Mura-menti főkötő lett a hónap műtárgya a múzeumban

Egy tradicionális dél-zalai horvát asszonyi fejdísz lett a hónap műtárgya augusztusban a Thúry György Múzeumban. A ruhadarabot 1961-ben Tótszentmártonban készítették.  

A két részből – úgynevezett zsnórából és puculicából – álló fejdísz a muramenti településeken számított hagyományos viseletnek a 20. század közepéig. A varrását a környékbéli asszonyok a helyi specialistákra bízták, a múzeumban látható darabot Rodek Istvánné készítette el. A fejdíszt ünnepi alkalmakkor viselte a tulajdonosa.  

– Nagyon jellegzetes a színvilága, van benne csak a horvátokra jellemző kék és rózsaszínű és mindenféle más színnel virágmotívumokat hímeztek rá. Ezüstszálakkal is díszítették, kartonpapírral is bélelték, illetve még krepp-papírt is szoktak beletenni, az néha kicsit ki is lógott. Ez került a fejre, a hátsó zsnórarészt egy dísztűvel rögzítették eggyel, de inkább kettővel – árulta el Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum néprajzos-főmuzeológusa. 

A fejdísz két része közül a puculicából készítettek többet maguknak a korabeli nők, mivel azt a zsnórával ellentétben mosni kellett. A főkötő díszítettségéből könnyen megállapítható volt viselője kora, családi és anyagi helyzete.

– Főkötőt akkor tettek a nők fejére, amikor férjhez mentek. Gyöngyösnecc sem volt a lányok fején és puculica és zsnóra sem volt a lányok fején. Korán szoktak férjhez menni, tizenhét-tizennyolc évesen már férjhez mentek a lányok. A lakodalom éjszakáján felkontyolták őket, megkapták a fejdíszüket, a puculicát és a zsnórát is. A horvát nemzetiségnél amíg nem született gyereke valakinek, addig a legdíszesebbet hordta, majd egyre kevésbé díszeset. Hétköznapra sem hordtak annyira díszeset – tette hozzá Gyanó Szilvia.

Gyanó Szilvia hozzátette, ezt a hagyományos horvát népviseletet ma már csak általában ünnepi alkalmakkor veszik elő a tulajdonosaik. A hónap műtárgyáról további érdekességeket tudhatnak meg későbbi Napi Kanizsa című műsorunkból. 

K.T.

(Borítókép: Kanizsa TV)