Tanítanak, de hogyan? — Nagykanizsa középfokú oktatása

Gábris Jácint több mint 20 éve a Cserháti-iskola oktatója, egykori szakmai igazgatóhelyettese, jelenleg pedig az Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sport Bizottság elnöke, illetve köznevelési szakértő. A szakembert a közoktatás helyzetéről kérdeztük.

A közoktatás egy rendkívül összetett és komplikált kérdés. Kezdjük talán a legfontosabb részével: tud-e minőségi oktatást biztosítani a jelenlegi rendszer?

Amennyiben górcső alá vesszük az elérhető statisztikákat, publikált beszámolókat, a sajtó és média által közzétett információkat, akkor kimondhatjuk, hogy nem áll Nagykanizsa rosszul ezen a téren. Mind a gimnáziumi, mind a szakképzési területen számtalan szép tanulmányi eredmény születik évről évre helyi, megyei, országos, sőt, nemzetközi szinten.

A központi és helyi szakmai dokumentumokat (hatályos Nemzeti alaptanterv /NAT/, Képzési Program, Szakmai Program, KKK és PPT /felmenő rendszerben/, tanári/oktatói éves tanmenetek stb.) számtalan szakember elemezte különféle szempontok alapján, ám azt gondolom, hogy a pedagógusok által hozzáadott érték, illetve az, hogy mit és hogyan tanítanak, az a kanizsai iskolák mindegyikében magas színvonalon történik. Tapasztalataim szerint a pedagógusok többsége a diplomáikon kívül számos plusz végzettséggel rendelkezik, hivatásuk gyakorlása során kiemelkedően magas rutinról tesznek tanúságot. Az egyre gyarapodó szakmai kihívásokkal és akadályokkal hatékonyan birkóznak meg, hiszen napjainkban egy pedagógusnak nem kizárólag az ismeretek átadásával kell foglalkoznia, hanem változatos módszerekkel ellensúlyozza a globális értékválság hatásait, segíti a szülők erőfeszítéseit a nevelés terén, továbbá nagy hangsúlyt fektet az alapvető társadalmi normák és alapkészségek elsajátítására, felzárkóztat, tehetséget gondoz, differenciál, fejleszt, motivál és még hosszasan sorolhatnám. A pedagógus feladatai nem érnek véget a munkaidő leteltével, hiszen a tanórák tervezése és előkészítése, beleértve a módszertanilag helytálló, tanítást segítő és a tudást számonkérő segédletek kidolgozását, legújabb ismeretek megszerzését és beépítését az aktuális tanítási folyamatba, folyamatos szakmai és módszertani önképzést, diákok tanulmányi előmenetelének és érzelmi, szociális fejlődésének nyomon követését, reflexiók és cselekvési tervek kidolgozását, stb. miatt nem egy esetben a szabadidő és tanszünetek jelentős része is folyamatos munkával telik. S ne feledjük, hogy a sikeres emberek mögött álló közvetlen hozzátartozókon kívül meg kell említeni a pedagógusokat, akik nélkül nagy valószínűséggel nem jutott volna el odáig az illető, ahol tart. 

Sajnos a tanári pálya presztízse tovább hanyatlott az elmúlt 20 évben

A nehézségek ellenére azt gondolom, hogy a pedagógusok erőn felüli helytállásának eredménye az, hogy a jelenlegi oktatási rendszer működőképes. Ugyanakkor megjegyzem, a szakképzésen belül a tanulóknak sosem látott lehetőségei vannak arra, hogy továbbtanulhassanak, illetve jó szakemberekké válhassanak. Amennyiben szigorúan a materiális oldaláról közelítjük meg a kérdést, köztudott, hogy bőven van mit tenni. Bár a Tankerületi Központ és a Szakképzési Centrum a saját lehetőségeihez képest igyekszik fejlesztéseket véghez vinni, az oktatási épületek felújításra szorulnak, valamint az eszközparkokon is lenne mit fejleszteni. A helyzetet valamelyest árnyalja, hogy Nagykanizsán is jelen van egy aktív mecénási kör, akik az alapítványokon keresztül időközönként támogatják a helyi oktatást. Hálával tartozunk mindannyian nekik.

Sajnos az elmúlt időszakban újabb és újabb nagyobb üzemek és cégek zártak be, amelyek ezáltal nemcsak mint támogatók, hanem mint gyakorlati helyek is megszűntek létezni. Az egyre romló népesedési adatok, a városban élők folyamatos fluktuációja sem javít a helyzeten. A folyamatosan csökkenő gyermeklétszám intézmények kiüresedéséhez vezethet, amely hatalmas veszélyt hordoz a jövőre nézve.

Finnországban egyébként régóta az az állami gyakorlat, hogy az oktatás finanszírozásához szükséges forrást teljes mértékben és elkülönítve, védett módon biztosítják.

- Egy átlagember a számok alapján képes tájékozódni. Tudna említeni néhány tényadatot?

- Természetesen. Összevetettem és elemeztem a 2024/2025-ös tanévre vonatkozó statisztikai adatokat, amelyek alapján az alábbi megoszlás figyelhető meg a nappali rendszerű középfokú oktatás esetében:

A 9. évfolyamokon nyilvántartott tanulói létszámok megoszlása, fenntartók szerinti csoportosításban:

Az összlétszám az NSZC esetében 466 fő (orientáció és dobbantó program nélkül), míg a nem NSZC fenntartású intézmények esetében 282 fő.

A szakképzés és a gimnáziumi képzés pedig az alábbi módon oszlik meg:

A rendelkezésre álló adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az optimálisnak tekinthető arány a szakképzésben és a gimnáziumban résztvevők esetében nagyjából fennáll. (Megjegyzem, Nagykanizsát más hasonló kvalitású településsel összevetve a 65%-35% arány kialakítására lenne célszerű törekedni.)

Beszédes a tanárok/oktatók aránya a fenntartók szerinti csoportosításban, illetve a nemek szerinti megoszlás:

*főállású, részmunkaidős és óraadó; nappali rendszerű, gimnázium vagy szakképzés.

Megállapítható, hogy a középfokú oktatásban résztvevő pedagógusok közül ugyan arányaiban több a nő, azonban a szakképzés területén kiegyenlítettnek tekinthető a nemek közötti megoszlás.

- A negatívumokat tekintve visszafordítható-e a folyamat? 

- Úgy vélem, mi tanárok és oktatók rengeteget küzdünk napi szinten azért, hogy a rendszer a megfelelő minőségi kritériumokkal működhessen.

Létezik olyan szakmai vélekedés, amely szerint néhány iskolának nagyobb teret kellene engednie homogenizációs szervezéssel olyan osztályok indításának, ahova inputorientációt funkcionáltatva lehetne bekerülni, és speciális szakirányú projekteket megvalósítani. Ez természetesen nem oldja meg az alapvető problémákat, ám pozitív elmozdulást eredményezhet bizonyos szakirányok vonatkozásában.

Számtalan fórum és szakemberekből álló grémium foglalkozott már a főbb kérdésekkel. Nyilvánvaló, hogy a város döntéshozói, beleértve az Önkormányzatot, a Tankerületi Központot, a Szakképzési Centrumot, az Egyházat, nem maradhatnak tétlenek, pártállástól függetlenül szakmai egyeztetéseket kell életre hívni minden érintett és érdekelt fél részvételével. Érdemes lenne később magasabb szintre emelni az egyeztetéseket, hiszen a Megyei Jogú Városok Szövetségének is létezik Oktatási szekciója, illetve a maga struktúráján belül az Iparkamara is tud szakmai javaslatokkal élni a Minisztériumok irányába. A felsőbb platformokra történő közvetítés egy újabb mérföldkő lehet az ügy szempontjából, hiszen nem minden probléma kezelhető helyi szinten.

-Létezik-e bármi, amit a gyermeke jövőjéért aggódó szülő tud megtenni?

-Igen. A felelős gondolkodás és tervezés kihat a gyermek további életére, ezért gondosan kell eljárni a továbbtanulás szempontjából. Amennyiben az adott gyermek érdeklődést mutat valamely szakma iránt, valószínű, hogy több sikerélmény és előmeneteli lehetőség, netán kiteljesedés várja a szakképzés területén. Aki jogásznak vagy orvosnak készül, annak célszerűbb szakképzés helyett a gimnáziumot választania. Persze mindenre találhatunk ellenpéldát is, ám a tendenciák alapvetően iránymutatóak. Másrészt fontos, hogy az otthon védelmező falain belül is kellő időt és energiát kell szentelni a gyermek tanulmányi előmenetelére, szellemi és lelki fejlődésére. 

- Összefoglalva, ön szerint milyen a kanizsai helyzet?

- Az országos átlaghoz viszonyítva Nagykanizsa középfokú oktatása jó helyzetben van. Kellő kooperációval és szakmai együttműködéssel számos területen javulást lehet elérni anélkül, hogy a pedagógusok terhei tovább növekednének. Viszont figyelembe kell venni a demográfiai adatokat, a csökkenő és negatív tendenciákat is. A lépéskényszer helyi és országos szinten adott. Igyekszem optimista maradni, amihez a kollégák hihetetlen helytállása és példamutatása biztosítja a lélektani muníciót — vázolta fel a város középfokú oktatásának helyzetét Gábris Jácint.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. március 19-ei számában.)