Tudásbővítés az otthonokban – a szakember tanácsai (III. rész)

Ideális esetben legalább az egyik szülő otthon van a gyermekkel és segíti az otthontanulás útvesztőjében. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor az egyik vagy akár mindkét szülő a munkahelyén tölti a napot. Ekkor vajon ki és hogyan támogassa a gyermeket az ismeretszerzésben?

Fotó: Gergely Szilárd

A szülők egy része nem tud otthon maradni iskolás gyermekével, hiszen sok helyen nincs lehetőség otthoni munkavégzésre. Jó esetben bevonható más családtag, ha azonban erre sincs lehetőség, nincs más választás, önállósítani kell gyerekeinket – tanácsolja Sipos Edit iskolapszichológus, majd kiemelte: tudja, hogy ez manapság nem könnyű, hiszen így is sok panaszt, jelzést hallanak arra vonatkozóan, hogy a mai gyerekek túlságosan el vannak kényeztetve, szüleik a szükségesnél hosszabb ideig vesznek le róluk feladatokat, kötelezettségeket. A jelenlegi helyzet talán segítséget adhat ahhoz is, hogy változzanak a dolgok. Most a szükség ráveheti a szülőket arra, hogy kezdjék el idejében „felnöveszteni” csemetéiket.

Ez azt jelenti, hogy sokkal több feladatot kell a gyerekekre ruházni – hangsúlyozta a szakember. - Tapasztalatból tudjuk, hogy már egészen kis korban is képesek a gyerekek önmagukat ellátni sok területen. Képesek reggelit, uzsonnát készíteni, ebédet melegíteni, mosogatni, és sorolhatnánk a példákat. Ezt persze nem szívesen teszik, ha van, aki megtegye helyettük. Amikor azonban otthon kell maradni szülő nélkül, nincs más választás, ha eddig nem tették, mostantól muszáj megtenniük.

Mit tegyen a szülő, hogy ez könnyebben menjen?

Elsősorban fel kell készíteni, meg kell tanítani, elmagyarázni a gyerekeknek, hogy is működnek ezek a dolgok. Ha eddig nem csinálták, most készíthetnek együtt először szendvicset, melegíthetnek a mikróban ételt. Ha jól motiválják a gyereket, akkor élvezni fogja az önállóságot – mondja Sipos Edit. A megfelelő motiváció a kulcsa minden olyan új viselkedés kialakulásának, ami erőfeszítéssel, kényelmetlenséggel jár. A motiváció pedig az életkortól és az elvégzett feladattól függően többféle lehet. Az egyszerű dicsérettől a konkrét jutalomig széles a skála. Fontos azonban, hogy a szülő mindig fejezze ki elégedettségét, büszkeségét, amikor azt látja, hogy a gyermeke jól teszi a dolgát. Előfordulhatnak természetesen sikertelenségek, kudarcok. Ilyenkor lényeges, hogy ne az egész eredményt kommentáljuk negatívan, hanem méltányoljuk azon belül a részeredményeket.

Ha rendet rakott a szobájában a maga módján, akkor ne kritizáljuk, hogy a ruhák nem szín szerint vannak csoportosítva. Jelezzük neki, hogy látjuk, hogy igyekszik, és ez elismerést érdemel. Vajon mi lehet a jutalom? A szülők és a gyerekek közösen összeállíthatnak egy listát – javasolja a pszichológus. Ezen a listán nem nagy értékű dolgoknak kell szerepelni, hanem olyan egyszerű dolgoknak, eseményeknek, amik a jelenlegi helyzetben is megvalósíthatók. Pl. közös játék, filmnézés, egy csoki, stb.

Apró trükkök, nagy sikerek

Közösen meg lehet állapodni abban, hogy egy-egy jutalom eléréséhez mit kell teljesíteni, mennyi „pontot” kell beszerezni. Pl. beágyazásért 1 pont jár, reggeli készítésért 3, a házi feladat önálló elkészítéséért 5… Ezzel a gyerekeket abban is segítjük, hogy lássák azt, milyen fontosak, értékesek ezek a látszólag mindennapi tevékenységek. A szakember kitért arra a helyzetre is, amikor több testvér van otthon. Ilyenkor ugyanis gyakran a legidősebbre hárul az a kellemetlen, macerás feladat, hogy rendezze a kisebbeket. Ezt egy ideig ugyan szívesen csinálják, de hosszabb távon unalmas, fárasztó, elveszi a saját idejük egy részét.

Kiemelten fontos, hogy az ő munkájukat elismerjük, hiszen ez részükről lemondást jelent – tanácsolja Sipos Edit. - A legtöbb családban sajnos nincsenek ideális körülmények a tekintetben is, hogy a gyerekek nem tudnak külön helyiségben tanulni. Ilyenkor fontos, hogy a szülő megszervezze az együtt-tanulás módját. Az idősebb gyerekek megfelelő motiválás mellett szívesen mentorkodnak a kisebbek mellett. Ellenőrizhetik a feladataikat, javíthatják a hibákat. Cserébe a szülő hazaérkezése után biztosíthatunk számukra „extra” szabadságot, félrevonulási lehetőséget – mondja a pszichológus, majd hozzáteszi: lényeges, hogy a szülő megértesse a kisebbekkel, hogy a nagyobb testvérük a szülő távollétében őt helyettesíti, működjenek együtt vele. Aztán amikor együtt van a család, érdemes egy rövid beszélgető-kört tartani, amikor közösen megbeszélik, hogy telt a nap, milyen nehézségek voltak, milyen sikerek, mi az, amin változtatni kell. Ilyenkor adjon a szülő egyénre szabott visszajelzést, dicséretet, útmutatást gyerekeinek. Ez segíti a gyerekek személyiségfejlődését, együttműködési képességét, önállóságát, felelősségérzetének kialakulását. Így válhat a hátrányból előny – hangsúlyozza a szakember.

Vuk Anita

¤¤¤

A sok kérdést, kétséget felvető időszakban várják szülők, pedagógusok, gyermekek kérdéseit, gondolatait az iskolapszi.nk@gmail.com email címre. A felmerülő témakörökre Sipos Edit, a Nagykanizsa Tankerületi Központ gyermekpszichológusa válaszol a Kanizsa Újság jövő heti számában.