GasztroKanizsa: Bőrkés bableves csipetkével, és baracklekváros metélt tésztával

A Teleki utcán lakó Németh Sándor a 60-as évek végén egy-két évig az akkori NDK-ban dolgozott. A marós, esztergályos szakmával rendelkező általános forgácsoló ott vett először fakanalat a kezébe.

A főzéshez bőven volt szabadideje, és időnként jól esett a hazai recept alapján elkészített ételt elfogyasztani. A jó szokását azóta is megtartotta, nem jelent gondot számára a főzés. Példáját az Ausztriában élő és dolgozó két fia, Norbert és Roland is követi. Sándor a tanult szakmájától eltérve, vendéglősként vonult nyugdíjba. A 12 főt számláló baráti társasága minden évben megtartja a névnapi összejöveteleit, melyre lelkesen készülnek, sok finomságot sütnek-főznek, és minőségi italokkal köszöntik fel az ünnepeltet. A 70 év feletti jóbarátok nem titkolják; ilyenkor kizárólag férfibulit tartanak. Sándor figyelemmel kíséri és némi átalakítással ki is próbálja az interneten fellelhető kedvére való recepteket. A sikerélmény sem marad el, jóleső érzéssel fogadja a családjától, az ismerősöktől kapott dicséreteket. A hagyományos névnapi találkozóikat a koronavírus-járvány miatt egyelőre fel kellett függeszteni, de év végéig valamennyit bepótolják.

A húsvéti ünnepeket megelőző napon a felesége, Aranka bőrkés bablevest főzött csipetkével, zöldséggel és sárgarépával, melyhez a füstölt sertés csülök főzőlevét használta fel.  A baracklekváros metélttésztát a családfő készítette el.

30 dkg lisztből, 1 tojásból és kevés sóból szép sima tésztát gyúrt. A kész tésztát a nyújtáshoz ujjnyi vastag szeletekre vágta, tésztagéppel kinyújtotta, majd szintén a géppel, hosszú csíkokra felvágta. Az így kapott széles metéltet bőséges, lobogó forró vízben kifőzte, szűrőkanálban leszűrte, és a disznózsíron megpirított búzadarával összekeverte. Tálaláskor házi sárgabaracklevárral ízesítette.

Bakonyi Erzsébet