Házunk tája – avagy akkor most mi van?

A két ünnep között, tavaly év végén láthatták olvasóink utoljára a Kanizsa Újságot. Sok mindent lehetett hallani azzal kapcsolatban, hogy hol volt eddig a lap, és miért nem történtek lépések, de legtöbb esetben alaptalan, információhiányból és hozzá nem értésből származó álinformációkat kaphattak azok, akiket érdekelt a kérdés.

Nagykanizsa közgyűlése tavaly ősszel  hallgatott meg engem a Médiaházzal kapcsolatban, ahol leginkább a gazdálkodásunk szerepelt terítéken. Azt, hogy ott mi történt, nem részletezem, mert azóta még a sekély Princin is sok víz folyt le. Látva azonban azt, hogy jelentős megtakarításokra lesz az idei gazdálkodáshoz szükség, döntöttem. Némi minőségi javulással, de jelentős csökkentés mellett javasoltam, hogy legyen az Újság heti helyett kétheti megjelenésű. „Cserébe” az eddig 24 oldal helyett 32 oldalas kiadványt szerettem volna. Jött azonban a pandémia!

Történt, hogy mindenféle egyeztetés, megbeszélés, érdeklődés nélkül született egy egyszemélyi határozat arról, hogy nem lesz 32 oldal, de kétheti lesz az újság, és így írjak ki az előállítására közbeszerzési eljárást. Megtettem, eredménytelen lett. Közbeszerzésre csak azért lett volna szükség, mert két éves szerződést javasoltam. Egy éves szerződés esetére ilyen eljárást nem kell lefolytatni. Ezután újabb levél, benne már ez a javaslat.  Vártam pár napot, majd még jó párat, hetet, de annyit sem kaptam válaszul, hogy fapapucs. (Közben legyen érdemére írva a polgármesternek, hogy a totál tönkrement kazán cseréjével járó költségeket átvállalta, így azt nem kellett kigazdálkodnunk.)

Szóval se fapapucs, se semmi, még csak annyi sem, hogy egyáltalán foglalkoznak vele vagy sem. A korábbi partnerrel nem kívántam eseti szerződést kötni, mert időközben kiderült, hogy lényegesen kedvezőbb áron lehet ugyanazt, sőt még a jobb minőséget is beszerezni. Valószínű, hogy ez sem tetszett néhány olyan embernek, akik valamilyen formában érdekeltjei lehetettek a magasabb árnak.

Eltelt közel egy hónap, amikor a polgármester - amolyan mindent is tudó megmondóként - elküldött engem melegebb éghajlatra, miközben ajánlott  olyan dolgokat, amelyeket - nem tudván róla - már rég lefolytattunk. Nem azért lett most Újság, mert a polgármester azt javasolta, hanem azért, mert meguntam a tökölődést és döntöttem. Aztán pár napja benéztem a város honlapjára a határozatok közé, és látom, van új határozat. Újabb milliós költségekbe verve a Médiaházat arra kíván minket kötelezni a város elöljárója, hogy újabb közbeszerzést írjunk ki. Azért, mert egy független, ám korábban a hivatalban, majd az állami KLIK-nél, most meg éppen egy megyei fideszes politikus által vezetett szakképző centrumban dolgozó közbeszerzési tanácsadó neki ezt javasolta.

Miért jó a lovon háttal ülni?

Na, erre a kérdésre a választ nem én fogom megadni, mert én sem tudom. Nem tudom, hogy egy közbeszerzési eljárások menetét ellenőrző/elemző, egyébként jogi végzettségű szakember miért folyik bele egy cég gazdálkodásába. Miért gondolja azt, nem gazdasági szakemberként, hogy kijelenthet olyat, hogy jobb a közbeszerzés, mint a semmibe sem kerülő meghívásos beszerzés? Miért állítja azt egy piaci szférában sosem dolgozó, más terület szakembere, hogy jobb egy közvetítőt beiktatva egy kézbe adni a nyomtatást és a terjesztést? Miért jobb egy cég vezetőjének, ha a munkát elvégzőkkel csak közvetett kapcsolata van és így nem tudja őket számon kérni? Azt látom, hogy a független(?) közbeszerzési szakértővel olyan munkát is elvégeztettek, amihez köze sincs, de még csak lövése sem. Ez pedig így elég ciki. Nem nekem. Ha pedig mindezek után hozzáteszem, hogy a határozat szerint a korábbi, gyenge minőségű papírt írták elő, ráadásul abban a fura méretben, akkor pláne meg kellene valakinek nézni, hogy a lónak a hátán ülve miért farkát látja és nem a fejét.

Mindehhez pedig csak egy érdekes adalék. Eseti megbízással jelenik meg most ez az újság, és ehhez kértük több nyomda és terjesztő ajánlatát. Most ugyanis külön-külön, egymástól függetlenül végzi két cég, a megbízó közvetlen irányítása mellett a tevékenységet. Mindezt ráadásul most a korábbi kiadási költségeknél jelentősen olcsóbban, még akkor is, ha érzékelhető az olvasók által is a minőségi javulás. Ha pedig önök ezeket a sorokat olvassák, akkor az ebben az új rendszerben résztvevők jól végezték a munkájukat, ha nem, …hát, akkor úgyis mindegy. 

A végére pedig annyit kívánok elmondani, hogy ez az Újság átmenetileg kétheti. Remélem, mielőbb összekapjuk magunkat annyira, hogy ismét heti legyen a hetilap. Addig egy kis türelmet kérek a munkatársaimtól és az olvasóktól is. Nem vagyunk könnyű helyzetben, sőt azt is mondhatnám, hogy rossz helyzetben vagyunk, de mi még sokáig fogunk talpon maradni. Ha pedig kíváncsiak a valós hírekre a köztes két hétben is, akkor figyeljék internetes oldalunkat, vagy nézzék a Kanizsa TV-t, ahol ráadásul a jövő héttől fokozatosan indulnak újra régi és egy-két esetben új magazinjaink.

Winnetou ezek után csak annyit mondana, hogy Uff! Én beszéltem!

Tar Mihály

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. február 12-én megjelent számában olvasható.