Aki egyszer csatlakozik, az itt is ragad…
Aligha akad olyan, aki ne széles mosollyal az arcán hallgatna meg egy Orff-koncertet. Az ütőegyüttes „arzenáljában” megtalálható, különleges hangszereket mintha csak arra találták volna ki, hogy jó kedvre hangoljanak… Ugyanakkor van abban valami magával ragadó, már-már hipnotikus is, ahogy a színes, bolyhos fejű verők könnyedén és puhán szaladnak hanglapról hanglapra. A zenekar a napokban újra elvarázsolta közönségét: a Medgyaszay Házban telt ház előtt lépett fel.
A Nagy Orff tagjai már évek óta együtt muzsikálnak (Fotó: Gergely Szilárd)
Fontos év az idei az Orff életében. Az együttes, amelynek tagjait a Farkas Ferenc-zeneiskola növendékei alkotják, 25 éves fennállását ünnepli, illetve első alkalommal szerepelt a nagykanizsai Tavaszi Művészeti Fesztiválon. A koncertre lázasan készültek a gyerekek, ahogy a csapat vezetője is.
– Bár a repertoárunk igazán vegyes, elsősorban könnyedebb darabokat és közismert melódiákat választottunk a fesztiválon történő debütálásunkra – meséli Fekete Melinda Zsófia. – Nagy megtiszteltetésként ért minket a felkérés,amelyre nagy örömmel készültünk a gyerekekkel együtt.
Fekete Melinda Zsófia 2017-ben vette át a stafétát Bücs Angélától, az Orff ütőegyüttes alapítójától és korábbi vezetőjétől. A nyugalmazott zenepedagógus még most is szoros kapcsolatot ápol az „orffosokkal”, mint Melinda mondja: a mai napig felköszönti a tagokat a születésnapjukon, s nincs olyan előadásuk, amin ne szurkolna a közönség soraiból.
– Angéla néni támogatása és tanácsai sokszor jól jöttek az elmúlt két – roppant mozgalmas – év során. Például, amikor életemben először táboroztattam gyerekeket, vagy a Helikoni Ünnepségeken szerepeltünk. Időközben „generációváltás” is történt az együttes zenekaraiban: a Nagy Orff tagjai felnőttek és kiröppentek, helyüket átvették a fiatalabb társaik, az Orff ABC-ben pedig megkezdték a munkát a legkisebb növendékek.
Az Orff először játszott a Tavaszi Művészeti Fesztiválon; jobbra Fekete Melinda Zsófia
A zeneiskola tanulói közt rendkívül népszerű a különleges hangzásvilágáról ismert közösség. Fekete Melinda Zsófia azt mondja: nagy a várólista, sokan szeretnének bekerülni a csapatok valamelyikébe. A Hevesi-iskolába járó Körhöcz Milánnak szerencséje volt: ő tavaly tudott csatlakozni az Orff nagy, 36 fős családjához.
– Korábban szinte minden koncertjükön ott voltam – meséli az amúgy trombitán játszó fiú, aki a Tatár Csaba vezette fúvószenekart is erősíti. – Tetszett, ahogy az ütőhangszereken zenélnek, másrészt azokat a műveket is szerettem, amikkel felléptek, ezért jelentkeztem.
Az Orff védjegyének számító xilofon, marimba, vibrafon és harangjáték mellett a formáció gerincét jelenti a gitár, a zongora és a dobszerelés is. Utóbbit Salamon Soma szólaltatja meg, immár hat éve.
– Annak idején zongorán játszottam, majd marimbán, végül pedig a dobok mögött találtam meg a helyemet, ahol igazán otthonosan érzem magam. A próbák mindig jó hangulatban telnek, talán éppen az miatt, ami az Orff erősségét jelenti: nagyon összetartók vagyunk. Aki egyszer csatlakozik, az általában ott is ragad nálunk.
A tavaszi koncertre néhány egykori tag is visszatért, köztük Dömötör Tamás Márk. A fiatal nyolc éven keresztül, egészen 2017-ig zongorázott az Orffban.
– Csak szép emlékeim vannak az itt töltött, hosszú időszakról – árulja el Tamás. – Nem is volt egyszerű az elválás: még sokáig jártam próbákra az után is, hogy már máshol tanultam, és még most is szívesen jövök, ha hívnak. Az akkori csapat nagy része tartja a kapcsolatot, hiszen együtt nőttünk fel. A táborok nagyon megmaradtak bennem, de a legmeghatározóbb élmények az utolsó pár év fellépéseihez kötődnek, amikor már volt annyi önbizalmam, hogy legyőzzem a lámpalázat, és felszabadultan élvezzem az előadásokat.
Az „orffosok” műsora nagy sikert aratott a Tavaszi Művészeti Fesztiválon, de sok idejük nem marad a pihenésre: október 26-án jubileumi hangversenyen szeretnék megünnepelni az ütőegyüttes negyedévszázados fennállását, amelynek már el is kezdték az előkészületeit.
Nemes Dóra