Az időskor is lehet „szép kor”!

Öreg, idős, szépkorú vagy netán ezüstkorú… számtalan kifejezés, mely lényegében egy adott társadalmi csoportra vonatkozik. No de cikkünk megírását nem holmi demográfiai mutatók ihlették. Az elmúlt időszakban egymást követték azok a rendezvények, amelyeken vidám, sőt kifejezetten boldog idős emberekkel lehetett találkozni. A titokra voltunk kíváncsiak.

Hivatalosan október 1-e az idősek világnapja, melyet 1990. december 14-én az ENSZ közgyűlése szavazott meg. Ez a mondat évről évre elhangzik a világnaphoz kötődő rendezvényeken, – és remélhetőleg már a fiatalabbak is megjegyezték. Cikkünk kimondottan nem tudományos jellegű és nem Nagykanizsa demográfiai adatait, netán az elmúlt időszakban bekövetkezett változásait elemzi, de talán érdemes a fogalmakkal tisztában lenni. Egy közismert mondás az, hogy „mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát”. Ez így is van jól, ám ennek ellenére léteznek úgynevezett definíciók. Az idősek és nem idősek közti határt hivatalosan (!) korábban a 60. életévnél állapították meg. Napjainkban legáltalánosabban a 65. évnél húzzák meg a határt. Egyes tanulmányok szerint Leginkább azért használják a 65-öt, mivel viszonylag közel van a jóléti rendszer berendezkedésében az idősekhez köthető juttatásokhoz.

A szépkorú szót a hétköznapokban az öreg, idős szavak helyett szokták használni, ha szebben szeretnék kifejezni a hosszú életkort. Ám létezik Magyarországon egy jogszabály, mely szerint a szépkorú olyan idős személy, aki a 90. életévét már betöltötte.

De nézzük akkor, milyen rendezvényeken mutatták meg magukat az utóbbi időszakban városunk idősei és mennyi mindent tanulhatunk tőlük. (a bölcsesség, a tapasztalatból adódó tudás, a mama titkos receptje vagy a papa kerti praktikái mellett még sok minden mást… - a szerk.) Az Idősekért Nagykanizsán Ünnepi Hét egyik legvidámabb és leghangulatosabb programja az idősek sportnapja, melyen a résztvevők évről évre a gyerekeket meghazudtoló lelkesedéssel vesznek részt. Sorversenyeken bíztatják egymást – és versengenek ugyan, de a beszélgetésekből kiderült, büszkék ugyan az elért eredményekre, de nem az a legfontosabb. – Minden évben itt vagyunk a bajcsai nyugdíjasokkal, meg a Rezedákkal. Amúgy is elég aktívak vagyunk, sokat kirándulunk, túrázunk. Itt meg nagyon jó a hangulat és büszkén mutatjuk meg, hogy még ügyesek is vagyunk – mondta el Marczin Jenőné, a városrész klubjának vezetője. A versengésben részt vett a Napraforgó Szenior Örömklub is. – Nagyon fontosnak tartom a mozgást. Ha lehet, ha valakinek egészségi állapota engedi, a mindennapos mozgást – hangsúlyozta Horváthné Gelencsér Edit klubvezető. A rendezvények sorát az ünnepi héten egy bál zárta, ahol abszolút a vidámságé volt a főszerep. – A belvárosi nyugdíjasokkal vagyunk itt, jó kis csapat vagyunk, persze, hogy ide is eljöttünk! Zene, tánc, szórakozás – hát ebben a korban is kell! Én vagyok köztük szinte a legidősebb, de mindig megyünk valahova. Kirándulni, most hamarosan színházba megyünk fel Budapestre. Hát miért üljek otthon? – mondta mosolyogva Horváth Lajosné. Aztán létezik egy klub a városban, mely talán a legnagyobb létszámmal rendelkezik, ők az olajosok, vagyis a MOL Bányász Nyugdíjas Klub. Ha ők egy rendezvényen ott vannak, a hangulat garantált. A közelmúltban a klubon belül is megünnepelték az idősek napját. – Mi egy ilyen társaság vagyunk! Bulizós! Most is élő zene van, a tagság szinte teljes egészében eljött. Sokan egyedülállók, özvegyek közöttünk, így arra törekszünk, minél több programot szervezhessünk, és valóban, minden egyes együttlét ünnepnek számít – fogalmazott Gaál Ferencné.

Végezetül egy jó tanács Véber Boldizsánétól, akit 90. születésnapja alkalmából a polgármester köszöntött otthonában. „Mozogni, mozogni és mozogni! Mindig kell valamit csinálni! Van, mikor én is lefekszem egy kicsit pihenni, de nem tudnám elképzelni még 90 éves korban sem azt, hogy egész nap feküdjek.”

VINCZE Adél

fotó: SZALAI Szilveszter

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. október 24-ei számában)