Imádságban, böjtben, megpróbáltatások idején – A próféta állhatatossága példával szolgálhat

Különleges pillanatoknak lehettek szem- és fültanúi azok, akik részt vettek a katolikus iskolák kórusainak közelmúltban megrendezett, nagykanizsai találkozóján. Az egyes énekkarok műsora már önmagában felemelő élményt garantált, ám a diákok közös produkcióját, a Dániel-játékot minden korábbinál izgatottabb várakozás előzte meg, ugyanis a darabot most először mutatták be a dél-zalai városban.

… és ekkor megjelent a felirat: megméretett és könnyűnek találtatott (Fotó: Gergely Szilárd)

Hosszú hónapokon át készültek a Dániel-játék szereplői a kanizsai ősbemutatóra. A gyakorlást valamelyest nehezítette, hogy az előadás nagy számú közreműködője, mintegy 250 piarista diák az ország négy különböző pontján él: Kecskeméten, Budapesten, Mosonmagyaróváron, valamint Nagykanizsán.

– A felkészülés sajátos körülményei miatt a tanítványaim eleinte nem igazán tudták elképzelni, mi sül majd ki ebből az egészből – idézte fel a próbafolyamat mozzanatait a kanizsai intézmény pedagógusa és a kórustalálkozó szervezője, Ráczné Bella Cecília. – Csak apránként bontakozott ki számukra ennek a liturgikus drámának a szépsége. Gyökeres változást az első közös próba hozott, amelyen már a hangszeres kíséret is csatlakozott hozzájuk.

Noha a Ludus Danielis, azaz a Dániel-játék a 13. század első felében keletkezett, a mű dinamikája és a fülbemászó dallamok sokasága ma is könnyen utat talál a közönség szívéhez – nem beszélve az ószövetségi könyv mondanivalójáról. A fővárosból érkezett Fehér Márton szerint az általa alakított Baltazár karaktere a gőg és önmagunk felmagasztalásának súlyos következményeire int, a királyné bőrébe bújt, nagykanizsai Paulik Flóra pedig úgy vélte: Dániel hitéből bárki erőt meríthet, hiszen a próféta a legnagyobb veszedelmek közepette sem rendült meg.

– A középkorból fennmaradt misztériumjátékok közül talán ez a legszebb és a legteljesebb – mutatott rá Melegh Béla, az összkar dirigense, a budapesti piarista iskola énektanára. – A drámában elhangoznak utalások Zsuzsannára és Bálra, és Habakuk is feltűnik a jelenetek egyikében, de a cselekmény alapvetően két közismert történet körül bonyolódik. Előbb Baltazár hírhedt lakomáján járunk: miközben az udvar a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényekből issza a bort, s közben bálványait imádja, megjelenik egy kéz, amely a palota falára azt írja: „Mene, tekel, fáresz”. A felirat jelentését – „megméretett és könnyűnek találtatott” – csak a babiloni fogságban lévő, de profetikus képességei miatt magas hivatalt kapott Dániel képes megfejteni; a jóslat a birodalom bukását vetíti előre.

Dániel az oroszlánok vermében, mellette Habakuk próféta

S valóban, a szentségtörő Baltazárt még azon az éjszakán utoléri a végzet. Helyét a méd Dárius veszi át, akit a Dánielre irigykedő tanácsosok csellel rászednek, ezért az uralkodó kiéheztetett oroszlánok vermébe zárja a prófétát. Azonban a minden földi törvény ellenére is kitartóan imádkozó Dánielnek nem esik bántódása: az Úr angyalt küld hűséges szolgájához, hogy „bezárja az oroszlánok száját”.

– A Dániel-játékot méltán nevezik a világ első operájának, hiszen minden megvan benne, ami ehhez a műfajhoz kell: jó karakterek, intrika, nem kevés izgalom és a végén erkölcsi tanulság – sorolja Ráczné Bella Cecília. – Ráadásul a felcsendülő kórusműveknek köszönhetően rengeteg diákot be tudtunk vonni az előadásba, ami mindenkinek nagy élményt jelentett.

Noha a középkorból nem sok ehhez fogható dráma maradt fenn, a Dániel-játék keletkezése körül is sok a kérdőjel. A mű szerzője ismeretlen, de egyes feltételezések szerint nem is csak egy személyről lehet szó, hanem észak-franciaországi fiatal klerikusok egy egész csoportjáról. A Magyarországon is csak ritkán előadott misztériumjátékot általában a karácsonyi ünnepkörhöz kötik, mivel a darab végén Dániel megjövendöli a Megváltó eljövetelét. A próféta állhatatossága imádságban, böjtben és a megpróbáltatások idején, egyszóval bármikor példával szolgálhat mindannyiunk számára.

Nemes Dóra