Nem csak a fát faragja, a kertet is
Wegroszta Zoltán és felesége 12 évvel ezelőtt költözött Kiskanizsára. Az internet csodájának köszönhetően több olyan fotót is láthattunk az egyik közösségi oldalon, amely a kicsi, de annál szebb díszkertjük egy-egy részletét mutatta be. És bizony kiderült, a nyugdíjas házaspárnak nem csupán díszkertje, hanem hagyományos veteményese is van, fóliasátorral, eltett magokkal és számos tanáccsal.
Nagyon hasznos elfoglaltság, egészség és egy kis fogyókúra is – így kezdte a veteményes történetét Wegroszta Zoltánné a kiskanizsai kertben. Nyomokban még most, október végén is felfedezhető a zöldséges nyári burjánzása – káposzta, friss, zsenge saláta még mindig jut a konyhára a kertből.
- Ezeket mind saját magam ültetem, magról vetem, aztán palántázom. A legkisebb unokám örömére, mert nagy- fejű saláta lesz belőle. Ő képes azonnal megenni a salátát! Rögtön a kiszedés és mosás után, minden víz, ecet nélkül. Egyszerűen imádja. De mi is nagyon sok zöldet eszünk - árulta el a kiskanizsai kert gazdaasszonya. A terület sarkában levő kis fóliasátor további titkokat rejt, ahol Wegrosztáék például a póréhagymát teleltetik.
- Úgy kezdődik, hogy magról szabad földben elültetem, aztán szálanként szétszedem, így ültetem el, és kicsit megöntözöm. Később már nem kell vele foglalkozni, a természet adta csapadék segít abban, hogy vastag szára legyen a póréhagymának.
Ősszel nagy földlabdával együtt kiássa a férjem – mert ez férfimunka. A fóliasátorban egy árokba beletesszük, betakarjuk földdel. Onnan bármikor könnyen ki lehet szedni, nagyon finom póréhagymaleves készíthető belőle, kis reszelt sajttal megszórva, isteni – árulta el Wegrosztáné. A házaspár úgy látja, az igazi, „piacra járó sáska társadalom” kezd kiöregedni, egyre több a parkosított kert, veteményes nélkül. Nekik még szerencséjük volt, annak idején, amikor a városrészbe költöztek, a szomszédban lakó idős szomszéd, Teri néni még nagyon sokat segített nekik, tanácsokkal, palántákkal, pedig a házaspár már előtte is gazdálkodott egy cserfői hegybirtokon. Elkötelezett hívei a bio- gazdálkodásnak, a lemosó permetezés után mást nem használnak, ha esetleg megjelenik a krumplibogár, azt is kézzel szedik össze. A munkamegosztás természetesen érvényben van: a nagyobb fizikai munka a férfi dolga, és besegít, amiben kell, de a kert alapvetően az asszony birodalma.
- Mióta mind a ketten nyugdíjasok vagyunk, teljesen átvette a feleségem a kertet. A termés az ő érdeme, de segítek. Gyakran vitatkozunk is természetesen, mert ő így akarja... én úgy... aztán középúton megállunk. De e nélkül nem is működne, és megtermelünk mindent, ami a családnak kell – mondta mosolyogva Wegroszta Zoltán. A gazdaasszony sokat kísérletezik a magokkal, nem csupán a zöldségekkel, hanem a virágokkal is. Külön dobozkákban tárolja az eltett őszirózsát – ami idén nála bőségesen virágzott –, de mellette még számos növény magocskája várja a tavaszt, hogy a földbe kerülhessen. - A szomszéd Teri néni példáját követem. Saját magam szedem le a már beérett magokat. Szárítás után eltesszük télire aludni, tavasszal elszórjuk, abból lesz palánta, majd egyesével elültetjük. Idén először napraforgót is ültettem - az utánpótlás itt van -, mert a gazdaboltban azt mondták, ha a kert végébe napraforgót ültetünk, a vakondokat elriasztja. Hát... ez nem vált be, de nagyon szép termést adott, pirítva, sózva finom kis rágcsálnivaló lett belőle – árulta el Wegroszta Zoltánné.
Beszélgetésünk végére hagytuk a házaspár díszkertjét, ami egy mini arborétum. A kis területen számos örökzöld és cserje díszeleg – oszlopos- és gömb tuják, azálea, rododendron, egy-egy rózsa és jukka-pálmák. A kerítésen borostyán fut, hogy tovább növeljék a zöld felületet. A parányi díszkertet kaviccsal beszórt utak és fenyő- mulccsal hintett szigetek váltják. Minden egyes szeglet a gondoskodásról és a növények iránti szeretetről árulkodik a kiskanizsai portán.
Vincze Adél
(Fotók: Czigóth Sándor)