Érdekes emberek, érdekes történetek 5. – A csend fénye… – Életmű-kiállításra készül Röszler Mária festőművész

Több mint 27 éve annak, hogy végleg eljegyezte magát a festészettel, miután munkahelye, a Nagykanizsai Sörgyár megszűnt. A Covid-19 sok emberáldozatot követelő háborújában másokhoz hasonlóan ő is el volt zárva a külvilágtól, de nem tétlenkedett, talált magának festővászonra kívánkozó témákat.

A lakásuk egyik szobájában kialakított műtermében nehéz a járás. Képek mindenütt, a padlón, a polcokon, női portrék a falakon, a hálószoba is amolyan galériaként funkcionál. S következik egy újabb kiállítótér: a tágas nappali biedermeier bútorai környezetében elhelyezett festőállványon kedvenc festménye; a kálák és madarak nyugalmat sugalló összhangja hívja fel magára a vendég figyelmét. Rájuk pillantva mindjárt szebbnek látjuk magunkat is a mögötte álló velencei tükörben.

Az erdő csendjét megidéző ecsetvonásait szemlélve – szemünkkel bejárva az erdei utakat –, szinte halljuk a szél zenéjét, amint átbújik, bújócskázik az ágak között. A falombok friss zöldjében, vagy éppen hullani készülő megsárgult levelei között jól esik egy nagyot sóhajtani, mélyet lélegezni még akkor is, ha odakint meleg van. Képei olyan röszlermáriásak, szépséget árasztanak. Olykor játékosak, mint a nézőjére tekintő két jóbarát, a színes cicus és kutyus. A művészet szeretetét apjától örökölte Mária. A képi ábrázolás igénye, vonzódása a színekhez, a színes ceruzákhoz, a festőecsethez már kisgyermekként megmutatkozott benne. Szülei szeretettel nézegették a rajzait, ám amikor eljött a pályaválasztás ideje, más, biztosabbnak látszó út felé irányították a figyelmét.

– A középiskolában vegyészetet tanultam és 1965-től vegyésztechnikusként dolgoztam a sörgyár laboratóriumában. 1975-ben a vállalat vezetője más beosztást szánt nekem, kineveztek személyzeti és oktatási osztályvezetőnek. A kinevezéssel teljesen másfajta feladatokat kaptam, ami sok munkát, tanulást, főiskolai végzettség megszerzését igényelte. A kisfiam 4 éves volt akkor, és ugyanabban az évben ismerkedtem meg dr. Bacsa Antal orvos-festőművésszel a Balaton partján, aki öt évig volt a mesterem – emlékezett az indulás éveire.

A mester figyelte az ecsetvonását, és érdeklődését látva – mint egy igazi pedagógus –, arra bíztatta, fogjon a kezébe ecsetet és másolja le valamelyik képét. S amint meglátta a végeredményt, azt mondta neki, hogy holnaptól nála dolgozik, és tanítani fogja, mert érdemes. Beavatta a festés titkaiba, szinte mindent megtanult tőle. Őszintén dicsérte és kritizálta. Hatott rá a stílusa, a gondolkodásmódja.

– A hivatali munkám mellett, ahol az emberek gondjaival, sorsával foglalkoztam, jó kikapcsolódásnak tűnt a festészet. A 80-as években azonban inkább a hobbimnak tekintettem, mert a munkaköröm fontosabbá vált. A privatizáció következtében a munkahelyem megszűnt, ezáltal lezárult életem egyik fontos szakasza. Egy kötetlenebb élet kezdődött el számomra, és ezután csak a festészettel foglalkoztam.

Szépséget sugároznak a képei. Legyen szó egy szép tájról, vagy egy, a fiatalság hamvasságát hordozó női portréról.

A sörgyár személyzeti osztálya volt vezetőjének 1980. december 11-én nyílt első kiállítása a Nagykanizsai Városi Könyvtár zenei- képzőművészeti részlegében. Dr. Bacsa Antal orvos-festőművész mestere így összegezte a fiatal amatőr művész munkásságát: „Képein a tiszta erdők, tavak hangulata és a csendéletek benső világa jelenik meg. Elsősorban a természetről egy sajátos látásmód, az ebből sugárzó hangulat, egészséges világnézet teszi képeit igazi műalkotássá. Bár hivatalban peregnek hétköznapjai, a természettel együtt élő ember szemével néz szét a világban, azonosul a fák és a vizek életével, amit érzékenyen mutat be képein. Innen fakad képeinek mindannyiunkat megragadó vonzereje.”

– Szerencsére hamarosan felfigyeltek rám a pécsi, budapesti, veszprémi galériák. 1992-ben egy pécsi kiállítás alkalmával megismerkedtem Pogány Ö. Gábor művészettörténésszel, aki később arra kért, hogy lépjek be a megalakulóban lévő Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületbe Budapesten. Így lettem 1993-ben alapító tag. Minden évben megrendeztük az országos és nemzetközi kiállításunkat, melynek során katalógus is megjelent az alkotókról. Számtalan alkotásom így került osztrák, német, olasz, ausztrál, horvát, szlovén és természetesen magyar gyűjtők tulajdonába.

Többek között itt ismerkedtem meg Kesztyűs Ferenc és B. Hajdú László festőművészekkel, akik nem csak hazánk művészeti alapjának, hanem a párizsi képzőművész szövetségnek is tagjai. Fontos volt nekem a velük való találkozás, örültem az útmutatásaiknak. A közös munka hozzásegített, hogy egyedi dolgot vigyek a festészetbe. Változott az ecsetvonás, a stílus, a témaválasztás.

Azóta minden évben volt egy-egy tárlata a teljesség igénye nélkül Budapesten, Pécsett, Zalakaroson, Balatonbogláron, Hévízen, Komáromban, Keszthelyen, Zalaegerszegen, Letenyén, Kanizsán a Hevesi Sándor Általános iskola és a Zsigmondy-Winkler Műszaki Középiskolában, a Kanizsai Dorottya Kórház Erdős László galériájában, az ausztriai Bad Gleichenbergben, Csurgón, a borsfai Szentháromság Kápolnagalériában, Nagykanizsán a HSMK-ban.

– A festészet labirintusából a természet szépségeit szeretném bemutatni. Mindig az adott téma határozza meg a kép hangulatát, színvilágát és a választott technikát – mondta Röszler Mária, aki egy összegző, életműkiállításra készül 2022 őszén, ha a koronavírus-járvány megengedi. A természet szépsége a színekkel tör utat a lelkembe – vallja. S a szeme előtt vibráló színek elindítják a gondolatát, irányítják ecsetvonását mindaddig, amíg könnyed mozdulatokkal vászonra alkotja a végső képet; az élet örömteli pillanatait, a fények játékát.

Pogány Ö. Gábor így ír róla:

Szívesen tartózkodik Galambok tópartján nyaralójában, innen járja be a tó partját, festészete itt érkezett delelőjére, gazdagodott mind változatosabbá színkészlete. Termésében egyre nagyobb helyet foglal el a tájpiktúra, bár a többi műfajban is gyarapítja eredményeit, zsánert, csendéletet is szívesen fest.

Született tehetsége tulajdonképpen színérzékenységével nyilatkozik meg legfelszabadultabban. Bizonyos, hogy sokat köszönhet mesterének, következetesen megszerzett felkészültségének, de színhasználatának tévedhetetlenségét végül ösztönös ítéletei szavatolják. Kiállításai során számos festménye belföldön és külföldön magántulajdonba és képzőművészeti szalonokba került. Művei harmóniát sugallnak, emberközeliek, szépek.

– Májustól októberig Galambokon a hétvégi házunkban tartózkodunk a férjemmel. A tópart és ihletet adó környezete teljes feloldódást nyújt. A festés örömöt ad, s szinte öngyógyítást jelent számomra. A technika fejlődik, változik, s vele együtt az önfejlődés sem maradhat el, be kell járnia a sajátos göröngyös útját – vallja Marika.

Legjelentősebb sikerének Monte Carlo tiszteletbeli konzulja és olasz hercegnő élettársa portréjának elkészítését tartja. A festmény Olaszországban van.

– Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy engem kértek fel erre a munkára. A családom mellett a festészet az életem. Ha rendben mennek a dolgok, az lelki megnyugvást ad, és könnyebbé válhat a festőecset is.

Stílusjegyét jellemezve egy művésztársa így fogalmaz:

„Ábrázolásmódja impresszionista töltéssel kísért, romantikába hajló realizmus. Látásmódja egy különleges színvilágon keresztül tükröződik. Ez az, ami egyediséget, jelleget ad a képeinek, saját művészetévé emeli a mesterétől, Bacsa Antaltól tanult ecsetkezelést.”

Több mint 27 éve vezeti a Zalakarosi Gránit Gyógyfürdőben lévő magángalériáját, mely rengeteg pozitív élményt, érzéseket hozott a festőnek, hisz kinyílt előtte a világ. Az egyre bővülő alkotásaival pedig a képzőművészet közelebb kerül az emberekhez. A festés mellett tanít is. Kurzusain a festés rejtelmeibe, titkaiba vezeti be a nem éppen ifjúkorban lévő növendékeit. Az autodidakta alkotók csoportos kiállításának a Hevesi Iskola Galériája adott helyet 2019-ben.

Életműkiállításán saját versével köszönti majd az egybegyűlteket, melyben a festeni vágyásról, a lelkes küzdelméről, az álmairól, az elfáradásról és arról a megmagyarázhatatlan erőről kíván szólni, ami végérvényesen a festőállványhoz láncolta.

S hogy miként hatott a 2019-ben berobbant, és jelentős gazdasági visszaesést is okozó koronavírus-világjárvány a galériatulajdonos-festő életére, arról így vélekedett: – A festők sorsát is megnehezítette, és a fürdő is hosszú ideig zárva volt. Továbbra is van egy olyan réteg, aki szívesen vásárolna és van egy olyan is, akinek megtelt a lakása képekkel. Különleges, egyedi dolgokat kell felmutatni e téren is, és erre a célra, a tovább fejlődésre kiváló alkalmat nyújtanak a művésztelepek, táborok, ahol sokat tanulhatunk egymástól.

Jelenleg átélem az alkotás örömét, sikerét, de fontos, hogy megfeleljek a saját elvárásaimnak – zárta gondolatait Röszler Mária.

Bakonyi Erzsébet