Nőnek lenni: áldás vagy átok?

Nőnek születni valójában sosem volt könnyű, és ez nagy valószínűséggel így is marad, amíg csak világ a világ. De a mai modern kor modern nőjének belegondolni is nehéz, milyenek is voltak a szebbik nem mindennapjai akár 50 évvel ezelőtt.

A történelem során sokáig megszokott volt, hogy a született gyermeknek mindig jobban örültek, ha fiúként látta meg a napvilágot. A férfiúi fölény és ellenőrzés végig kísérte a nők sorsát a történelem periódusai alatt, hiszen amíg hajadon volt a lány, addig az apja, majd házasság után a férje uralkodhatott felette. De miért is alakulhatott ez ki így? Az első dolog, ami eszünkbe juthat a férfi nem fizikai fölénye, ami nagyban megkönnyítette, hogy maguk alá rendeljék a gyengébbik nemet. Ez azonban a dolog miértjére nem ad választ. Ha jobban utánanézünk, érdekes következtetésre juthatunk. Mit próbálnak az emberek korlátozni, esetleg elnyomni? Azt, amitől félnek, vagy nem értenek meg. Emiatt több száz nőt végeztek ki koholt és értelmetlen vádakkal boszorkányság miatt. A férfiakkal ellentétben a nők ugyanis mindig közelebb álltak a természethez és a spiritualitáshoz. Napjaink materiális világában ez a nőket körülvevő misztikum kezd egyre jobban elhalványulni. De vajon hogy látja ezt egy olyan nő, aki a földi sík helyett sokkal inkább a lélek birodalmában éli a mindennapjait? Bánó Brigitta életformája a mai világban finoman fogalmazva is szokatlan: egy apró zsákfaluban, az erdő szélén egy igazi jurtában, többek között a buddhizmus tanai szerint éli a mindennapjait, és az anyagi világ előtérbe helyezése helyett egy teljesen más szemszögből látja a világot, és a nőt magát.

- A nő maga az élet, a szentség, az öröm forrása, és egyik legfontosabb eleme a természettel való kapcsolódás. A nőben ott van a gyermeki én, a gondoskodó asszony, a bölcs asszony, tehát több aspektusa van, és ezt jó lenne a mai korban is szeretetteljesen és szívből megélni, és az anyának átadni a lányának ezt az érzelmi minőséget. Nagyon rohanó világban élünk, ezért át kellene egy kicsit lényegülnünk a szeretet felé, kapcsolódnunk kellene a természettel, le kellene csendesítenünk az elménket – mondta el Bánó Brigitta, lélekkísérő.

A spiritualitás mellé egy mai, modern tudomány, a kineziológia képviselőjét is megkérdeztük a témáról. Tapasztalatai szerint, hiába élik a nők a legszabadabb életet manapság, a feléjük támasztott elvárások még sosem voltak ilyen magasak. Hiszen a „hagyományos” feladataik, a gyereknevelés és háztartás vezetése mellett dolgoznak, tanulnak, és közben próbálnak szépek és kívánatosak maradni. A médiából ugyanis ránk zúdulnak a tökéletesre szerkesztett képek, amiktől már nem érezzük magunkat elég szépnek, vagy vékonynak. Ezekben az elvárásokban a férfiak is nagy szerepet játszanak, hiszen sokan még mindig úgy gondolják, az otthoni feladatok kizárólag a szintén dolgozó nőre tartoznak ahelyett, hogy megosztanák ezeket a terheket, nem is beszélve arról, hogy szeretnék, ha párjuk mindig csinosan tündökölne mellettük. Szabó Virág kineziológus szerint le kell számolni azzal, hogy mindig másoknak akarjunk megfelelni.

- A legtöbb nőnek nincs kapcsolata önmagával, nem tudja, hogyan orvosolja a saját helyzetét, vagy kihez forduljon. Ez a sok szorongás és lelki probléma vezet a fizikai tünetekhez: testképzavar, szorongás, pánikbetegség. Túlságosan terhelt már a rendszerünk nőként egyéni, társadalmi, és generációs szinten is, ezen pedig ideje lenne változtatni. Tele vagyunk félelemmel és traumákkal, ezért elengedhetetlen lenne, hogy elkezdjünk foglalkozni a stresszoldással, gondolkodásunk fejlesztésével, hogy egészségesek lehessünk mi is, és a következő generáció is – árulta el Szabó Virág, kineziológus.

Egy hasonló cikkben megszokott lenne, hogy a férfiak nézőpontját is kitárgyaljuk, de most szakítunk ezzel a tendenciával. Annyi éven át határozták – vagy még mindig határozzák – meg a férfiak a nőképet, hogy ezennel inkább kihagynánk őket a véleménynyilvánításból. Sokkal fontosabb az, hogy a nők hogyan látják saját magukat. A látószög kiszélesítésének érdekében két olyan generáció szülöttjét kérdeztük meg, akik meglehetősen más módon élik meg a női szerepet. Ezelőtt 50-60 évvel a szokások még teljesen mások voltak. Szinte elvárás volt, hogy a fiatalok a felnőtté válás után hamar megházasodtak és családot alapítottak. Ezek a családok pedig mind egy modell alapján épültek fel: a férfi volt a fő kenyérkereső, az asszony pedig otthon nevelte a gyerekeket, és ha a férj jól keresett, akkor nem is kellett munkába állnia. A mai nagymamák sokszor csak ámulnak azon, hogy lányunokáik milyen szabad életet élnek, hiszen „az ő idejükben” ez még nagyon máshogy volt. Az általunk megkérdezett Kovács Lajosné idén lesz 81 éves. Úgy emlékszik vissza, hogy amikor ő volt fiatal, mindenki meg volt barátkozva ezzel az életformával, nem igazán lehetett lázadozónak mondani a lányokat. A falusi élet azonban akkoriban nagyon nehéznek számított, az asszonyoknak a család ellátása mellett naphosszat kellett dolgozniuk a földeken, az erdőn, vagy éppen otthon a kertben.

- Én 18 évesen mentem férjhez, aztán egy év múlva már megszületett az első, 4 év múlva pedig a második gyermekem. Nem volt egyszerű, sokat jártunk dolgozni, azok akiknek nem volt szakmájuk napszámosok voltak, aztán 27 évig egy gyárban dolgoztam. A mai fiatal lányoknak már sokkal több lehetőségük van tanulni, utazni, és magukat megvalósítani ahelyett, hogy csak a családalapításra összpontosítsanak – árulta el Kovács Lajosné.

Ezen tapasztalat szöges ellentéte a mai fiatalság képviselője, aki az igazi modern nőt testesíti meg, még ha ezt egy igazán nehéz feladatnak is látja. Egervölgyi Boglárka nappali tagozatos egyetemista, a mesterdiplomáját szerzi meg hamarosan. Úgy érzi, ki tud teljesedni nőként, és a férfiakkal szemben is kiáll magáért. Persze bizonyos fokú különbség mindig lesz a két nem között, hiszen az anyaság nem választható le a női mivoltról, ezt azonban egyre nehezebb összeegyeztetni a modern női léttel.

- Azzal nehéz megbirkóznia a 20-as évei elején járó nőknek, hogy hogyan tervezzenek, hiszen ketyeg a biológiai órájuk. Én mindenképp szeretnék gyereket, de karriert is, és a sok tanulás és munka mellett egyre nehezebb 30 éves kor előtt gyereket vállalni. Én egyetemista vagyok, hétvégente dolgozom, emellett együtt élek a párommal, tehát háztartást is vezetek. Szerencsére jól meg tudjuk osztani a feladatokat, ez is sokat számít, hogy milyen párt találunk magunknak – mondta el Egervölgyi Boglárka.

A fiatal egyetemista azt is fontosnak tartja, hogy a női identitásról való beszélgetéseket, előadásokat már az általános iskolákban kezdeményezzék, főleg a hátrányos helyzetű gyerekeknél, hiszen nagyon nehéz a mai világban egy olyan női példát találni, akit szívesen követnénk.

SZABÓ Fanni