Legtöbbször az autós szülők szoktatják le iskolás gyermekeiket a gyaloglásról

Érdekes következtetésre jut egy nemrég végzett felmérés, amely a gyerekek iskolába járási szokásait próbálta feltérképezni. Eszerint az alsós gyerekek 61 százalékát autóval viszik iskolába, és bár ekkor még többségük gyalog vagy biciklivel járna be, mire felsősök lesznek, már ők is inkább autóval járnának.

A felmérés arra jutott, hogy általánosságban az autós szülők igénye, vagyis a tényleges közlekedés teljesen más, mint a gyermekeik által vágyott közlekedés, mondta lapunknak Bereczky Ákos mikromobilitási szakértő, a vizsgálat készítője. Az általános közlekedéstervezői gyakorlat szerinte csak az előbbit veszi figyelembe. Jó-e az, ha negligáljuk az alsós gyerekek vágyát az önálló, aktív közlekedésre? Hogyan értékeljük azt a fejleményt, hogy idővel elmegy ettől a kedvük? – teszi fel az eredmények alapján a kérdést.

Bereczky munkahelye, az Értékterv Kft. az Aktív Magyarország Államtitkárság elvi támogatásával végzett egy leegyszerűsített, teljesen anonim vizsgálatot, amiben a résztvevőket semmivel sem jutalmazták. Ebben a legfontosabb partnerek az önként részt vevő iskolák és a pedagógusok voltak, akik a megadott kérdésekkel minden osztályban elvégezték a felmérést.

Az iskolák elhelyezkedése nem reprezentatív az országra nézve, de részt vettek fővárosi (pl. Budapest IV., V., VIII., XVIII. kerületei), megyeszékhelyi (pl. Miskolc), járási központi (pl. Oroszlány, Balassagyarmat), agglomerációs (pl. Törökbálint, Fót, Göd, Budaörs) és községi (pl. Harka, Tarján) oktatási intézmények is.

A diákoknak az alábbi kérdésekre kellett válaszolniuk: Egy átlagos napon jellemzően milyen közlekedési módot használva jut el az iskolába? Ha szabadon választhatna (és az összes mód reálisan elérhető lenne), akkor milyen közlekedési módot használva járna iskolába a legszívesebben? Ugyanarról a településről/kerületből jár-e iskolába, ahol az iskola is van?

A felmérést összesen 38 iskola 646 osztályában végezték el 2022–2025 között, a megkérdezett diákok száma 14 823 fő volt.

A felmérés legfontosabb eredményei Bereczky szerint:

• Az első öt évfolyamon a gyerekek kb. 70 százaléka gyalog vagy biciklivel akarna iskolába járni. Jelentős részüket ennek ellenére autóval viszik be a suliba.
• A kisebb gyerekeket hordják autóval a leginkább (az alsós gyerekek 61 százalékát). Ahogy nőnek, egyre önállóbban közlekednek: felső tagozatban a diákok 39 százalékát, a középiskolások 21 százalékát viszik autóval. Az összes megkérdezettet tekintve az autóval hordott diákok nincsenek többségben (tehát a szüleik sem).
• Az alsósok 79 százaléka, a felsősök 76 százaléka, a középiskolások 49 százaléka érkezik az iskolával azonos településről (kerületből) – azaz nincs túl messze az iskola.
• Az 5–6. osztály után a gyaloglási-kerékpározási hajlandóság „bezuhan”, a gyerekek kedve jóformán elmegy tőle, és körülbelül 45-50 százalékuk már autóval vagy motorral járna legszívesebben.

Bereczky szerint az oktatást felügyelő Belügyminisztérium által előírt Netfit felmérés eredményei érdekes módon rímelnek az ő vizsgálati eredményeikre. A Netfit négy fittségi profilban kilenc mérés segítségével jellemzi a tanulók állóképességét, erejét, hajlékonyságát és testösszetételét. A nyilvánosan elérhető eredményekből kiderül, hogy az állóképességi eredmények az életkor előrehaladtával romlanak az iskolásoknál.

Azaz a gyerekek állóképessége romlik – és a gyerekek kedve, vágya arra, hogy aktívan mozogva menjenek iskolába, szintén romlik az idő előrehaladtával. Bereczky szerint az összehasonlítás abban az értelemben tudománytalan, hogy az egyik reprezentatív, a másik nem; az egyikben hússzor annyi megkérdezett van, mint a másikban; nem tudjuk, hogy van-e közvetlen összefüggés, ok-okozati kapcsolat a két adat között. Ezzel együtt szerinte mégis érdemes megfigyelni a kettő közötti hasonlóságokat.

A mobilitási szakértő szerint évtizedekkel korábban más volt a helyzet. 1986-ban a Közlekedési Minisztérium végzett hasonló felmérést. A húszezer háztartásra kiterjedő reprezentatív kutatás egyik ábrája településtípusonként, közlekedési módonként mutatta be az iskolába való (és más célú) utazásokat. Akkoriban az oktatási indokú utazások közt az autózás minden településtípusnál 2-3 százalék körüli volt.

A kisvárosokban, ahol feltehetően nem volt jó közösségi közlekedés, körülbelül 20 százalék volt a kerékpározás, és mintegy 75 százalék a gyaloglás részaránya az iskolával összefüggő összes utazásból. A közepes és nagyvárosokban a közösségi közlekedés aránya 20–40 százalék, és 55–75 százalék a gyaloglás. Nem véletlenül az az X generáció és a még idősebbek alapélménye, hogy iskolába annak idején szinte mindenki gyalog, busszal, villamossal esetleg biciklivel indult el reggelente, mondta Bereczky.

A felméréssel az a cél, közölte Bereczky, hogy szakmai és társadalmi párbeszédet indítsanak a témában: mi a helyzet az iskolai közlekedési szokásokkal, az iskolakörnyezet közterületi kialakításával? Kimutatták, hogy a diákok körülbelül fele már most sem autóval érkezik reggelente, azaz ha az iskola környékén lévő utcákat teljes mértékben a kényelmes autózásra rendezik be, az nagyon sokak számára nem jól használható.

A mobilitási szakértő elismerte, hogy természetesen sokan vannak, akiknek valamilyen okból nincs más választásuk, mint az autózás, de az aktív iskolába járás fejlesztése számukra is jobban működő iskolakörnyezetet biztosít: kisebb a torlódás, és a kiszálló gyermekük is biztonságban lesz. Bereczky tanulságosnak tartja a mostani tanév kezdetén nyilvánosságot kapó, az iskolakörnyezettel kapcsolatos beavatkozásokat, melyek széles skálán mozognak a gyerekek igényeit, biztonságát előtérbe helyező „iskolautca” illetve „lábbusz” jellegű megoldásoktól kezdve az inkább a szülők jóformán a tanterem ajtajáig való autózását biztosítani igyekvő kiss&go parkolóépítésig és útszélesítésig. Ezek szerinte egymásnak ellentmondó célok, egyszerre nem teljesíthetők.

telex.hu