Henry Dunant, Zsolnay és a templomi szerek…

Szenzációs ritkaság lett a hónap műtárgya a Thúry György Múzeumban: Henry Dunant-érdemrendet ma Magyarországon sehol máshol nem láthat a nagyközönség, csak a kanizsai intézményben. A díjból mindössze kettő található az országban. A múzeum gyűjteményei idén több más érdekességgel is gyarapodtak.

Az Henry Dunant-érdemrend Magyarországon valódi kuriózum (Fotó: Gergely Szilárd)

Kétévenként öten kaphatják meg, és csak olyanok, akiknek a munkássága világszinten is kimagasló – többek közt ilyen szigorú szabályokat határozott meg a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold bizottsága az Henry Dunant-érdemrend átadására vonatkozóan, a díj 1969-es alapításakor.

Horváth Franciska

– Ebből az elismerésből eleve kevés van a világon, Magyarországon mindössze kettő – mondja Horváth Franciska történész-muzeológus. – A palini Durgó Katalin 1971-ben, tehát az elsők között, dr. Hantos János pedig húsz évvel később kapta meg a kitüntetést – utóbbi érdemrendje feltehetően magántulajdonban van, így a nagyközönség egyedül nálunk láthat Henry Dunant-érdemrendet, amelyet novemberben a hónap műtárgyának választottunk.

A kuriózumnak számító díj a palini szülésznő családja jóvoltából került a múzeumba, sok más tárgyi emlékkel, így például vöröskeresztes jelvényekkel, hivatalos iratokkal és azzal a százéves utazóládával együtt, amellyel Katalin és nővére, Ilona bejárta Európát az első világháború alatt. Mindketten ápolónőként szolgáltak a fronton, majd a világégést követően is mások segítésére tették fel az életüket.

Kunics Zsuzsanna

A Thúry György Múzeum több érdekességhez is hozzájutott az idén. A Nagykanizsa története szempontjából meghatározó tárgyakat és dokumentumokat az önkormányzat támogatásával vásárolta meg az intézmény, más értékeket lelkes lokálpatrióták ajándékoztak oda, azért, hogy az utókor számára is megmaradjon egy-egy különleges családi ereklye. Példaként Kunics Zsuzsanna egy Zsolnay-teáskészletet említ, amely egy 1908-ban született asszony kelengyéjének volt a része.

– 2018-ban két, egyenként is számos tárgyat és dokumentumot tartalmazó gyűjteménnyel gyarapodtunk – fogalmaz a történész-muzeológus. – A Sarlós Boldogasszony Plébániáról óriási hagyaték érkezett hozzánk Horváth Jánosné, az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnökének közreműködésével. Többségében a két világháború közti időszakból származó, és az ’50-es évek óta nem használt templomi „szerekről” – kehelytörlőkről, -fedőkről és tarsolyokról –, miseruhákról és oltárterítőkről van szó. Emellett szert tettünk egy csaknem ezer darabból álló irategyüttesre, amely kanizsai kereskedők, iparosok, takarékpénztárak, bankok és vállalatok számláit, szállítóleveleit, illetve céges borítékokat és fényképeket tartalmaz.

A 20. század első felében keltezett dokumentumok helytörténeti szempontból értékesek, így nemcsak a kutatók számára hasznosak, hanem jól kiegészítik majd egy-egy jövőbeli tárlat anyagát is. Egy másik idei „szerzemény”, egy 1830-50-es évekbeli szalon-ülőgarnitúra a tervek szerint szintén látható lesz a helyi fotográfusokat bemutató, tavaszi kiállításon.

Száraz Csilla

– A múzeumi gyűjtőmunkát soha nem öncélúan végezzük – szögezi le Száraz Csilla igazgató. – A küldetésnyilatkozatunkban is szerepel, hogy a megőrzésük és a tudományos feldolgozásuk mellett a műtárgyak bemutatását is fontos feladatunknak tartjuk. Szeretnénk, ha a látogatóink több szempontból is megismernék az intézmény gyűjteményeit, s azokon keresztül Nagykanizsa és a térség történetét, városunknak a magyar történelemben, kultúrában és művelődéstörténetben betöltött szerepét.

A Thúry György Múzeumban a népi textíliákat, valamint a századfordulós emlékeket bemutató gyűjtemények országos viszonylatban is kiemelkedően gazdagok. Többször is előfordult már, hogy országos intézmények, így például a Magyar Nemzeti Múzeum egy-egy kiállításához Nagykanizsáról kért kölcsön dokumentumokat és műtárgyakat.

Nemes Dóra

Ha még többet szeretne tudni  a kanizsai testvérek példaadó életútjából, kattintson IDE, vagy IDE.