A világ mozaikokból

Évtizedes barátság fűzi össze Gelencsér Gábor nyugdíjas pedagógust, újságírót dr. Balázs Judit kanizsai származású közgazdász professzorral. A türk népek kultúrájának szeretete és a Brunnerek alkotásainak népszerűsítése közös munkát is jelentett számukra.

A közelmúltban napvilágot látott kötetben Balázs Judit 54 országról írta meg a benyomásait, jót és rosszat, szóval vegyeset. Valójában mindenütt jól érezte magát, mert a sok látnivaló, a világ színessége mindig lenyűgözte. Az a sok ember, akiket megismert, megértésre tanította, arra, hogy átérezze, minden ember egyformán különböző. Mindenkinek megvan az öröme, a bánata, csak másképp éli meg. Ezért szép a világ, mert színes. Mindig tartogat meglepetéseket. Ilyet is, olyat is. A nyitott szemmel járó ember számára mindez tanulság – vallja a könyv szerzője, megköszönve barátainak, hogy segítségére voltak a könyv megszületésében. Mindenekelőtt Kalmár Anikónak, és a nagykanizsai Gelencsér Gábornak, akik a könyv képanyagának rendelkezésére bocsátásában, elrendezésében, megszerkesztésében nyújtottak segítséget.

Kiállítások szervezésén túl közreműködője volt egy kötet-bemutatónak is Gábor. Tavaly nyáron a helyi egyesülettel közreműködve Alsóbélatelepen rendeztek egy Afrika napot, melynek keretében bemutatták Balázs Judit rendhagyó útikönyvét Dél-Afrikáról. Ehhez is volt köze Gábornak, mivel a könyv illusztrációjához az ő gyűjteményét is felhasználta a professzornő. A könyv borítóján a gyűjteményének egyik 30-as években készült képeslapja szerepel.

 - A könyv a folytatásaként készült el A világ mozaikokból című kötet, melyet várhatón ősszel mutatnak be – jelezte Gábor. S hogy miről olvashatunk a könyvben?

A selyemúton majdnem végig– Kazahsztan – Alma Ata című fejezetben például:

„Este operába megyünk. A Rigolettót adják. Mulatságos volt, ahogy a kis vágott szeműek az olasz ruhákban, kazakul énekeltek. De az előadás maga szép volt. Tenyerükön hordoznak. Kirándulunk, a természet mintha érintetlen lenne. Gépkocsi alig-alig. Ellenben annál több ló. Elmegyünk a szupermarketbe, csak érdekességképpen. Az ajtó előtt hosszú rúd, oda kötik ki a lovakat, amíg vásárolnak. A környék gyönyörű, mintha az érintetlen természetben élnének az emberek. Hatalmas, tiszteletet ébresztő, sőt félelmetes hegyek…Kevés ember van, mert a népsűrűség nagyon alacsony.”

Kirgizisztán – Frunze/Biskek

„Az első jurtába, ahova betértünk szívélyesen fogadnak. Rögtön teát főznek, jobban mondva töltenek, mert a tea állandóan kéznél van, minden jurtában ott gőzölög a szamovár jellegű teafőző. Orosz módra a cukrot a szájukba veszik, és azon keresztül isszák a teát. Mi is.

Eszembe jut egy sokkal korábbi, magyarországi élményem. Idegenvezető voltam, és egy szállodában helyeztek el minket egy orosz csoporttal. Ők feltehetően akkor láttak életükben először filteres teát. A vendéglőben azt kaptak, nem ismerték, de feltalálták magukat, a szájukba vették a filteres tasakot, és mintha cukor lett volna, azon keresztül itták a forró vizet. Elég groteszk látvány volt, ahogy ott ül negyven ember, és mindenkinek lóg a szájából a filteres tea címkéje.”

Látogatás Brunner Erzsébetnél Új-Delhiben

„A lakást az indiai kormány tartotta fenn Brunner Erzsébet számára. Ott valószínűleg jónak minősült, én elborzadva próbáltam egy kis helyet találni, ahol leülhetek. A lakás tele kutyákkal, macskákkal, azok az asztalon lévő tálakból ettek. Erzsi néni már kissé nehezen beszélt magyarul, de nagyon örült nekem, mert amióta eljött Magyarországról én voltam az első kanizsai, akivel találkozott. Édesanyja már régen nem élt, ő az indiai kormánytól kapott nyugdíjból él. Csak érdekességképpen írom, hogy amikor Indira Gandhi Magyarországra látogatott, Kádár Jánosnak Erzsi néni egy képét hozta ajándékba. Állítólag Erzsi nénit nagy becsben tartották Indiában, olyannyira, hogy személyesen Indira Gandhival tartott fenn barátságot. Sorra festette a politikusokat, köztük Radjiv Gandhit is.”

Kis tigris – Dél Korea

„Életem nagyon fontos részét alkotta a béke- és konfliktuskutatásba való bekapcsolódásom. Valójában egy világszervezet tagjaként, majd vezetőjeként révükön volt alkalmam a világ számos, nagyon érdekes pontját bejárni. Örökké hálás leszek nekik ezért. Soha nem gondoltam volna, hogy én még egyszer eljutok Dél-Koreába, ezúttal Szöulba. Az előtörténethez tartozik, hogy Budapesten, az Egyetemes Békeszervezetnél megkérdezték tőlem, nincs-e kedvem az évi World Summiton részt venni Szöulban, a három fős magyar delegáció tagjaként. Természetesen volt, és egy nagyon szép élménnyel lettem gazdagabb 2020-ban. A hatalmas aréna szerű épületben mind a 6 ezer résztvevő maszkot kapott, s nem maradt el a fertőtlenítés, a lázmérés. Az előadások elsősorban a világbékét fenyegető veszélyeket taglalták, a szervezet erőfeszítéseit mutatták be, majd kitüntetéseket adományoztak. A hivatalos rendezvényeken túl, talán legérdekesebbek a személyes beszélgetések voltak. Összeismerkedtem egy német orvossal, aki elmondta, hogy a szervezet egyik célkitűzése a modern nyugati orvostudomány és a keleti „egész embert” gyógyító orvoslás összehangolása. Másnap itthon lezárták a határokat, mi éppen csak beslisszantunk. Több hónap karantén. De megérte.

Epilógus: hazaérve a szervezet a Béke Nagykövete címmel tüntetett ki.”

Ez idáig csak a könyv feléig jutottunk el, még bőven maradt benne olvasnivaló.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. szeptember 3-án megjelent számában olvasható.