Hiszek a kultúra személyiségformáló, lélekemelő és közösségépítő erejében

Papp Ferenc, a Hevesi Sándor Művelődési Központ nyugalmazott igazgatója, városunk kulturális életének egyik meghatározó egyénisége negyedszázadig volt az intézmény vezetője. Hosszú időn keresztül a Magyar Kulturális Szövetség alelnöke. Két-két ciklusban beválasztották a megyei és a nagykanizsai közgyűlésbe. Harmincnégy publikációja és 2 kötete jelent meg. Beszélgetésünkben gazdag életútjának stációit idézte fel.

– Mikor és hol érezte, hogy a népművelést választja hivatásul?

– Csurgói gimnazistaként ismerkedtem meg először a művelődési házi munkával. Nem csak rendezvényekre jártunk. Néha meghívtak bennünket a terem berendezésére. Kapcsolatba kerültem a ház vezetőjével, és kérdeztem a szakmáról. Elmondta, hogy már tanítják Szombathelyen. Bár voltak újságírói ambícióim, de késztetést éreztem a népművelés iránt. Felvettek a főiskola népművelő-könyvtár szakára. Itt kerültem barátságba Nagy Gáspárral. Néha igénybe vettem a segítségét, mert ő Pannonhalmán érettségizett. Filozófiából, oroszból is többet tudott, mint mi, akik állami intézményben tanultunk. Gáspár első verseit is ott ismertem meg.

Ösztöndíjat kaptam a Tolna megyei Tanácstól, és amikor végeztem Tevel községbe kerültem. A településen ez volt az első, függetlenített művelődésiház-igazgatói státusz. Megismerkedtem a helyi viszonyokkal, sok szép programot szerveztem. Nemsokára megkerestek a bonyhádi vezetők, és hívtak a Járási Művelődési Központba igazgatónak. Akkor már a feleségemmel összeházasodtunk és fontos volt, hogy lakást is kapjunk. Az országban a legfiatalabb járási művelődésiközpont-igazgató voltam. Sok érdekes kezdeményezésünk, rendezvényünk volt, és mások is felfigyeltek munkánkra. Megkeresett a Balázs Béla Filmstúdió stábja és Gothár Péter rendező, Kossuth-díjas író, és egy 10 perces filmet készítettek Kultúrközpont címmel, a nehéz körülmények között végzett munkánkról. Ezt a mozikban vetítették a híradó és a filmek között. Már Kanizsán dolgoztam, amikor valamelyik tv-csatornán lejátszották és néhányan fölismertek, bár akkor egészen másképp néztem ki és hosszú hajam volt.

A másik érdekes történet amikor megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést, amit 25 éves korban ritkán adományoztak. Megérkeztem az ünnepségre és be akartam jutni a helyszínre, a rendezők megállítottak, hogy a gépkocsivezetőknek jobbra kell menni. Nem hitték el, hogy én is kitüntetett lehetek – jegyezte meg mosolyogva Papp Ferenc. – Bonyhádon nem sokáig maradtam, mert a Tolna megyei Tanács Művelődési Osztályára hívtak, ahol a közművelődési csoportnak lettem a vezetője. A megye közművelődésének egyik irányítója lettem 26 éves koromban. Országosan is elismert megyei igazgatók főnökeként ez kihívást jelentett. Gondolkodtam, hogy elfogadhatom-e, mert még nem éreztem magam elég felkészültnek. Az egyetemen utolsó éves voltam. Egy nehéz félév után már elfogadtak vezetőnek a tekintélyes igazgatók.

Korszerű közművelődési szemlélet és gyakorlat kialakítása

– Kik segítették a munkáját?

– Támogatták munkámat a Népművelési Intézet munkatársai, minisztériumi szakemberek és más intézmények vezetői. Ezekben az években a közművelődésnek felfelé ívelő időszaka volt. A közművelődési törvényt követő figyelem, a tanácsi szervek felelősségének kihangsúlyozása, a szakmai pezsgés, a kulturális folyóiratunk színre lépése hozzájárult egy korszerű közművelődési szemlélethez és azzal együtt egy új gyakorlat kialakításához. A hagyományos közönségszervezési feladat átalakult, kezdte felváltani egy közösségeket építő, értékápoló közművelődés. Megértették a helyi vezetők, hogy településük színvonalát nemcsak a munkahelyek, iskolák, orvosi rendelők jelentik, hanem a könyvtárak és a művelődési házak is. Amíg a tanácson dolgoztam, a megyében 3 akkora méretű művelődési központ épült, mint a HSMK. A személyi feltételeken is javítottunk. Egyharmadával megemelkedett a falusi művelődési házakban dolgozó, főállású intézményvezetők száma. Több tudóssal ismerkedtem meg, akik Tolnához kötődtek és tanultam tőlük. Kiemelkedik Kopácsi Sándor közgazdász, akitől a következő veretes mondatot hallottam: A jövő társadalmában 4 hiány lesz. A természet, a tudás, a tehetség és az erkölcs. Ő mondta, hogy nincs kártékonyabb ember, mint aki okos, tehetséges, de erkölcstelen. Kopácsi a gazdaság emberi oldalával, valamint az életmód, a társadalom változásaival is foglalkozott. Illyés Gyula megbecsült elszármazottja volt megyénknek. Egyszer elkísérhettem Bonyhádra, Ozorára, és beszélgettünk. Már akkor figyelmeztetett arra, hogy „nemcsak az a provincializmus, ha Ozorától nem látjuk Párizst, de az is, ha Párizstól nem látjuk Ozorát”. Az Európai Unióba való belépésünk 20. évfordulóján ez elgondolkodtató. A szép évek után, amit Szekszárdon töltöttünk, úgy határoztunk, hogy közelebb költözünk szüleinkhez. Amikor a HSMK-ba igazgatót kerestek, megpályáztam. 

– Mi volt a legfontosabb teendője, miután elfogadták a pályázatát?

– A szakmai struktúra átalakítása, szakképzett népművelők alkalmazása. Sikerült egy másfajta szemléletű, értékközpontú gyakorlat kialakítása. Kidolgoztam az intézmény érdekeltségi rendszerét, amelyet 43 művelődési otthon vett át. Írásaim jelentek meg szponzorálási, mentálhigiénés témákban. Segítettem népfőiskolák szervezését, támogattam a civil mozgalmakat.

– Kiktől tanult legtöbbet a szakmából?

– A felnőttnevelés, andragógia területén példaképem volt Maróti Andor, Koltai Dénes. Vitányi Ivántól sokat tanultam a piacgazdaság, a társadalom és életmód összefüggéseiről. Andrásfalvy Bertalannal többször beszélgettünk honismeretről, népművészetről, kedves kutatásáról, a Sárközről.

25 éves munkám alatt több mint 100 Kossuth-díjas színművész, előadóművész, zenész, népművész szerepelt nálunk, illetve e díjjal kitüntetett festőművésznek, szobrászművésznek rendeztünk kiállítást.

Feladatom volt a hagyományos rendezvények mellett újabbak szervezése: Tavaszi Művészeti Fesztivál, Bor- és Dödöllefesztivál, Alapítványi hónap, Kanizsai Nyári Színház. 10 évig óraadója voltam a PTE-nek a zalaegerszegi, majd a kanizsai tagozatán. Másfél évtizedig a minisztérium közművelődési szakértőként foglalkoztatott. Több szakmai kitüntetést kaptam.

– 15 évig dolgozott a városvédő egyesületben. Mire a legbüszkébb?

– Emléktáblákat állítottunk elhunyt helyi kiválóságoknak. Nagy Gáspár Kossuth- és József Attila-díjas költő emlékét szavalóversennyel, emléktáblája koszorúzásával ápoljuk. Cserti Tiborral sokat tettünk építészeti és természeti értékeink megőrzéséért. 40 kanizsai, gazdag pályafutással rendelkező személyiséget köszöntöttünk kerek születésnapján. 

– 20 éve milyen programokkal ünnepelték az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat? – Európa Szabadegyetem címmel 6 előadásból álló sorozatot szerveztünk. Látványos volt a Díszítsük fel együtt képeslapokkal az Európai Unió térképét elnevezésű akció. Létrehoztuk az EU információs gyűjteményt.

2007-ben vonultam nyugállományba korengedménnyel. Minden ellentétes hírrel szemben nem leváltottak, hanem az intézmény átszervezése során fölajánlott tagintézményvezetői állást nem fogadtam el. Akkor hozták létre a Kanizsai Kulturális Központot és úgy gondoltam, hogy 25 év vezetői munka után nem árt a pihenés.

– A családról is hallhatnánk?

– Szüleim kereskedők voltak, feleségem könyvtárosként dolgozott a Zrínyi- és a Batthyány-iskolákban. Eszter lányom közgazdász, vőm gyógyszerész. Két unokámmal sok időt töltök. Hobbim az olvasás, a színház, a kertészkedés. Volt kollégáim rendszeresen hívnak rendezvényeikre. Elégedett ember vagyok, mert egész életemben azt csináltam, amit szeretek. A közművelődés nemcsak szakma, hanem ahogy az én életem bizonyította, sajátos életforma.

Kormos István kérdezte költőtársától, Nagy Lászlótól: „Mit üzensz az utánunk jövőknek?

– Azt, hogy csókolom őket, ha lesz még emberi arcuk”. – Globalizált világunkban, az ajtónkon kopogó mesterséges intelligencia korában még inkább szükség van az emberi szóra, a könyvre, a művészetekre, hogy valóban megmaradjon az emberi arcunk – fogalmazta meg az utókornak szánt üzenetét Papp Ferenc, a HSMK egykori igazgatója.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. május 15-ei számában)