Érdekes emberek, érdekes történetek 70. - Katedra, városvédés és lótartás…

A Batthyány Lajos Gimnázium történelem-német szakos tanára, a Nagykanizsai Városvédő Egyesület alelnöke és elkötelezett lótartó.

Horváth Gábor pedagógustól elöljáróban azt kérdeztük meg, mi hatott a legnagyobb formálóerővel a pályaválasztásánál?
- Számos tényező. Az egyik az, hogy többgenerációs pedagóguscsaládból származom, visszamenőleg a szüleim, nagyszüleim, nagybátyám is pedagógus volt. Igen nagy hatást gyakorolt rám a nagyapám, aki Kőszegen legendás tanár hírében állt. Az általános iskolai osztályfőnököm pedig egy fantasztikusan jó történelemtanár, Bánki Erzsi néni volt. Nagyon szerettem őt, ő keltette fel leginkább az érdeklődésemet a történelem iránt. A középiskolában is kiváló tanáraim voltak, nagyon szerettem a földrajzot is, de a történelem mindig jobban érdekelt, különösen a XX. század, valamint a határon túli magyarok sorsának kérdésköre. Az egyetemen még nem tudtam eldönteni, hogy történelem tanár leszek-e vagy sem, mert művelődési menedzser szakon is végeztem, és OKJ-s vendéglátóipari üzletvezető, német nyelvi idegenvezetői képzettséget is szereztem. Vonzott és érdekelt a vállalkozói világ is. Most már lassan 3 évtizede dolgozok én is kulturális szolgáltató vállalkozásban, de a katedra az egy hivatás. Igazából örülök annak, hogy ezt választottam.

- Hogyan került a Batthyány-gimnáziumba és mit tart fontosnak a tanítás során?
- Teljesen véletlenszerűen, mivel eredendően szabadidő-szervezőnek jelentkeztem, de az akkori igazgató, Mayer Ferenc azt mondta, „jobban járunk, ha te tanítasz!” – jegyezte meg mosolyogva. – Nos így kerültem a katedrára. Aztán emellé még jött a német nyelv, amit harmadik diplomaként végeztem el, igazi kihívást jelentett, megújulási szándékkal, mert nekünk, tanároknak, hogy ne szűküljünk be, újabb és újabb impulzusok érjenek bennünket, ez szinte nélkülözhetetlen. A tanítás kapcsán a multiperspektivikus történelemszemléletre, látásmódra törekszem, vagyis mindent, minden eseményt több oldalról, több szempontból megközelíteni, több igazságot keresni. Szakmai szempontból kulcsfontosságúnak tartom, hogy gondolkozni tanítsuk meg a gyerekeket és alakítsunk ki bennük igényt a tudás megszerzésére. A pedagógia kapcsán én fontosabbnak gondolom a nevelést, mint az oktatást, például, hogy az osztályfőnöki órákat érdekfeszítő témákkal, valódi tartalommal töltsem meg. A gyerekek nagy része inkább az érzésekre emlékszik vissza, mit éreztünk az adott órákon, milyen érzések kapcsolódnak ahhoz a tantárgyhoz. Ez az érzelmi attitűd határozza meg a kötődésüket később az adott szaktárgy iránt és a belső motiváción kívül elengedhetetlennek tartom, hogy ezt egy pedagógus kialakítsa a tanítás során és a tantárgya, valamint a személye kellemes emlék maradjon. Nagyon jól esett, amikor egyik volt tanítványom azt mondta: „ön nemcsak tanár, hanem egy igazi pedagógus.”

- Hogyan került az egykori városvédők mai utódainak, az 1987-ben alakult és a város természeti és épített örökségének védelmét célul tűző Városvédő Egyesület soraiba?
- Egy helytörténeti vonatkozású kérdésben kellett egy alkalommal segítséget adnom, így kerültem be abba a közegbe, ahol egyébként nagyon sok embert ismertem. Mind a közalkalmazotti, mind a vállalkozói szférához kötődően akkor már nagyon komoly ismeretségi körrel rendelkeztem, és tulajdonképpen ezt a tevékenységet is egy elhivatottságnak tartom. Hat éve léptem be, 2021-ben választottak meg alelnöknek. Nyilván ez másfajta kihívással, többfajta elköteleződéssel jár a közös ügy irányába. Sokrétűen próbáljuk működtetni, most éppen egy tagságmegújulási éven vagyunk túl. Tavaly nagyon sok ambiciózus fiatal lépett be közénk és bízom benne, hogy majd még szélesebbre tudjuk tárni ezt a közös munkát a város érdekében. Kiemelten fontosnak tartjuk a helytörténeti kutatómunkát, gondozzuk a szövegeket és publicitási lehetőséget igyekszünk biztosítani a lokálpatrióta vonatkozású tanulmányok megjelenésének – ezen a téren is nyitottak vagyunk minden megkeresésre.

Felgyorsult a világunk, az önépülésre korlátozott az idő

- Ez is egy hatás, ez is közrejátszik mindenben, a mindennapjainkban. Hogy mi jelentheti a kiutat? Egyfelől lehet, hogy egy olyan társadalom felé fogunk elmozdulni, mint Nyugaton, hogy az altruista szemlélet fog dominálni. Ez az „önzetlenül segítek másokon” szemlélet az angolszász világban jelen van a civil élet terén. Ehhez azonban kell egy viszonylagos jóléti társadalom, amitől még egy kicsit messze vagyunk, de szerintem nálunk is teret nyer, mert az embereknek a természetes igénye, hogy így éljenek és működjenek a mikroközösségükben, jó esetben. A mienk az egy individuális világ, a rendszerváltás óta meglévő értékrend válság napjainkig tart. Sokféle hatás éri a mai fiatalokat, mások az elvárások, jelen korunkban a műveltség tartalma is mást jelent. Régen a klasszikus műveltséghez, a művelt ember definíciójához a humán területek tartoztak, ma már az infokommunikációs eszközök használatától kezdve a nyelvismereten át nagyon széles horizontban tágul ez a kör, az elvárás – részletezi a nem éppen pedagógusi feladatot Horváth Gábor.

- Nem beszélve arról, hogy a mesterséges intelligencia is belépett az intézmények falai közé.
- Erről szerintem a mai gyerekek tudnának többet mesélni olyan értelemben, hogy hogyan könnyíti meg az életüket adott esetben, de ugyanakkor egy óriási kihívást is jelenthet számukra hosszú távon. Ahogyan ezt már előre jelzik, hogy bizonyos foglalkozások körében át fogja strukturálni a munkaerőpiacot, mert megold egy sor olyan kérdést, amit ma még a humán erőforrás old meg. A továbbtanulás tekintetében a jövő nemzedékének olyan stratégiát kell folytatnia, hogy a munkaerőpiacon ne váljon majd feleslegessé. Az oktatásnak az is szerepe, feladata, hogy rávilágítson erre a kérdésre is. Szokták mondani, hogy a közösségi megosztóportálok szélsőséges használatával a virtuális középkorban élünk, a „homo digitalis” korszakában. Minden felgyorsult, és ez a mély tartalmak megélését hátrányosan érintheti.

Utazás és még egy hobbi

- Utazásainak élményét a nyilvánossággal is megosztja az iskola közelében lévő művelődési házban. Az útvonalak kiválasztása kapcsolódik a történelemhez, a történelmi helyekhez?
- Gyermekkoromban úgy volt szerencsém szocializálódni, hogy szüleim mindig tágították számunkra a világot. Már akkor jó pár helyre eljutottunk és ennek megfelelően mindig változott a viszonyítási alapom. Azért volt jó megtapasztalni más, magasabb fejlettségi szinten álló országokat, mert az nekünk a „Nyugatot” jelentette a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején. Volt szerencsém járni Etiópiában is, az ott megélt élmények átstrukturálták az ember gondolkodását, mert megtanultuk értékelni azt, amiben jelenleg élünk. Aztán, ahol ütköznek a civilizációk, például Izraelben, ott megint csak átgondolta az ember a világhoz való viszonyát és hozzásegítette ahhoz, hogy jobban beleélje magát mások helyzetébe. Ezen kívül a környezetváltozás kizökkenti az embert a hétköznapokból, átformálja a gondolkodásmódját és szinte megújítja a lelkét. Szükségesnek tartom, igyekszem a gyerekeink látókörét is bővíteni ezeken a családi, baráti kirándulásokon.

Nagy hobbim a lótartás – említi meg a pedagógus a megvalósult gyermekkori álmát. – Ebben is van egy elköteleződésem, egy őshonos magyar lófajta, a muraközi tenyésztésében is részt kívánok venni. Nemrég sikerült Őriszentpéteren, az Őrségi Nemzeti Parkban ezt a génállományt létrehozni, ahol elindult a tenyészprogram ennek a fajnak a rehabilitációja érdekében. Ebben én is egy kanca nevelésével szerepet vállalok. Egyébként a lovak örömöt okoznak, nyugalmat jelentenek számomra. Kellemes közösségi élményt, teljes kikapcsolódást jelent a természet lágy ölén lovasfogattal közlekedni.

- Hogy van minderre ideje, energiája, hiszen helyt kell állnia mindenütt.
- A feleségem – aki a Család- és Gyermekjóléti Központban dolgozik – kiváló hátországot biztosít számomra, mindenben támaszkodhatunk egymásra jóformán negyedszázada. Gyermekeink a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumba járnak, a fiam és a lányom is vidám, boldog fiatal.

A tanításhoz visszatérve fejezte be gondolatait Horváth Gábor pedagógus: minden téren alapvető fontosságú a munkára nevelés, a munkamorál, a munka szeretete. Gyerekkoromban engem is a munkára neveltek a szüleim, sok időt töltöttem a betonkeverő mellett is, komoly építkezési tapasztalatokat szereztem. Függetlenül az iskolai végzettségétől, hogy ki mennyire lesz sikeres felnőttként a maga szakterületén, az a munkához való hozzáállásán múlik, hiszen a megítélésünk a munkánk alapján is történik. Ezért tartom kiemelkedően fontosnak, hogy milyen példát mutat a munkamorál terén a pedagógus. Mondhatunk akármit, elsődlegesen a minta hat igazán…

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. március 6-ai számában)