Már úton vannak a gólyák – Irány Afrika!
A gólyákat nem kell elküldeni melegebb éghajlatra, maguktól is elindulnak, amikor beköszöntenek az első hűvösebb napok. Ez általában augusztus huszadika körül történik, így mostanra már a zalai fészkek is üresen maradtak. Legkorábban márciusban találkozhatunk újra a fehér madarakkal.
A jó hír, hogy annak rendje és módja szerint, már a megye összes gólyája Dél-Afrika felé vette az irányt, a rossz viszont, hogy valószínűleg jóval kevesebb gólyafióka tehette ezt meg, mint a korábbi években. Darázsi Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület zalai titkára szerint a körülbelül kétszáz kikelt fiókából több tíz már a költözés előtt elpusztult.
– A fészkelő gólyapárok száma 100-150 között mozog Zala megyében, az lenne az ideális, ha mindegyiknek legalább két fiókája kikelne. A májusi csapadékos, hűvös időjárás miatt már a gólyák költése sem volt sikeres, a kikelt fiókákból pedig később több elpusztult, áramütés vagy alultápláltság következtében. A leggyakoribb az áramütés, annak ellenére, hogy már gyakorlatilag minden fészken magasítók vannak, ha csak nincs új fészek, de azokra is általában már egy-két éven belül felkerül az emelőkosár. Egy érdekes rendellenességgel két madár is bekerült hozzánk - az egyik Zalaistvándról, a másik Petrikeresztúrról - az ő szárnyuk vége kifordult. Ez egy angyalszárnynak nevezett rendellenesség, amikor a szárny vége felfelé áll és nem tud emiatt a madár repülni. Minden évben akadnak olyan személyek is, akik üldözik a gólyákat, mert nem tetszik nekik, hogy éppen ott kelepel vagy bármi más miatt. Ezekkel az emberekkel mindig meg kell küzdenünk, szerencsére már a környéken élő lakosság is figyeli őket, nehogy valami kárt tegyenek a gólyákban. Bár összességében még nem lehet biztosan tudni, csak tavasszal derül majd ki, de biztos, hogy kevesebb fióka volt idén, mint régebben – mondta el Darázsi Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület zalai csoportjának titkára.
Szabó Zsolt nagykanizsai természetfotós elsősorban madarak fényképezésével foglalkozik. A fehér vándorokat általában Miklósfa környékén, tarlókon fotózta le, bár ő nagyobb kuriózumnak tartja a fekete gólyaféléket. Ugyanis ez a faj - fehér társaival ellentétben - nem szereti az emberek közelségét, így nehezebb róluk felvételeket készíteni.
– Fehér gólyát aránylag könnyű lenne lencsevégre kapni, csak az annyira nem vonzott, inkább fekete gólyáról vannak képeim. Fehér gólyát egyébként tarlókon, aratás után könnyű találni, illetve fotózni. Fekete gólyát azt jobban kell keresni, inkább a vizes élőhelyet szereti, rá tényleg igaz az, hogy kígyót-békát megeszik, mert azt eszik a tavak környékén, illetve halat – árulta el a természetfotós.
A Hortobágyi Madárpark Madárkórházából augusztus 20-án kezdték meg a repülésre képes gólyáik szabadon engedését. Egy utolsó átvizsgálást követően, ijesztgetéssel próbálják megtanítani a vadmadaraknak, hogy - bár hónapokig etették és ápolták őket - mégse menjenek közel az emberekhez, valamennyire legyenek távolságtartóak.
– Ezt egyébként bárki meg is nézheti nálunk, ezzel is szeretnénk, ha kialakulna egy kapocs az emberek és a madarak között. Ha valaki egy jó élményt szerez arról, hogy milyen érzés szabadon engedni egy gólyát, akkor ez később is eszébe jut majd, és szívesebben segít rajtuk, ha szükséges – hangsúlyozta Konyhás István, a Hortobágyi Madárpark igazgatóhelyettese.
Idén majdnem száz gólya várta, hogy szabadon engedjék, ebből hetvennek engedte az állapota, hogy Afrikába repüljön, a többiek maradnak rehabilitációra egészen a márciusi szabadon engedésig. Az égi vándorok egyébként több mint 12 ezer kilométert tesznek meg az afrikai kontinensig, körülbelül novemberre érkeznek oda és januárban már indulnak is vissza Magyarországra.
Körtvélyessy Vivien
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. szeptember 3-án megjelent számában olvasható.