Eltelt 5 év – Véget ér egy fejezet

Emlékeznek? 2019-ben mindössze három olyan település volt, ahol ugyanolyan helyzetet alakítottak a választók az önkormányzatban, mint Nagykanizsán. Ezek közül kettő időközben feladta és kilépések, átigazolások miatt billent a mérleg nyelve. Nagykanizsán azonban ez nem történt meg, itt kihúzta a teljes ciklust a csapat. Az már egy más kérdés, hogy az elmúlt öt évre ki és miért lehet büszke.

Aki biztos, hogy nagyon büszke, az szemmel láthatóan a polgármester. Az iskolaigazgatóból polgármesterré avanzsált Balogh László ugyan ritka, mondhatni sosem látott vendég volt a Médiaház felületein. Ennek ellenére a közösségi oldalakon felbukkanó tartalmakból az látszik, hogy egyértelműen pozitívan értékeli az öt évet, amit szárnyaszegetten, de a városvezetői bársonyszékben tölthetett. Rosszmájú megjegyzések szerint célját elérte, az évkönyvekben, a visszatekintésekben, a város történetével foglalkozó kiadványokban már biztos, hogy benne lesz a neve.

Balogh László nevéhez kevés, főleg a város életét radikálisan előremozdító fejlesztés, beruházás köthető. Persze ne felejtsük el az Arénát, ami elkészült, bár ehhez a városnak nem sok köze volt. Na, meg azt se felejtsük el, hogy az eredeti árhoz képest mennyivel drágábban és az eredeti határidőhöz képest mennyivel később sikerült átadni. Örüljünk, ezzel gazdagodott a város, ráadásul mára már az üzemeltetése is kezd egyre racionálisabb és gazdaságosabb lenni.

Viszonylag rövid önkormányzati működést követően érkezett a Covid okozta kiskirályság a magyar településekre. Polgármestere válogatta, hol és miképp hoztak döntéseket. Balogh László totális hatalmat próbált magának vindikálni. Egyszemélyi döntések születtek (ki tudja milyen utasítások alapján…), melyek a városvezető szerint mind-mind a várost szolgálták. Beleértve ezen sorok utolsó pillanatban történő kirúgását is, melyet ezúton is köszönök.

Balogh László és csapata volt az első, amelyik bojkottálta a helyi tulajdonban álló, általam vezetett és a minden érintett megszólaltatására törekvő médiafelületeken történő megjelenést. Nem adott interjút, heherészve, nevetséges indokokra hivatkozással történi visszautasítások voltak ezek. Lelkük rajta, én még így azt kértem a kollégáimtól, hogy a véleményüket mindig mondjuk el.

Elmondtuk így a Tungsram bezárása előtt hetekkel, hogy ez csak pletyka, elmondtuk azt is, hogy mekkora siker lesz a városban a körforgásos gazdaság bevezetése, vagy éppen a cseh vagongyár. A hatalmasra fújt kommunikációs lufik sorra pukkantak ki, s hulltak vissza a városvezetőre és csapatára.

Mindeközben, de leginkább a covidsújtás után tudott az ellenzéki többség nekiállni dolgozni. Ésszel és nem egyéni, politikai érdekek mentén hozott döntéseknek köszönhetően elindult valami a városban. Bár, sokszor érezhető ellenszélben, adott esetben a szándékosan visszatartott információk ellenére is megmozdult valami. Valami olyan, amire akár büszkék is lehetnek.

A neheze azonban most következik. Miután a város szavazói úgy döntöttek, hogy továbbra is bizalmat szavaznak az ellenzékieknek, sőt, a kormánypárti polgármesterből sem kérnek többet, most jön az igazi feladat. Az új szelek érkeznek, az új felállásban talán az útra keresztbe tett gerendákból is kevesebb lesz, de ez persze a jövő titka, mert a kormányoldal sokszor bármire, vagy annak az ellenkezőjére is képes, ha a hatalmának megerősítése a cél. …de ez már egy másik történet.

TAR Mihály

(Kép: Kanizsa Médiaház)

Megjelent a Kanizsa Újság 2024. szeptember 25-ei számában.