Joaquin Phoenix Jézusa – A szabad akarat ára…

Noha a passiófilmek a mozival egyidősek – a legelsőt még 1897-ben készítették a Lumière testvérek –, vannak, akik a műfaj 120 éves múltja ellenére is azt mondják, egyszerűen nem lehet jó filmet készíteni Jézusról. Már önmagában a bibliai szövegek adaptálása is nagy kihívást jelent, de a feldolgozások sarkpontja, szinte kivétel nélkül, Isten fiának a megtestesítése.

Koch Szilvia: Az emberek ki vannak éhezve a megváltó típusú karakterekre (Fotó: Gergely Szilárd)

Három hete, nagycsütörtökön mutatták be a hazai mozik a Mária Magdolna című drámát. A rendező, Garth Davis munkája több szempontból is újszerűnek számít a maga műfajában.

– A bibliai eseményeket feldolgozó filmek általában patriarchális megközelítésűek: a tanítványok, Poncius Pilátus vagy a többnyire férfiakból álló tömeg szemén keresztül láttatják Krisztust – mutat rá Koch Szilvia evangélikus lelkész. – Ez az első alkalom, hogy valaki egy női alakot helyez a már jól ismert történet középpontjába. Mária Magdolnáról amúgy nagyon keveset tudunk, ez a tény nyilvánvalóan nagyobb teret engedett a rendezői fantáziának is.

Koch Szilvia hozzáteszi, a 120 perces drámában egy egészen ellentmondásos Jézus-figura bontakozik ki, amihez talán az is hozzájárul, hogy a Megváltót éppen az a Joaquin Phoenix alakítja, aki annak idején a Gladiátor hátborzongató főgonoszaként vált világhírűvé.

– Nekem Joaquin Phoneix egy kicsit mindig Commodus marad, így nagyon kíváncsi voltam arra, milyen lesz őt Isten fiaként látni. Bár a színészi játéka hibátlan volt, mégis távol áll az általam elképzelt Megváltótól. Borongós, révedező tekintete többször felkavart: egyáltalán nem az a Jézus, aki árasztja magából az isteni szeretetet, és akire jó ránézni. Ugyanakkor az is igaz, hogy Phoenix Krisztusát pont ezek a karakterjegyek teszik misztikusabbá, mint amihez eddig hozzá voltunk szokva. Ettől pedig az az érzése támad az embernek, hogy valóban kapcsolatban áll Istennel – kár, hogy erre a film nem tért ki jobban.

Az evangélikus lelkész szerint a Mária Magdolna egyik nagy pozitívuma, hogy a rendező nemcsak evangéliumi idézeteket adott a szereplői szájába. Sok keresztény témájú film abba a hibába esik, hogy szó szerint ragaszkodik a Bibliához, és emiatt csak egy szűk réteget képes megszólítani.

– Tapasztalataim szerint kétféle keresztény film létezik. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyek szájbarágósan fogalmazzák meg az üzenetüket egy végtelenül steril, már-már mesebeli világban, a másikba meg azok, amelyek igyekeznek megfelelni a többség ízlésének. Én ide sorolom a Mária Magdolnát, amely a szélesebb közönség számára is érdekes lehet, ugyanakkor a jeruzsálemi templomban játszódó jelenetet leszámítva nem nagyon fedeztem fel benne a Szentírástól való ihletettséget, Jézus inkább tűnt mártírnak, mint a Megváltónak.

Maria Magdalena szerepében Rooney Marát láthatjuk

Mindettől függetlenül az Isten-keresők ebben a műfajban is találhatnak olyan filmeket, amelyek továbbgondolásra érdemesek, és akár segíthetnek elindulni a hit útján, szögezi le Koch Szilvia.

– Tavaly került a mozikba A viskó című dráma, ami megint csak egy szabadabb megközelítés, de nagyon fontos üzenettel: Isten nem akarja, hogy az emberek szenvedjenek. A szabad akaratnak ugyanakkor ára van, hiszen a bűneink hatással vannak egymás életére. A fegyvertelen katona szintén egy friss alkotás, amely a keresztény élet esszenciáját ragadja meg: valahol mi, keresztények is egy csatatéren éljük az életünket, a kérdés az, hogyan tudunk itt munkálkodni? Elbújunk és meghúzzuk magunkat, vagy Desmond Dosshoz hasonlóan azt mondjuk, „Uram, add, hogy csak még egy embert megmenthessek”?

Koch Szilvia hangsúlyozza, a világi és a mainstream filmek közt is találni olyanokat, amelyekből egy keresztény ember valamiféle üzenetet, tanulságot szűrhet le magára nézve. Szerinte például a DC- és Marvel-képregényadaptációk iránti hatalmas érdeklődés is annak köszönhető, hogy az emberek ki vannak éhezve a megváltó típusú karakterekre, csak éppenséggel Jézusra nem annyira, aki teljesen más módszerekkel mentette meg a világot, mint az álruhás szuperhősök.

Nemes Dóra