A szolidaritási 1 milliárd és a felkavart állóvíz - Közgyűlés előtti sorok

A napokban megjelent Magyar Közlönyben már olvasható, hogy a zalai településeknek mennyi lesz az idei szolidaritási hozzájárulás-fizetési kötelezettsége. Kanizsán Horváth Jácint és Berta Krisztián már tavaly novemberben érintette a témát egy sajtótájékoztatón, hiszen várható volt, hogy a 2024-es 830 millió forint nagyjából 1 milliárdra emelkedik 2025-ben. Ez be is jött, a teljes összeg a következő: 1.008.341.840 forint.

A tavaly novemberi nyilatkozatában Horváth Jácint 1,5 milliárd forintra jelölte meg azt az összeget, amit a kormány Kanizsától von el. Akkor így bontotta le mindezt: „a szolidaritási hozzájárulásunk, olyan 830 millió forintról, jövőre 1 milliárd forintra emelkedik. A gépjárműadó 200 millió forintja, amit a gépjármű-tulajdonosok befizetnek és az utakra kéne költenünk, azt továbbra sem adja vissza a kormány. Ez 200 millió, tehát eddig 1,2 milliárd. Plusz kitaláltak egy járási alapot, ahová a város iparűzési többletét be kell fizetnünk, ez is akár 200 millió forint feletti összeg lehet”.

De nem csak Nagykanizsát érinti érzékenyen ez a lépés, Becsehelytől például 83 millió forintot von el a kormányzat, ami mindössze 5 millió forinttal marad el a zalakarositól. De említhetjük Letenye 54 millió forintját, ami annak fényében különösen nem tűnik kevésnek, hogy a határ menti város kormánypárti polgármestere, Vida László nyilatkozta alapján, „mindenki láthatta és tapasztalhatta Letenye sorvadását az elmúlt tíz évben”.

A nem kormánypárti városvezetők közül többen a közösségi oldalukon fejezték ki nemtetszésüket a lépés kapcsán. Baracskai József, Zalaszentgrót első embere így fogalmazott: „A kormányrendelet alapján 43.633.993 forintot kell befizetnünk szolidaritási adóként, miközben alig kapunk pályázati forrást. Ráadásul az iparűzési adónövekmény egy része is bekerül a közös kasszába, aminek további sorsa egyelőre ismeretlen…”

De Czirákiné Pakulár Judit, Zalakaros polgármestere sem hagyta szó nélkül a Magyar Közlönyben foglaltakat. Ő ezt posztolta: „88 534 049 forint!! szolidaritási adót kell befizetnünk a Magyar Közlönyben megjelentek szerint. Mivel tavaly háromezren laktak a városban, ez azt jelenti, hogy minden zalakarosira fejenként kb. 29 ezer 500 forintnyi elvonás jut. Az önkormányzat ennyivel kevesebbet költhet fejlesztésre és működésre a saját bevételeiből. Mit jelent ez a helyi lakosoknak? – Kevesebb pénz utakra, közterületekre, felújításokra – Szűkülő szolgáltatások – Dráguló önkormányzati díjak – helyi adók és díjak emelése, bevezetése elkerülhetetlenné válhat”.

Annak túl nagy realitása nem volt, hogy a Fidesz színeiben választást nyerő polgármesterek közül, valaki – nyíltan – kommunikáljon a szolidaritási hozzájárulásról. Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg első embere némileg kivétel, hiszen miután megköszönte a kormány támogatását, s azt, hogy stabil a megyeszékhely büdzséje, a felsorolásából az elvonás, s annak miértje sem maradt ki. „…2024-ben ezen a jogcímen 2 milliárd forintot kellett befizetünk, 2025-ben már 2,3 milliárd forintot kell. (A szolidaritási hozzájárulás lényege az, hogy nagyon sok vidéki, más településeken és falvakban élő ember dolgozik Zalaegerszegen, akik a munkájukkal az itteni gazdaság erősödéséhez járulnak hozzá, de a munkájukból a saját településükön, ahol a legtöbb esetben nincs semmilyen ipar, nem képződik adóbevétel. Így a nagy, erős gazdasággal és iparral rendelkező városok a szolidaritási hozzájárulással segítik a kistelepülések megmaradását, fenntartását, működését.)”

De térjünk vissza hazai terepre és a címben is említett, felkavart állóvízre. Rövid időn belül két politikai írást is közölt a zalakocka.hu, mindkét esetben név nélkül. A már címben sem finomkodó – Már megint sírnak-rínak – cikk így fogalmaz: „Talán a választásokat megelőzően nem tudott az ÉVE ezekről az elvonásokról?! Dehogynem. Ők mégsem azt mondták, hogy takaréklángon elműködtetjük a várost. Éppen ellenkezőleg. Azt hirdették, ha a kanizsaiak nekik szavaznak bizalmat, akkor megindul a fejlődés útján a város. A kanizsaiak pedig nem azért szavaztak erre a brigádra, hogy folyamatosan azt kelljen hallgatniuk, hogy mit, miért nem tud megoldani a városvezetés, hanem azért, hogy beváltsák az ígéreteiket.” Majd ezt megfejelték még egy szerzeménnyel, ami tételesen felsorolja, hogy a Fidesz-kormányok mennyi mindent tettek a városért.

A többségi frakció két terjedelmes posztban is válaszolt. Az elvonások kapcsán részletesen kifejtik a környező települések helyzetét. S mint azt írják: „Nagykanizsának 2019-ben még 153.803.000 Ft gépjárműadó bevétele volt, idei évet is számolva csak ez a tétel közel 1 milliárd Ft elvonást jelent. És valóban lehetett volna utakat, járdákat, parkolókat építeni 2019 előtt ebből az összegből, amikor még ez az összeg rendelkezésre állt. Gyakorlatilag lélegeztető gépen vannak az önkormányzatok, de nem azokon, amiket közbeszereztek, bár annak az árát is mi fizettük meg.”

A helyi kormánypárt üzengetésének a felsoroltak elé tehető állomása volt Cseresnyés Péter „focistahasonlatok” című videója. Ebben az ÉVE-frakciót a „megye 2-höz”, míg Horváth Jácintot „egy balbekkhez, aki védi a védhetetlent” hasonlította.

Nagykanizsa polgármestere egyelőre visszafogottan reagált az elmúlt napok politikai történéseire. A Cseresnyés-videóra ennyit írt Horváth Jácint: „Sokan írtak ma, hogy ugyan csapjam már le országgyűlési képviselőnk tegnapi videójában a magas labdákat... De annyira szánalmas, hogy nem hiszem, hogy erre túl sok energiát kellene fordítani. Ráadásul a kommentelők nagyrészt ezt meg is tették, hacsak azóta nem tiltotta le őket, vagy nem rejtették a kommentjeiket. De annyit azért megjegyeznék, ha már ilyen poénos hangulatban vagyunk, hogy lehet jobb balbekknek lenni a győztes csapatban, mint gólképtelen csatárnak a vesztesben”.

MIKÓ-BARÁTH György

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. február 19-ei számában.)