Csendes, de annál pusztítóbb válság alakul az óceánokban
A Holland Királyi Tengerkutató Intézet (NIOZ) és az Utrechti Egyetem tudósai elképesztő mennyiségű, mintegy 27 millió tonnányi, szinte láthatatlan nanoműanyagot fedeztek fel, amelyek az Atlanti-óceán északi részén sodródnak – írja az Interesting Engineering.
Ez az első valódi becslés arról, hogy mennyi műanyagszennyezés létezik nanorészecskék, azaz egy mikrométernél kisebb apró töredékek formájában. Helge Niemann, az Utrechti Egyetem geokémia professzora szerint ez a becslés azt mutatja, hogy több műanyag lebeg nanorészecskék formájában az óceán ezen részén, mint amennyi nagyobb mikro- vagy makroműanyag van a világ összes óceánjában.
A csapat 12 helyszínről gyűjtött vízmintákat egy négyhetes expedíció során. Ezalatt kiszűrtek mindent, ami nagyobb, mint egy mikrométer, és tömegspektrometriával elemezték a fennmaradó anyagot, hogy kiszűrjék a hagyományos óceáni felmérésekkel feltérképezhetetlen, túl kicsi műanyagmolekulákat.
Miért veszélyes ez?
A nanoműanyagok több útvonalon juthatnak el az óceánok vizébe. A nagyobb műanyagtörmelékek napfény hatására lebomlanak, míg a folyók a szárazföldről szállítják le a részecskéket. A nanoműanyagok a levegőben is eljuthatnak, eső vagy száraz légköri lerakódás révén az óceánba juthatnak. Ez azért különösen nagy probléma, mert ezek az apró műanyagok korántsem ártalmatlanok.
A tudósok figyelmeztettek, hogy már beszivárogtak a tengeri táplálékláncokba: a baktériumoktól és planktonoktól kezdve, a halakon keresztül a csúcsragadozókon át, az emberig, mindenki elfogyasztja ezeket. A nanoműanyagokról ma már tudni, hogy képesek szinte mindenhova bejutni: többek között a vér-agy gáton is, így az emberi agyszövetben is kimutatták már.
A mostani eredmények megoldást kínálnak a „hiányzó műanyag” rejtélyre is, vagyis arra, hogy a globálisan előállított műanyag mennyisége és a környezeti tanulmányokban figyelembe vett mennyiség között jelentős a szakadék.
Úgy tűnik, hogy a nanoműanyagok jelentős része mikroszkopikus részecskékre esett szét, amelyeket a hagyományos felmérések nem vettek észre. Niemann szerint ugyan volt már néhány publikáció, amely kimutatta a nanoműanyagok jelenlétét az óceán vízében, de eddig nem lehetett becslést készíteni a mennyiségükről. A 3,5 millió eurós támogatással megtámogatott kutatócsoport azt tervezi, megvizsgálja, hogyan befolyásolják ezek a részecskék az ökoszisztémákat, milyen típusú műanyagok dominálnak, és hogy a nanoműanyagok ugyanolyan elterjedtek-e más óceánokban is. A kutatók szerint azonban a legfontosabb tanulság az, hogy a károkat lehetetlen helyrehozni.
24.hu