30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 27. rész – Akkor még társadalmi munkában végezte mindenki a képviselői tevékenységét

Csordásné Láng Éva az első önkormányzati ciklusban egy évig, 1990-től 1991-ig volt önkormányzati képviselő az MDF támogatásával. 2002-2006 között pedig független jelöltként az MSZP támogatásával jutott be a testületbe.

Tarnóczky Attila felkérésére 1989-ben beléptem a Magyar Demokrata Fórumba, majd az MDF színeiben listáról indultam az első szabad választásokon és be is kerültem a közgyűlésbe – idézte fel közéleti tevékenységének kezdetét Csordásné Láng Éva.

Akkor még térítésmentesen, társadalmi munkában végezte mindenki a képviselői tevékenységét a munkája mellett, mert mindenki aktív dolgozó volt. Aki felvállalta a közéleti tevékenységet, azt azért tette, mert szívvel-lélekkel tenni akart a városért. Megyei jogú városként 1990-ben Kanizsa lakosságának a száma az 53 ezerhez közelített, és talán 2000-rel előzte meg Zalaegerszeg.

A ’80-as évek végén megindult spontán privatizáció számtalan ipari vállalatot, vállalati központot elvitt a városból. Ezek megszűnésével nagyon sok ember elvesztette a munkahelyét. Csak a szolgáltatás maradt Nagykanizsán, melyek közül a kórház volt a legjelentősebb. Azt gondoltuk, talán vissza lehet ezekből hozni valamit, de nem sikerült.

Én a pénzügyi bizottság tagja voltam. A közgyűlések rövidek voltak, viszont a bizottsági ülések annál hosszabbak, tartalmasabbak. Az érdemi munka igazából a bizottságokban folyt. A képviselők megfelelő szakértelemmel komolyan vették a munkájukat, és a külső bizottsági tagok nem „pártkatonák”, hanem szakemberek voltak. Ha 2-3 bizottságon „átment” az előterjesztés, azt a közgyűlés megszavazta.

Egy év után azonban visszaadtam a mandátumomat. A Thúry György Szakközépiskola vezetőjeként úgy döntöttem, hogy nem hanyagolom el az iskolai munkámat olyan ügyek miatt, aminek nem láttam a kimenetelét. Akkor kapta meg az iskola a pártbizottság, a munkásőrség székházát, közben épült a tanétterem, melynek teljes egészében az intézmény igazgatója volt a beruházója. Ez irgalmatlan mennyiségű munkát adott az iskolának, és nem tudtam aktívan részt venni a közügyekben. Egyébként hihetetlenül jó hangulatban zajlottak le a testületi ülések. Ha a szívemre teszem a kezemet, nem tudom megmondani, hogy akkor ki, milyen frakció tagja volt, ennyire nem foglalkoztunk ezzel.

A 2002-es választások előtt Göndör István azzal a kéréssel keresett meg, hogy függetlenként, MSZP-s támogatással indulnék-e a 2002-es választásokon. Az esélytelenek nyugalmával megpróbáltam, örültem a megkeresésnek, mert úgy éreztem, hogy innentől kezdve már Kiskanizsáért is lehet konkrét dolgokat tenni, mert a településrész úgy működött addig a városban, mint egy zárvány. A város a költségvetéséből alig juttatott vissza, nem tudott fejlődni.  

Köztudott volt, hogy „baloldali” képviselő szóba se jöhet Kiskanizsán. Hát így lettem itt egyéni képviselő – jegyzi meg mosolyogva az egykori politikus. Az 1990-es közgyűléshez viszonyítva nem láttam különbséget a két testület működésében. A másik kiskanizsai körzetben Polai Józsefet választották meg képviselőnek, akivel folyamatosan együtt dolgoztunk, átjártunk egymás körzetébe és anyagilag is kisegítettük egymást. Jó döntésnek tartottam a képviselői keret bevezetését, mert ezáltal az egyéni képviselők eleinte 1, majd 2 millió forintos keretet használhattak fel tetszés szerint a saját területükre úgy, hogy nem szólt bele senki. Ebből a képviselői keretből csináltattam meg például a Vár utcai járda akadálymentesítését. Akkor indult a belváros, az Erzsébet tér rekonstrukciója, ami a déli elkerülő megépítésére várva, nem fejeződött be. Annak az önkormányzati ciklusnak jelentős eseménye volt 2004. május 1-jén az uniós csatlakozás. Kiskanizsán abban az időben működött részönkormányzat is, és amit el lehetett érni, azt megvalósítottuk. A Sáskajárás elnevezésű rétes és árvácskafesztiválra rengeteg embert sikerült Kiskanizsára vonzani az ország minden tájáról. Mindemellett hasznos volt az országgyűlési képviselőnk jelenléte a város életében.

A mostani közgyűlési munkáról Csordásné Láng Éva kifejtette: Ez a fajta stílus nem az én gyomromnak való. Nem is tudnám csinálni ebben a formában. A lélekszámát nézve 1990-ben gyakorlatilag nem volt különbség a két város között, viszont Zalaegerszeg úgy ment el mellettünk, mint a gyorsvonat. Azt látom, amíg a megyeszékhelynek van képviselete, jól lobbiznak, Nagykanizsán nincs semmi, ami itt tartaná az embereket.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. szeptember 17-én megjelent számában olvasható.