Hulladékból tápanyag a természet körforgásában – Komposztálás

A szerves hulladék minőségi átalakulása komposztálás révén jól példázza azt a tökéletes rendszert, ahogyan az egészséges ökoszisztéma működik. A természet csodás körforgásában mindennek megvan a maga helye és szerepe: az állati és a növényi eredetű hulladék idővel lebomlik, átalakul, visszakerül az anyaföldbe táplálékot nyújtva új életek sarjadásához.

Ez a folyamat a természet saját módszere az újrahasznosításra. Az átalakulás az emberi beavatkozásoktól mentes területeken magától is végbemegy, gondoljunk például lombhullató erdőinkre, ahol az avarból képződött humusz táplálja a földet, a növényzetet. A komposztálás egy kis rásegítés az ember részéről, amivel támogathatjuk a természet önmegújító képességét, miközben élvezhetjük ennek előnyeit. A komposztálási kultúra nagy múltra tekint vissza, és egyben jövőbe mutató megoldás a jelen problémáira, hiszen a szerves hulladék csökkentésének legegyszerűbb és leghasznosabb módja, amit bárki gyakorolhat otthonában is. Cikksorozatunknak ebben a részében a komposztálás kérdéskörét járjuk körül, inspirációkkal és gyakorlati tanácsokkal segítve a városlakókat és a vidékieket egyaránt.

De mi is tulajdonképpen a komposztálás?

A komposztálás olyan biológiai folyamat, amelynek során a szerves (növényi) hulladék oxigén jelenlétében, mikroorganizmusok és egyéb talajlakó élőlények jótékony közreműködésével lebomlik, és tápanyagdús komposzttá alakul. Az így nyert komposzt egy univerzális szerves trágya, amely javítja termőtalajunk minőségét, növényeink kondícióját.

A folyamat során a szabad szemmel látható növényi részek szinte teljesen eltűnnek a komposzthalomban, és végeredményként egy ránézésre földszerű anyag keletkezik. A megfelelően kezelt, érett komposzt olyan humuszban gazdag „virágföld”, amely tulajdonképpen mindent tartalmaz, amire növényeinknek szüksége lehet.

A hulladék-újrahasznosítás legősibb formája

Nem meglepő, hogy a komposztálás csodáját már évezredekkel ezelőtt felfedezték őseink. Időszámításunk előtti feljegyzésekből kiderül, hogy akkor, amikor a hulladék javát még szerves összetevők adták, az összekupacolt „szemét” átalakulását megfigyelték, és kihasználták termésfokozó hatását. Bár kezdetben a komposztdomb fő összetevője a trágya volt, minden más háztáji szerves hulladék is belekerülhetett, a „kész terméket” pedig a földeken hasznosították. A mezopotámiai városokban már kőből készített komposztgödröket használtak a hulladék begyűjtésére, az előállított komposztot pedig tudatosan használták a termőtalaj javítására. Az ókori Egyiptomban a giliszták fontos szerepét is felismerték a komposztálás folyamatában, aminek hála olyan népszerűségre tettek szert ezek a kevésbé vonzó kis jószágok, hogy Kleopátra szent állattá nyilvánította őket.

Nem minden hulladék szemét, a zöldhulladék pedig kimondottan értékes!

Bár szokás egymás szinonimájaként használni őket, a szemét és a hulladék jelentése eltérő. A szemét az út végét jelenti, azaz olyan haszontalanná vált anyagot vagy tárgyat, amely végleg kiesik a körforgásból. Ezzel szemben a hulladék újrahasznosítható, tehát érték. A tápláléklánc csúcsán nekünk, embereknek az egyedüli képességünk a szeméttermelés, de minden állati és növényi eredetű „szemét” valójában hulladék, amelyből új minőség keletkezhet: valaminek a vége valami újnak a kezdete lehet.

A körforgásos gazdaság elgondolása is ehhez a természetes mintához nyúlik vissza, amelyre anyaföldünk tanít bennünket. Bár nagyon messze még a kitűzött cél, de már gyakorlati lépésekkel igyekeznek elősegíteni az EU tagországaiban is, hogy minél nagyobb arányban hasznosuljon újra a háztartási hulladék. Érdemes ezért szót emelnünk az otthoni komposztálás mellett is, hiszen a kerti (konyhai) hulladék minden esetben újrahasznosítható. Sokkal kevésbé szemét, mint inkább erőforrás, amelyből magunk is profitálhatunk. A házi komposztálás tulajdonképpen a szerves hulladék helyben történő újraértékesítése, így a kör zárásának legrövidebb útja.

A teljes cikk itt olvasható. 

greendex.hu

(Borítókép: pexels.com)