Ásó, kapa, gereblye – Főzök neked citromfűteát, az megnyugtat! – Kapáló Médiaház #2

Ezt a mondatot többször hallottam már az elmúlt évek, évtizedek alatt. A média világa ugyanis nem kifejezetten nyugodt…, sőt. Így van ez hát, amikor a szerkesztő édesanyja, aki nem csupán újságíró, hanem elkötelezett híve a gyógynövényeknek, véletlenül sem nyugtatót ajánl a lányának, hanem nyugtató hatású gyógynövényt.

Eltelt pár év még családon belül is, amíg megbarátkoztunk a gondolattal, sőt, ma már kifejezetten támogatjuk is anyukát, Bakonyi Erzsébetet, a Kanizsa Médiaház újságíróját a gyógynövények iránti szenvedélyében. A kezdetekkor meglehetősen furcsán néztünk a bátyámmal, miért gyűjti anyuka a számunkra gaznak látszó növényeket, miért szárítja nagy gonddal, pláne miért készít belőle teát. A már emlegetett citromfűnél is nagy volt a csodálkozás, addig maximum egy koktél hozzávalójaként ismertük. Az akkor még valóban kicsi kisfiam is eléggé meglepődött, amikor a mama hívta, hogy menjen vele cickafarkot szedni a Csó-tó melletti mezőre. Az óvodás korú fiam sehogy sem tudta megérteni, milyen mező az, ahol a cica farkát lehet szedni… És történt egy olyan esemény, amikor megértettem, nem véletlenül foglalkozik anyuka ezekkel a növényekkel. Nyár volt, mert papucsban vittem le a műanyagot, a pizzás dobozokat és az üveget a szelektív gyűjtőhöz. Egy üveg olyan szerencsétlenül csúszott ki a kezemből, hogy egy szilánk belefúródott a lábujjamba. Hirtelen és nagyon kezdett vérezni. Természetesen se zsebkendő, se semmi nem volt nálam, de megláttam a széles levelű úti füvet a bokrok mellett, és eszembe jutott, mit mondott anyuka. Sebkezelésre, gyulladásra való. Szedtem belőle párat gyorsan, körbetekertem a sebet, és hazabicegtem. Azóta hiszek mindenben. De nézzük a kezdeteket. Bakonyi Erzsébet, vagy ahogyan sokan ismerik Bakonyi Zsóka újságíró, vagyis anyuka miért is kezdett el foglalkozni a gyógynövényekkel – a meglehetősen kis méretű kertje a dísznövények mellett ugyanis gyógynövényekkel, fűszernövényekkel van tele. – A fekete nadálytő, vagy forrasztófű hatását több mint 20 évvel ezelőtt ismertem meg, akkor kezdődött minden. Nagyon fájt a derekam, a gyógyszerek szinte semmit sem használtak. Lapos, vizes réteken, patakparton lehet rálelni. Leszedtem az érdes, szív alakú nagy leveleit, beletettem néhány percre forró vízbe, és a fiammal rátetettem a gerincemre. Pár alkalom után éreztem, hogy használ. De a derékfájásom teljes megszűnését a Csónakázó-tónak köszönhettem. Akkoriban még lehetett fürdeni a tóban. Nem szívesen mentem bele, mert kutyák is úszkáltak benne, és egy ló is egészen otthonosan érezte magát a nádas közelében, de erőt vettem magamon és beleléptem, a gyógyulásom érdekében.  A nyári szabadságom utolsó hetében minden másnap lementem, és óvatosan belesétáltam a vízbe. A tóparton zöldelltek a nadálytövek, hazafelé le lehetett szedni. A nappali ablaka alatt most virágzik az orvosi zsálya – vagy Szent János füve. Kesernyés ízű aromás fűszer- és gyógynövény. Leveleinek forrázata fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló hatású. Kiváló a bélhurut kezelésére, torokgyulladásra, bőrviszketésre. A napokban megcsípett egy kullancs, be is dörzsöltem a levével. Egyes országokban növényi aszpirinnek tartják – mondta el Bakonyi Erzsébet.

A beszélgetést persze még oldalakon keresztül lehetne folytatni, a kertben burjánzó fűszer- és gyógynövények sora szinte végtelen. Egy alkalommal meg is kaptam a magamét, mert ki akartam kapálni a csalánt, hiszen az is gyógynövény. Az évek során tehát bebizonyosodott, valóban, fűben-fában orvosság van.

Vincze Adél

Fotó: Horváth Zoltán

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság május 20-án megjelent lapszámában olvasható.