Koszorúzással és ünnepi beszéddel tisztelegtek a bányásznapon

Az Olajmunkás szobor megkoszorúzásával és ünnepi beszéddel emlékeztek meg a bányásznapról ma délelőtt Nagykanizsán. Magyarországon 71. éve tisztelegnek az iparág dolgozóinak nehéz és küzdelmes munkája előtt.

A bányászok mindig is csak együtt tudtak sikereket elérni, egy nagy családként működtek – hangsúlyozta Dencs László.  A Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály titkára elmondta: a környező településeken a ’30-as évektől kezdve kőolajkutatással foglalkoztak, és a bányászok évtizedeken keresztül hozták fel az olajat és a földgázt a föld mélyéről azért, hogy lehessen például autósközlekedés, vagy fűtés az otthonokban.

– Ezt az egészet megkoronázza az a két szó, ami még a klasszikus, múltbéli bányászatból, az 1700-as évekből ered: jó szerencsét! Ez elmond mindent, mert a bányászok, amikor műszakváltásba mentek, akkor így köszöntek, mert a műszak alatt bármi történhetett. Ez kifejezetten a művelő és a mélyszinti bányászokra volt igaz, de ugyanilyen nehézségeket kellett leküzdeniük a kőolajbányászoknak is. Ez a jó szerencsét belénk égett, a lelkünkbe, a szívünkbe – fogalmazott Dencs László, az OMBKE Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály titkára.

Nagykanizsán a 80’-as évek elejétől tartanak bányásznapot a berzsenyi utcai emlékműnél.

– Ilyenkor emlékezünk meg azokról a munkatársainkról, akik akár bányászati balesetben vesztették életüket, vagy idősebben hunytak el. Ilyenkor talán egy kis figyelem terelődik az olajbányászokra, akik nap mint nap még ma is, itt Zalában is, Somogyban is mindent megtesznek azért, hogy a helyi olajat és földgázt ki tudják az utolsó cseppig, utolsó köbméterig bányászni – mondta Török Károly, az OMBKE Kőolaj-, Földgáz-és Vízbányászati Szakosztály dunántúli helyi szervezet elnöke.

Az esemény végén a megemlékezők elhelyezték a koszorúikat az Olajmunkás szobornál.

K.V.

(Képek: Kanizsa TV)