Készülődés az ünnepekre

Felnőttek és gyerekek egyaránt várják a legszebb tavaszi ünnepünket, ami nemcsak készülődéssel, sütéssel-főzéssel jár, hanem ajándékozással is. 

A húsvét egyik legfontosabb jelképe a tojás, azon belül is a pirosra festett változat. A hozzá kapcsolódó hagyományok és népszokások több száz évre nyúlnak vissza, amelyek az évek múlásával ugyan megkoptak, de szerencsére még ma is vannak olyan családok, ahol ápolják ezt a hagyományt. 

Jövőre talán lesz lehetőség együtt gicázni az érdeklődőkkel

Manapság a legtöbben egyszerűen különböző színekkel dekorálják a főtt tojásokat, esetleg matricával díszítik fel őket, így kerülnek húsvét reggelén a terített ünnepi asztalra. 

– Az én családomban is ez volt a szokás – vallja Halasi Melinda –, amíg vagy tíz évvel ezelőtt el nem látogattunk az augusztusi Mesterségek Ünnepére a budai várba. A sok gyönyörű kézműves bemutató és termék között találtunk rá egy hölgyre, aki gicázott húsvéti tojásokat készített és árult, valamint az ehhez szükséges eszközöket: magát a gicát, írókát és a méhviaszt. Azonnal vásároltam mindkettőből, majd a következő tavaszig el is feledkeztem róluk. Ezek után évekig csak a családi asztalra készült pár „írott” tojás, ami nagyszerű ünnepváró elfoglaltságnak bizonyult, de tapasztalatból mondom, hogy az évi négy-öt tojás gicázása (írása, festése) nem ad elég gyakorlatot ahhoz, hogy az ember igazán ráérezzen a mozdulatokra, amelyekkel valóban szép tojás készíthető. Tavaly előtt azonban volt elég időm ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzak a tojásírás művészetével, és így egyre szebbre és szebbre sikerültek a viasszal írott vonalak.

A gicázás maga egyáltalán nem nehéz dolog, de idő kell hozzá, míg például az úgynevezett osztóvonalak valóban egyenesre sikerednek. Onnan a minta felvitele már szinte gyerekjáték. Szerencsére az interneten ma is megtalálható Antalné Tankó Mária Gyimesi írott tojások című munkája, amelyben nagyon sok minta fellelhető. Magam is ezeket használom, itt-ott néha módosítva rajtuk egy picit, a saját ízlésemnek megfelelően. Sajnos ahogyan tavaly, úgy idén sem rendezhette meg egyik művelődési ház sem a szokásos húsvéti díszítő foglalkozásokat, érthető okokból. Remélem, hogy jövőre már lehetőségünk lesz megint együtt gicázni az érdeklődőkkel, mivel két éve azt tapasztaltam, hogy a gyerekek, akiknek bemutattam a tojásírás fortélyait, nagyon élvezték ennek a játékos, szép művészetnek az elsajátítását. Ők kiválasztották a mintát, majd én felvittem az osztóvonalakat, és így nekik már csak a virágokat, kacskaringókat kellett óvatosan megírni a tojásokra, ami sikerült is mindenkinek. Nagyon szép munkák készültek, amiket boldogan és büszkén vihettek haza a tojásfa díszítésére. 

A szoba asztalon már sorakoznak az elkészült ajándékok 

Bár nem minden családban hagyomány a húsvéti ajándékozás, a szívből jövő, kézzel készült egyedi meglepetésnek nincs talán olyan, aki ne örülne. Horváth Lajosné Évának nincs gondja az ajándékozásra, mert az általa font nyuszis kosárkával, tyúkocskával, vagy egy saját díszítésű tojással örömet tud szerezni a rokonságban. 

Éva 2016-ban ismerkedett meg a papírfonással, miután felnőttek az unokái, és nem volt már szükség a napi gardírozásukra. A megmaradt rengeteg szabadidejében böngészni kezdte a világhálót, és mindjárt rátalált a véleménye szerint csodálatos dologra, a papírfonásra. Minél többet nézegette és minél jobban elmélyedt a papírfonók munkáiban, elhatározta magában, hogy ő is megpróbálkozik vele. A kezdő lépésekhez minden segítséget megkapott egy internetes csoportban. 

– Megtanultam milyen ragasztó szükséges hozzá, hogyan kell megerősíteni a kosarat, hogy masszív legyen a tartása, és miként lehet szép színeket festeni. Aztán elkezdtem érdeklődni a formák kialakítása iránt, és megtanultam, hogyan lehet egy játékot, iratot, vagy éppen bortartót készíteni – mesélte Éva, majd kiemelte: ismerőseimtől kértem el a számukra feleslegessé vált újságpapírokat és cserébe egy szép kis kosárkával háláltam meg a szívességüket. Nagyon jó elfoglaltságot, kikapcsolódási és nem utolsó sorban ajándékozási lehetőséget jelent számomra a fonás. Először unokáim szobájába fontam kis kosarakat. Kisgyermek mindig van a rokonságban, így nem okoz fejtörést a babalátogatás, mert egy játéktartó mindig jól jön, amibe gyorsan bele lehet dobálni az apró kacatokat. Szerencsére ezek a faragasztóval lekezelt díszek strapabíróak, könnyen tisztán tarthatók és moshatók – nyugtázta Éva, s sorban mutatta az elkészült ajándékokat. 

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. március 26-án megjelent számában olvasható.