Ha egy meccsel többje lett volna...

Bár a honi kézilabda szövetség múlt csütörtökön mondhatni lefújta az összes égisze alá tartozó pontvadászatot, a Tungsram SE Nagykanizsa női NB II-es kézilabda együttesénél is vontak már mérleget jó néhány dologban.

Zvolenszky Nóra keze, ha lövésre lendült a szezonban, az ellenfelek nem sok jóra számíthattak a Tungsram női kézimeccsein

Fotó: Gergely Szilárd

Mint ismert, a csapat az utolsó, tehát a 12. helyen állt a női harmadik vonal Dél-nyugati csoportjában, viszont ha pozitív dolgokat szeretnénk keresni, azért abból is akadt az „háromnegyedes” idény során. Az tény, hogy a csapat gyakorlatilag a megyeit megnyerő kerettel vágott neki az NB-s szezonnak múlt ősszel, ami egyben azt is jelentette, hogy egyik gólvágójára, Zvolenszky Nórára ugyanúgy számíthatott. Aki ugyanúgy termelte a gólokat egy osztállyal feljebb is, szám szerint tizenhat meccse után 134-nél állt meg.

- Sőt, ha egy hétközi bajnokinkon is játszani tudott volna, akkor a játékos góljainak száma akár több is lehetne, így azonban Nóra március 13-án, pénteken a tizenhetedik kör összecsapásán a mislenyi csarnokban egy győztes mérkőzésünkön szerzett kilenc találatával zárt... - számolgatott az éppen ma, április 16-án az 57. születésnapját ünneplő kanizsai edző, Tóth László.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Zvolenszky Nórának, aki 2018 nyarán orosházi színekből igazolt Kanizsára, a negyedik helyet ajánlhatjuk meg a csoport góllövőlistáján. A játékos magában minden bizonnyal picit szomorúan vehette tudomásul, hogy immár esélye sincs találatai számának növelésére, ugyanakkor szavaiból az derült ki, a legfőbbnek a pozitív hozzáállást tekinti a sport területén is.

- Természetesen örömmel tölt el, hogy ennyit tudtam eddig segíteni a csapatnak, s ez még akkor is igaz, ha utolsók voltunk a bajnokságban, amiről így már nem tudhatjuk meg, hogyan is zárult volna – mondta el a 23 esztendős Nóra, kinek akár még öt meccsen lett volna esélye a bizonyításra a 2019/2020-as idényben.

A kézilabdázó több poszton is igyekezett hasznára lenni kanizsai csapatának az eltelt szűk két esztendőben.

- Igazából inkább irányító poszton érzem jól magam, de nem riadok meg akkor sem, ha kikerülök valamelyik átlövő pozícióba, a lényeg, hogy bárhonnan célba tudjam venni a kaput. Persze, nem tagadom, néha azért ránéztem a góllövő-listára, mert bevallom, azért jó volt látni, hogy elöl állok, de a legfontosabb mindig az volt, hogy a csapatnak minél többet tudják segíteni a pályán.

Persze nem véletlen, hogy a gólok termelése így sikerült, hiszen van ebben azért felsőbb osztálybeli tapasztalata is. Mielőtt Nagykanizsára került, Orosházán NB I B-s szinten már játszott, ez idő tájt pedig Veszprémben, a párjánál tölti mindennapjait. Gyanítjuk, a kézilabdázó még szívesen készült volna egyénileg a folytatás jegyében, a szünet azonban két bajnoki szezon között ezúttal picit hosszabbra nyúlik...

P.L.