30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 21. rész – Ma is jó szívvel felvállalnám az akkori döntéseket…
Kereskai Péter, a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara titkára 2002-2006-ig volt független önkormányzati képviselő az SZDSZ támogatásával. Az egykori városatya a közéleti szereplésének kezdeteiről így fogalmazott:
– Az SZDSZ 2002-ben keresett meg azzal a javaslatával, hogy induljak el az önkormányzati választásokon egyéni képviselő-jelöltként és listán is. Ehhez a felkéréshez véleményem szerint némi köze volt annak, hogy édesapám, dr. Kereskai István 1990 és 1994 között függetlenként – az SZDSZ és a Fidesz által támogatott – polgármestere volt a városnak. Az egyik legfontosabb érvként még az szólt mellettem, hogy a korábbi képviselőtestületekben jellemzően pedagógusok, orvosok, jogászok képviseltették magukat, viszont nem nagyon volt gazdasági végzettségű szakember. Én úgy gondolom, közgazdászként és 8 év banki tapasztalattal megfelelő jelölt lehettem. Így aztán édesapámhoz hasonlóan párton kívüliként, de konzervatív, ugyanakkor liberális beállítottsággal vállaltam a megmérettetést.
A helyhatósági választások alkalmával az egyéni körzetben, a 8 jelöltből harmadik helyet sikerült elérnem. Toronymagasan nyert az MSZP jelöltje több, mint 50 százalékkal, míg én mindössze 15 szavazattal maradtam le a Fidesz jelöltjétől, közel 15 százalékos eredményt produkálva.
A képviselői munkám során különös jelentőséget tulajdonítottam a sport támogatásának, népszerűsítésének, mivel én magam is sportoltam. Már a 90-es évek elején tagja voltam a Kanizsa KK NB II-ben szereplő kosárlabda csapatának. Később pedig kosárlabda és kézilabda klubok vezetőségében tevékenykedtem.
Az akkori közgyűlés 27 főből állt, amelyben biztos többsége volt az MSZP-ből, az SZDSZ-ből és a Városvédő Egyesületből álló szövetségnek. Ugyanakkor a ciklus második felében olyan feszültségek alakultak ki a többségi frakcióban, amelyet nem volt könnyű kezelnie a polgármesternek és az alpolgármesternek.
Elmondhatom, több olyan pozitív élményem is volt a négy év alatt, amelyekre szívesen emlékszem vissza – tért rá az eredményekre az egykori politikus. Kettőt érdemes ezek közül kiemelni: elsőként a regionális szennyvízprojektet említeném meg, melyhez hasonló volumenű beruházás azóta sem történt Nagykanizsán. Ennek keretében valósult meg az agglomerációhoz tartozó 14 település, valamint Nagykanizsa ellátatlan városrészeinek csatornázása, továbbá a belváros csatornarekonstrukciója. A másik az úgynevezett „Prometheus-ügy” volt, amely a városi intézmények energetikai korszerűsítését foglalta magába. Ez a beruházás nagyon nagy politikai vihart kavart, az előkészítése, a megszavazása körül is nagy felhajtás zajlott. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a beruházás jelentős költségmegtakarítást eredményezett a város számára az elkövetkező években.
Az akkori döntéseket ma is jó szívvel fel tudnám vállalni, kivéve egyet: ma már biztosan nem szavaznám meg a Zerkowitz Udvar társasházának ilyen mértékű megépítését, hanem egy kisebbet támogatnék. De ez már a múlt és úgy valósult meg, ahogy az akkori többség döntött.
Szerintem nagyon fontosak voltak a város életében a 2004-es EU-hoz történő csatlakozásunkat követő városfejlesztési koncepciók, tervek, melyek következtében – bár több ciklussal később –, megvalósult a belváros rekonstrukciója.
Összességében úgy gondolom, hogy értelmes és konstruktív viták jellemezték az akkori önkormányzat munkáját. Ma már, csaknem húsz évvel később, nem biztos, hogy jó szívvel részt tudnék venni benne, hiszen a közéleti viták, a közbeszéd olyan mély szintre süllyedt, hogy sokszor szomorúan nézem az ezzel kapcsolatos műsorokat, vagy olvasom az újságcikkeket, és akkor arra gondolok, jó, hogy én már nem veszek részt ebben – zárta gondolatait Kereskai Péter.
Bakonyi Erzsébet
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. június 18-án megjelent számában olvasható.