30 éves az önkormányzatiság Magyarországon 15. rész - Polai József képviselő

Polai József két önkormányzati ciklusban, 2002-2006-ig, valamint 2006-2010-ig volt képviselő a Fidesz színeiben. A városatya 1998-ban indult első alkalommal a választásokon a Független Kisgazdapárt ajánlásával, de ez alkalommal nem nyert. 

– A sikertelen indulás után sok biztatást kaptam a körzetemben élőktől. Tisztán láttam azokat a megoldásra váró feladatokat, amelyekkel a város még ma is adósa Kiskanizsának – emlékeztetett az egykori képviselő. – Hozzáfogtunk a labdarúgó pálya szomszédságában lévő elhanyagolt Hunyadi tér felújításának. Vezetésemmel, barátok segítségével és némi önkormányzati támogatással egy kedvelt sport és szabadidő központot, valamint játszóteret alakítottunk ki a helyén. Az egy évig tartó társadalmi, parképítő tevékenységem tovább növelte az ismertségemet, és ezáltal újabb támogatókat szereztem. 

Keresztény-konzervatív szellemiségű családban nevelkedtem, amelyhez egy jó adag szociális érzékenység is társult. Ennek jegyében végeztem képviselői munkámat az önkormányzatban és a kiskanizsai részönkormányzatban is, bár ez utóbbiban nem tudtunk olyan eredményt elérni, mint amire az elején gondoltunk. 

A 2002-2006-os választási ciklusban a Fidesz jelöltjeként kerültem be az önkormányzati testületbe. Nyugodt 4 évről beszélhetek, sikerült több kisebb munkát is elvégezni a körzetemben; utcák aszfaltozása oldódott meg, és járdák újulhattak meg. Ebben az időszakban sikeres előterjesztést készítettem a városi temetővel szembeni fasori-dűlő tulajdonviszonyainak a rendezésére is. 

A baloldali többségű közgyűlésben a 6 fővel működő Fidesz-frakció nem tudott meghatározó szerepet elérni. Arra volt lehetőségünk, hogy felhívjuk az MSZP-SZDSZ többség figyelmét a szerintünk hibás és a város érdekeivel ellentétes közgyűlési előterjesztésekre. Ilyen volt például az Erzsébet-térre tervezett mélygarázs ügye. Igyekeztünk a város költségvetését a hitelfelvétel tekintetében szolid mederben tartani, mert látszott, hogy a baloldali többség jelentősen megterhelte városunkat és ezzel elindította az eladósodás időszakát. Megjegyezném, Litter Nándor Polgármester Úr korrekt városvezető volt, nagyon tisztelem az ő tevékenységét. 

Szintén ebből a ciklusból kiemelném a 2 legfontosabb kiskanizsai feladatot, az orvosi rendelők és a ravatalozó ügyét, amelyek megoldása évtizedes óhaja volt az itt élőknek: A ciklus végéig mindkét igényünk eljutott a tervezés szintjére, csak pénz nem jutott hozzá, így átkerültek a 2006-2010-es időszakra. Nehéz 4 év volt ez gazdasági szempontból Nagykanizsa életében, mert a költségvetésének döntő része csak a kötelező ellátást tette lehetővé. Fejlesztésekre igen kevés jutott, az utak, járdák felújítására már nem volt pénze a városnak. 

Szívesen vállaltam az újabb jelölést

2006-ban ismét felkérést kaptam a képviselő-jelöltségre a Fidesz helyi elnökétől. Szívesen vállaltam annak tudatában, hogy nem volt egy sikertörténet a mögöttünk hagyott 4 év, de mégis boldog évek voltak számomra, mert élvezhettem a bajcsai és a kiskanizsai körzet választóinak a megbecsülését. 

A 2006-2010-es évekről elmondható, hogy nem volt béke a városunkban.

Kibékíthetetlen ellentét keletkezett Marton István fideszes polgármester és a fideszes főemberek között. Szomorúan gondolok vissza arra az időre, aminek nagy vesztese maga a város lett, és az itt élő emberek. Az adok-kapok helyzetben Kanizsa több fejlesztési lehetőségtől esett el. Tanulni kellett volna a Zalaegerszegiek vagy a Kaposváriak példájából, akikről tudjuk, hogy a pártérdekektől függetlenül összefogtak a városuk érdekében. Zalaegerszeg fejlődik, lélekszáma növekszik, míg Nagykanizsa sajnos ez idáig csak vesztett, lakosainak száma már régen 50 ezer alá esett. Az állandó adok-kapoknak az lett a következménye, hogy a Fidesz-frakcióban egy szakadás következett be a tovább már nem tartható állapotok miatt. Sokszori előterjesztés után mindig leszavazták például az Erzsébet-téri volt Finommechanika Vállalat épületegyüttesének értékesítését. Ez a romhalmaz ma is ott áll, azóta sem tudtak rá befektetőt találni. 

Meg kell jegyeznem, hogy jelenleg szivárványkoalícióként becsmérlik egyesek a közgyűlésben többséget képviselő összefogást, de nem hallgathatjuk el azt sem, hogy 2006-ban is létezett egy láthatatlan szivárványkoalíció, egy „furcsa” többség. Ővelük az volt a baj, hogy nem a város érdekében szavaztak együtt a meggyengült fideszes képviselőkkel, hanem csak azért, hogy a polgármestert ellehetetlenítsék. 

Az együtt gondolkodás hiánya ma is árnyékot vet városunk fejlődésére. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy nem haladunk előre, mert igenis haladunk, csak a csigatempót jó lenne, ha felváltaná egy gördülékeny, gyors fejlődés. 

A problémák ellenére is szerettem a képviselői munkát, de továbbra is féltem Nagykanizsát. Mint azt a városlakók is tapasztalják, ez a mostani helyzet nem vezet sehova. A 8 éves tevékenységem során azért egy fájó pont megmaradt bennem: az egészségházunk avatási ünnepségét szándékosan eltolták a következő ciklus első heteire azért, hogy akik a legtöbbet tették érte, ne legyenek jelen.

Reménykedem abban, hogy a jövőben a Nagykanizsát szerető vezetőink a fejlődés érdekében háttérbe szorítják az önös és pártérdekeket, és összefogással felvirágoztatják városunkat – összegezte véleményét Polai József, és végezetül megemlítette azok nevét, akikkel sikeresen dolgozott együtt, és kedves képviselőtársai voltak: Litter Nándor és Marton István polgármesterek, kiskanizsai körzettársam Csordásné Láng Éva, továbbá Zakó László, Horváth István és Bicsák Miklós. 

BAKONYI Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. március 26-án megjelent számában olvasható.