Súlyos tévhit dőlt meg a hazai ingatlanokról: teljesen más oka van annak, hogy ennyien élnek saját lakásban

Európában szélsőséges különbségek látszanak a lakástulajdonlásban, miközben a számok mögött teljesen eltérő gazdasági és történeti modellek húzódnak meg. Magyarország a kontinens élmezőnyében van, de ez nem a jelenlegi megfizethetőséget tükrözi, hanem egy korábbi rendszer örökségét, miközben Nyugat-Európában a bérlés vált dominánssá. 

Európában jelentős különbségek vannak az otthonteremtésben. Vannak országok, ahol a háztartások több mint 90 százaléka saját ingatlanban él, míg máshol ez az arány még az 50 százalékot sem éri el - derül ki a Visual Capitalist által vizsgált adatokból. 

A különbség nem kizárólag jövedelmi kérdés. Több gazdag nyugat-európai országban is alacsony a tulajdonlási arány. Németországban és Svájcban például a bérlés jóval elterjedtebb, mint a saját lakás. Az Eurostat és a brit parlament adatai alapján jól látszik, hogy a lakástulajdonlás aránya erősen eltér régiónként. Ez azért fontos, mert a saját ingatlan szorosan kapcsolódik a vagyonépítéshez és a pénzügyi biztonsághoz. Az alacsonyabb tulajdonlási arányú országokban általában fejlettebb a bérleti piac, míg a magas arány sokszor korábbi politikai döntések eredménye.

A legmagasabb tulajdonlási arányok Közép- és Kelet-Európában találhatók. Romániában a háztartások 93,2 százaléka él saját lakásban, Szlovákiában 93,1 százalék, Horvátországban 91,4 százalék ez az arány. A régióban átlagosan mintegy 30 százalékkal magasabb a tulajdonlási arány, mint Nyugat-Európában.

Hazánk kiemelkedő, de nem a régióban

Magyarország a régión belül is a felső mezőnyben van, bár nem a legmagasabb értékkel. A különbségek azonban viszonylag kicsik, minden ország 85 százalék felett helyezkedik el. A környező országok közül Ausztria (54,5%) élesen kilóg lefelé, ami jól mutatja a nyugat és kelet közötti törést. Hasonlóan alacsonyabb érték látszik Németországban (47,2%) és Svájcban (42,0%), ami már egy teljesen más lakáspiaci modellre utal.

A magyar adat értelmezéséhez fontos a történeti háttér. A magas arány döntően a rendszerváltás utáni lakásprivatizáció következménye. Az állami bérlakásokat széles körben értékesítették a lakóknak, sok esetben kedvezményes áron. Ez rövid idő alatt jelentősen növelte a tulajdonosok arányát. A jelenlegi szám tehát nem azt jelenti, hogy ma könnyű lakáshoz jutni. Inkább azt mutatja, hogy a lakásállomány jelentős része már korábban magántulajdonba került. Emiatt a bérleti piac Magyarországon jóval kisebb és kevésbé fejlett, mint Nyugat-Európában.

Nyugat-Európában ezzel szemben alacsonyabbak az arányok. Franciaországban és az Egyesült Királyságban a háztartások körülbelül 61,5 százaléka rendelkezik saját ingatlannal, a Benelux államokban ez nagyjából 68 százalék. A magas lakásárak és a szigorúbb hitelezési feltételek megnehezítik a vásárlást, különösen a fiatalok számára. Ugyanakkor a stabil bérleti piac és az erős bérlővédelem miatt a hosszú távú bérlés elfogadott alternatíva.

A legalacsonyabb tulajdonlási arányok a DACH régióban láthatók. Svájcban a háztartások 42 százaléka él saját ingatlanban, Németországban 47,2 százalék ez az arány, Ausztriában pedig 54,5 százalék. Ezekben az országokban a magas jövedelmek mellett is alacsony a tulajdonlási szint.

Ennek több oka van. A fiatalok korábban költöznek el otthonról, erős a bérleti piac, és a történelmi folyamatok is eltérően alakultak. Kelet-Németországban például a rendszerváltás után az állami lakásokat sok esetben nem a lakóknak, hanem vállalatoknak értékesítették.

A teljes cikk itt olvasható. 

penzcentrum.hu