2020 - a szélsőségek éve

„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.” (George Orwell, 1984)

Furcsa, ez a legtalálóbb szó talán arra, hogy mi is volt ez a bizonyos 2020. Egy olyan éven vagyunk túl, amikor még az olimpiát is el kellett halasztani a világot sújtó járvány miatt. Ha pedig még egy olimpia is elmaradt, akkor az csak természetes, hogy a hatások elérték a világ minden táját. Nagykanizsa sem volt, nem is lehetett kivétel, így már a tavaszi első hullám idején is sikerült jól megijednünk. Persze, volt is mitől, hiszen egy olyan kórság tört a világra, amely ellen akkor még nem volt ellenszer. Azóta már van, az első adag belőle már Magyarországra is megérkezett egy lengyel furgonban, Ausztria felől. Szóval történt ebben az évben sok minden, de most csak a házunk táját nézzük.

A remény és annak dugába dőlése

Az év elején már látszott, hogy az elvárásokkal szemben a Médiaházhoz tartozó TV és az Újság is megpróbálta magáévá tenni Orwell gondolatát, és akkor is kimondta, hogy kettő meg kettő négy, ha más volt az elvárás. Ennek aztán meg is lett az eredménye. Akiknek nem tetszett az új, reális eredmény és továbbra is az általuk meghatározott összeget szerették volna látni, szóval, azoknak egyre inkább tüske lett szemében a Médiaház.

Jöttek is, harcoskodtak is, kritikán aluli hangnemben kritizáltak, hazudoztak, de a megnyugtató az volt, hogy a kettő meg kettő négyet cáfolni nem tudták. Próbálták a csapatot gyengíteni, a korábbi embereiket egyszerre csábították el a cégtől. Kivédtük. A kiskirályi hatalomként használt polgármesteri egyszemélyi irányítást kihasználva 30 milliót vontak el az éves költségeinkből. Ezt is kivédtük. Sőt, ha minden jól megy, még az üzleti tervünkben megmaradt nyolc és fél milliós hiányt is sikerül kigazdálkodni. Mindezt úgy, hogy a tavalyihoz képest nagyjából negyven millió forint bevétel „tűnt el” egyik napról a másikra, miközben feladat nem lett kevesebb…, de nem nyafogok.

2020 - a kemény év

Kemény volt ez az év minden szempontból. Személyemet támadták a magukat jobbnak tartó oldalról akkor is, ha nem voltam jelen, és mondhattak bármit a nyilvánosság előtt. Azután odamentem, majd kissé hátrébb húzták az agarakat, de azért próbálkoztak akkor is. Igaz, az első megszólalásommal sikerült jeleznem, hogy olyan kritizáljon, aki érti is azt, amit mond. Ez nem mindig volt így, de mivel én tudtam, tudom, hogy mit csinálok, nem állok le mindig mindenkivel vitatkozni. Már nem. A galambbal sem ülünk le sakkozni. 

Kollégáimnak köszönhetően sikerült ezt az évet letudni. Ráadásul úgy, hogy nem kell a fejünket lehajtani, sőt, minek utána az újságot olvassák, a tv-t nézik, még büszkék is lehetünk arra, amit csináltunk. Ennek az évnek a nagy kérdése az volt, hogy ablaktisztításhoz alkalmas papírt szórunk-e a postaládákba, vagy olyat, amelyet először elolvasnak és meg is beszélnek az olvasók. A visszajelzések alapján sikerült a második célt elérnünk.

„A hatalom célja a hatalom”

Ezt is Orwell írta az 1984-ben, és mára már tudjuk, hogy ez a mondat is egy alapigazság. A hatalom megtartása pedig minden eszközt engedélyez. A megosztást, a bojkottot, a hazugságot és akár a tömegek hülyeségekkel történő manipulálását is.

Megint csak Orwellhez térek vissza, aki ezt is írja a híres regényében: „A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudattalanság.” Ehhez pedig már nincs mit hozzátenni.

Ma már mindennapossá vált, hogy bizonyos funkciókban ülő emberek már annyira fontosnak érzik magukat, hogy ők döntik el, kivel közlik a közösség minden tagját érintő dolgaikat. Na, ezek közé már nem tartozik a Kanizsa Újság, és nem tartozik a Kanizsa TV sem. Szomorkodhatnék is, de ha inkább valamilyen érzést kell produkálnom, akkor inkább nyugodt vagyok. Lehet, hogy magamnak is gyanús lennék, ha egyszer csak dicsérni kezdenének azok, akik mindent megtesznek, hogy összedőljünk. 

Eljátszhatnám a hülyét is, aki nem érti, hogy miért baj, ha egy újság arról ír, ami történik, és ráadásul arról is, ahogy történt. Nem festünk rózsaszínre senkit, és aki zagyvaságot beszél, arról megírjuk, hogy zagyvaságot beszél vagy éppen tesz. Persze van ennek egy másik oldala is.

Ebből a városi tulajdonban levő, közpénzből fenntartott cégben is voltak, akik kivételezettek voltak, és amolyan pénznyomdának képzelve tolták ki a kisebb-nagyobb összegeket. A pénzcsapot elzártam, így már az ok nélkül kifizetett havi félmilliót nem utaltuk többé, ahogy nem fizettünk 130 ezer forintnyi munkáért közel 1 millió 300 ezret. 

Ezek után persze jogosan merül fel a kérdés, hogy mit várunk 2021-től. Jó lenne tudni, de van egy olyan rossz előérzetem, hogy sok jót nem. Annak érdekében, hogy kicsit stabilabb legyen a helyzetünk, módosítjuk az újság megjelenését, és változások lesznek a tv-s divízióban is. Ez persze nem jelenti feltétlen, hogy visszalépünk, mert menekülni előre is lehet. Én azon leszek, hogy hátrébb ne lépjünk!

Tar Mihály, ügyvezető

¤ ¤ ¤

Kétheti lesz a Kanizsa Újság

Ami biztos, hogy bizonytalan, mikor jelenik meg 2021-ben az első számunk. Ha minden rendben megy, akkor az ilyenkor kötelező eljárások lezárultát követően már január második felében jövünk újra. Az is biztos, hogy az eddigi heti helyett kétheti lesz az újság megjelenése, amit én javasoltam azzal, hogy legyen az eddigi 24 helyett 32 oldal. Ezt nem fogadta el a város vezetője, így felére esik az újság terjedelme. Ezen majd hangsúlyok eltolásával, a belső szerkezet átalakításával próbálunk segíteni, hogy egy mai elvárásoknak és még inkább az olvasók elvárásának megfelelő lapot adhassunk ki. A többiről pedig majd…, ahogy ebben az évben is menet közben alakítva fogunk dönteni, és ha kell, változtatni.