Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete…

Idén a 70. bányásznapot ünnepli a szakma. A központi ünnepség házigazdája Oroszlány lesz szeptember 3-án. Ezekben a napokban, sok helyen felcsendülnek a Bányász Himnusz dallamai. Beszélgetésünkben a régi bányásznapok emlékét idézzük fel két szakemberrel.

Futballpálya avatás és bányászbál is volt

– Az olajiparban és múzeumában eltöltött 51 munkaév után több bányásznapi emlék is eszembe jut – jegyezte meg a nyugdíjas múzeumigazgató, Tóth János.

– Az ércbányászok, szénbányászok nehéz, veszélyes és áldozatos munkájuk iránti tisztelet és megbecsülés kifejezése a bányásznap. A bányászok mintegy húsz védőszenthez imádkoznak biztonságukért. Európában, Magyarországon és a legtöbb európai országban a legelterjedtebb Szent Borbála tisztelete. (Körmöczbányán Szent Katalin a védőszent.) A kőbányászok, majd a XX. századtól a fluidumbányászok is ünneplik a bányásznapot. Hazánkban a szocializmus vallásüldözése új bányásznapot teremtett. 1919. szeptember 6-án a tatabányai szénbányászok a rossz körülményeik miatt tüntettek, a csendőrök a tüntetőkre lőttek. Az áldozatok emlékére 1951 óta szeptember első vasárnapja a bányászok ünnepe is.

Tóth János

1948-ban beleszülettem Pusztaszentlászlón az olajiparba, ahol édesapám is dolgozott, majd 1951-ben Bázakerettyére helyezték. Szerette munkáját, jó kapcsolatban volt kollégáival. Bátyámmal együtt vitt a bányásznapokra.

Talán az 1954-es bányásznap a legemlékezetesebb. A reggeli bányászjárattal érkeztünk Kerettyére. Először bementünk az irodaépületbe. Édesapám ellenőrizte - biztonsági okból -, hogy előző nap szekrénybe zárták-e az írógépet. Felsétáltunk a szép kultúrházhoz, ahol már nagyon sok ember volt. Virslit, kolbászt mustárral és kenyérrel ebédeltünk, hozzá nagy málnát kaptak a gyerekek. A dolgozók sorban álltak a jutalomért, aminek egy részét, később el lehetett költeni sörre, ételre. A nap fénypontja az új futballpálya avatása, valamint a Bázakerettyei Bányász és Kínai Népköztársaság főiskolás futballcsapatának mérkőzése volt. Én addigra elaludtam a pázsiton.

Bázakerettye, Bányásznap 1950-ben

Este bányászbál zárta az ünnepet

A mai Magyarországon két bányásznapot ünnepelünk a rendszerváltás óta: szeptember első vasárnapján, Szent Borbálára emlékezünk, és ünnepeljük a bányászokat december 4-én is.

A Zalaegerszegen működő Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum sok relikviát, fotót őriz a bányásznapokról, itt van az ország legjelentősebb Szent Borbála gyűjteménye, és a szabadtéri kiállítási területen áll Európa talán legszebb egész alakos Szent Borbála bronz szobra, Gáspár Géza erdélyi származású szobrászművész alkotása.

A sétakertet megtöltötték a fúrósok, olajosok

A tavaly decemberben nyugdíjba vonult Ferenczy Zoltán szülei az olajiparban dolgoztak, édesapja Babócsán volt üzemvezető. Az olajiparban nőtt fel, látta, hogyan működött régen és hogyan működik most. Így, a bányásznaphoz közeledve bizony felerősödik benne a szívfájdalma; ahogy bővült az iparág, egyre kevésbé becsülték meg a fúrási és termelési munkavállalókat.

A kép balszélén Ferenczy Zoltán (2017)

A bányásznapokra a szülei mindig magukkal vitték Zolit. Első emléke az 1965-70-es években a Sétakerthez kötődik. A sátorvárossá alakult Sétakertet megtöltötték az ünneplő fúrósok, olajosok. Csapra ütött hordókból töltötték a korsókba a sört, és jóízűen fogyasztották el a ropogós virslit a mustárral. Azóta sem tapasztalt olyan nagyszabású bányásznapot. Szakszervezeti tisztségviselőként részese lehetett az ország különböző bányászvárosaiban megrendezett központi bányásznapi ünnepségeknek. De ahogyan az ipar jelentősége csökkent, ez a fajta bányászhagyomány is elsikkadt, ellaposodtak a rendezvények. A központi bányásznapi rendezvényekre azonban mindig áldozott az ipar vezetése.

– Mint magánember, s mint a szakszervezeti mozgalomban részt vevő tisztségviselő, 1974-től volt rálátásom a történésekre. A negatív eseményeket elfelejti az ember, csak a kellemes emlékek jutnak eszünkbe egy idő után. 1977-ben kerültem a fúrósok közé, és 2020-ig közöttük éltem. Ismerem az életüket. Több hazai településen és több külföldi országban is dolgoztam velük. A sorsom jól alakult, 45 évet töltöttem el az olajiparban, és amit a vezetőim rám bíztak, igyekeztem jól megoldani akármilyen beosztásban voltam. Tartalmasan teltek el ezek az évek, nem panaszkodhatom.

Bakonyi Erzsébet

(Borítókép: Kerettye,1939)