Reméli, a bajnoki címmel még nincs vége…

Benkő László, a Kanizsa Box Klub színeiben 2014 után - szűk két hónapja - újra bajnoki aranyérmet szerzett a felnőtt bokszolók országos bajnokságán – ezúttal 75 kg-ban. Gyakorlatilag a legnívósabb eredményt érte el a kanizsai sport életében a 2020-as esztendőben.

- Miután meglett a második aranyérem, érdekes érzés fogott el – fogalmazott a somogyi születésű 26 esztendős öklöző. Akkor ugyanis fel kell dolgoznom olyan dolgokat, történéseket is, melyek ugyan csak foszlányoknak tűnnek mostani életében az ember múltjából, ugyanakkor tudom, mégsem voltak azok.

Kemény ököl és óriási öröm - Benkő László (balról) 75 kg-ban szerzett novemberben az ökölvívó ob-n aranyérmet

S hogy mire is gondolhatott…

- Fogalmazzunk úgy, egy magyar bajnokságot újra megnyerni hat kőkemény év után nem egyszerű. Hosszú út vezetett idáig, de sportpályafutásom legszebb pillanata adatott meg. Még most is csodálatos érzés minderre visszaemlékeznem, mert a győzelmet megélni egy egészen különleges érzés. Talán az teszi számomra egyedivé, egyben csodássá, hogy sokszor éreztem úgy, magammal is meg kellett küzdenem. Tudom, hogy számos megpróbáltatás ért, melyek végigkísértek, s ez nem csak a szorítók világára, vagyis az edzésekre, meccsekre igaz, hanem a hétköznapok alakulására is. A gátlásaimat kellett legyőznöm, s ezzel együtt el kellett hinnem, hogy győzhetek! Meg magamba oltani, hogy megérdemlem és ezért jogosan jár nekem.

A győzelem, az országos bajnoki cím tehát megvan, de az elsőség elnyerése idővel egy másik síkra terelheti az embert.

- Csak az lebegett előttem, hogy nincs más kapaszkodóm, mint a győzelem elérése. Még ha sokan lehetetlennek is tartották, sőt időnként magam is, ugyanakkor tudtam, csak ezt éri meg elhódítani, minden más csak szürkeség. Meg persze példát akartam ezzel mutatni a testvéreimnek, s szerettem volna, hogy édesanyámék is büszkék lehessenek rám. Tudtam, hogy bíznak bennem, immár pedig kétszeres felnőtt ökölvívó magyar bajnok vagyok. Nem tudom, hogy miként alakulnak a továbbiak - vírus, versenyek, lehetőségek terén - de egy valamit biztosan képes vagyok fogalmazni: az olimpia gondolata már 14 éves korom óta ott él bennem, azt valahogy még jó lenne megcsípni. Ki tudja, s miért ne? Szeretnék tenni érte, rajtam nem fog múlni. Ráadásul sokan vannak körülettem, akik ebben segíthetnek, erre testileg, lelkileg felkészíthetnek. Ha van ugyanis kitűzött cél, az sok mindenen átlendíthet…

P.L.