Elhurcolt életek
A vidéki zsidóság 1944-es tömeges deportálásáról szól az a vándorkiállítás, amely a Cserháti-iskolában látható január 28-ig. Az Élet Menete Alapítvány tablóit tárlatvezető diákok mutatják be társaiknak és az érdeklődőknek a következő két hétben.
A Cserháti-iskola tanulói kortárs tárlatvezetők segítségével ismerhetik meg a 20. század egyik legsötétebb fejezetét. Ennek kanizsai vonatkozásáról Péterváriné Kiss Sarolta intézményvezető beszélt a tárlat megnyitóján. A városban és annak környékén mintegy háromezer zsidó élt, közülük csaknem 2700-an haltak meg a deportálások következtében.
– Erről tudniuk kell a gyerekeknek, hiszen a múlt akkor nem fog megismétlődni, ha ismerjük, tudjuk, látjuk, milyen hibák történtek, és hogyan lehet kiküszöbölni ezeket. Ezért fontos a gyerekek tárlatvezetése is, tehát ők kaptak egy felkészítést arra, hogy bárki, aki a tárlatot meglátogatja, az ő vezetésükkel kapjon betekintést ebbe az időszakba – hangsúlyozta.
A tablókat tárlatvezető diákok mutatják be az érdeklődőknek
A vándorkiállítás anyagát Az Élet Menete Alapítvány állította össze. Az Elhurcolt életek című tárlat középpontjában a vidéki zsidóság 1944-es tömeges deportálása áll.
– Megismerhetjük, hogy mi történt abban az időszakban Magyarországon, kibontva azt, hogy néhány hónap alatt mekkora pusztítás történt itt, a vidéki zsidóság történetében. A végén megtudhatjuk a budapesti eseményeket is, de elsősorban arra koncentrál, hogy hogyan hurcolták el az életeket, és nagyon-nagyon erősen képviseli azt, amit a Jad Vasem is, hogy neveket, sorsokat, arcokat mutat, épp ezért tele van képekkel, visszaemlékezésekkel – mutatott rá Király Kinga, Az Élet Menete Alapítvány projektvezetője.
A 2004 óta működő szervezet célja az emlékezés és az ismeretterjesztés, hogy „a nagyapák múltja ne válhasson az unokák jövőjévé”. Ennek érdekében rendszeresen szerveznek jótékonysági programokat, tablótárlatokat, vagonkiállításuk pedig már Nagykanizsán is járt. Az auschwitzi haláltábort 75 évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadították fel.