Mindenszentek és halottak napja…

Ezekben a napokban a temetőket járjuk, koszorút, virágot teszünk elhunyt szeretteink sírjára, és gyertyát gyújtunk rájuk emlékezve. A kettős ünnepről Nagy Vendel címzetes apát, a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony Plébánia plébánosa osztotta meg gondolatait lapunkkal.

Nagy Vendel

          A mindenszentek és halottak napja ünnepét külön kell választani, hiszen az előbbiben az összes szenteket ünnepeljük, az utóbbiban pedig minden elhunytról emlékezünk meg.  Azt mondja az evangéliumban Jézus, örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben. Az életszentségre törekvő ember mindig idegennek tűnik ebben a világban, valójában azonban nem idegen. Örök távlatokat tár ki előttünk az Isten, Krisztusra tekintve tehetjük fel a kérdéseinket a szentté válással kapcsolatban. Ki lehet szent, kit emel oltárra az egyház? Csak az erkölcseiben kifogástalan, mindenkinek igazat adó, soha nem vitázó ember lehet szent? – Szentté nem válni kell, hanem annak kell maradni, hiszen alapvetően természetes az, hogy Istenhez tartozunk kisgyermek korunk óta, miután megkereszteltek bennünket. A szent nem tökéleteset jelent, nem valami elérendő állapotot, amit mi alakítunk ki. A szentek gyakorlatilag nem tettek mást, mint gyakorlatilag elfogadták ezt a hovatartozást, nem feledkeztek meg róla, és ennek a boldog tudatában éltek. Mindenszentek ünnepén az üdvözültekre gondolunk, azokra, akik már a mennyben vannak, az Isten közvetlen közelében, célba érkeztek. Az egyház ezért nevezi boldognak azokat az embereket, akik Krisztust hősies fokon követték, az életszentség hírében haltak meg. Éppen ezért már itt a földön mindig boldog lehetek, minden körülmények között, ha ezt szilárdan hiszem.

A halottak napján minden elhunytról megemlékezünk. A halottak napjáról csak az örök élet szempontjából lehet megemlékezni. Ha befejezzük a földi életünket, mert ez csak egy átmenet, a halál csak egy ajtó, amin átlépünk az örök életbe. Ahhoz, hogy a temetőbe kilépve, a szeretteink sírjához odamegyünk, gyertyát gyújtunk, vagy mécsest, fontos az, hogy mi higgyünk abban, hogy van örök élet, higgyünk abban, hogy találkozunk odaát. Csak ez segít minden alkalommal, akár friss, akár távolabbi a halálnak az élménye, hogy túl tudjuk tenni magunkat ezen a fájdalmon. A gyertya a Krisztus világosságát jelképezi. Nem egy csendes emlékezés, nem csupán egy rágondolásról van szó, vagy egy hagyományról, szokásról, hogy kimegyünk a temetőbe, feldíszítjük a sírokat, és égetünk gyertyát, hanem ott van a hitünk, és ez ad nekünk reményt, hogy találkozunk odaát. Ez ad nekünk erőt, hogy átlépjünk azon a mélységes fájdalmon, amit szeretteink elvesztése kapcsán érzünk akár kint a temetőben, akár otthon, amikor hordozzuk magunkban a gyászt a hétköznapokban.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2023. november 1-i számában)