„Még egy rabságban élni nem fogok!” (Weöres)

„Legföljebb mi is muszlimok leszünk!” – idézett egy szombathelyi asszonyt Márfi Gyula veszprémi érsek. Ennek következménye éppen az asszonyok számára lenne a legkínosabb, tette hozzá. Cseresnyés Péter zárszavában visszautalt erre: választanunk kell, a szombathelyi asszony véleményét osztjuk, vagy éppen az ellenkezőjét. Január 24-én Letenyén kiállítással és pódiumbeszélgetéssel emlékeztek a kommunizmus áldozataira.

Nem kérünk sem az iszlamizmus diktatúrájából, sem a kozmopolita globalizmuséból…

Mit tanult Európa a kommunizmusból? Igaz-e a mondás: Európában még az ateista is keresztény? – tette föl a kérdést a pódiumbeszélgetés moderátora. Az államtitkár-képviselő megvallotta, annak idején nem gondolta volna, Orwell 1984 című regénye, a benne leírt gondolatrendőrség nem csak a sztálini időkre, hanem napjaink Nyugat-Európájára is érvényes. Úgy gondolja, fogalmazott, vigyáznunk kell a szeretet kultúrájára, ahogyan a kereszténység lényegét nevezte az iszlám invázió idején.

„Az édesapám…!”

Márfi Gyula veszprémi érsek szerint éppen elég totalitárius rendszert megszenvedtünk már. A nemzeti szocializmus és a proletár internacionalizmus után nem kérünk sem az iszlámizmus diktatúrájából, sem a kozmopolita globalizmuséból. Napjainkban tanúi lehetünk, hogyan fog össze az ultraliberalizmus az ultrakonzervatív iszlamizmussal. Föl akarják számolni a nemzeteket. Masszát akarnak létrehozni, amelyben már azt se tudjuk, ki fiú, ki lány? Engedelmes fogyasztóként egy szűk pénzügyi csoport kiszolgálóivá silányítanák Európát. „Asszonyaink méhével” – idézett egy muszlimot. A dzsihád neve ma migráció – mondta ki Gyula atya.

A most már szent II. János Pál pápához kötődő emlékeiről is kérdezték a mosolygós főpapot. –1999 októberében együtt ebédeltem vele a Vatikánban egy nagyon előkelő csoport tagjaként. Amikor bemutatkoztam mint „Márfi Gyula veszprémi érsek Magyarországról”, a Szentatya azonnal hozzátette: „és Mindszenty bíboros utóda…” Hát ekkor lettem én is hirtelen valaki az asztaltársaságban…

1541-ben kaftános törökök turistaként besétáltak Budára, s jelre előrántották fegyverüket, idézte fel az Egri csillagokat Cseresnyés Péter. Félelmetes a párhuzam a mával. – Nem kell félnünk az aktualizálástól – vélte a moderátor –, hiszen ez a véres magyar valóság, a Magyarország sorsát eldöntő választás. Féltjük a családjainkat, mit tud mondani kormánytagként?

– Ha mi maradunk, marad a kerítés, maradnak az azt őrzők, és nyugatról sem engedünk be hódítókat. A szavazópolgárokon múlik, hogy így marad-e – fogalmazott a fideszes országgyűlési képviselő.

Papp János

A Zalából a hortobágyi rabtáborokba 1950-53 között elhurcolt családokra emlékezik az a kiállítás, amelyet a Polgári Kanizsáért Alapítvány hozott létre. Dr. Saád József és dr. Nagy Mária (Telepesek Társadalmi Múzeum Alapítvány) „Péntek volt és 23…” című tárlatsorozata Vas, Baranya, Bács-Kiskun és Csongrád megyei állomásai után érkezett Zalába, s március 10-ig a letenyei Fáklya Művelődési Házban látogatható. A vándorkiállítás ezután végigjárja majd aprófalvas megyénket, Kanizsára 2019 januárjában érkezik.

Megnyitójában Saád tanár úr Zalát többszörösen is kivételesnek nevezte, s megemlítette, csak a jéghegy csúcsa, ami most bemutatásra kerül. Cseresnyés Péter gyerekkorának helyszínéről, Csesztregről is azonosított elhurcolt családokat, ahogyan többi családi kötődéséről, Dömeföldéről és Nagyrécséről is. Ki is mondta: egy közösség akkor erős, ha épek a gyökerei. Meggyengíteni kétféleképpen szándékozzák: régen kiszakítással, ma erőszakos beültetéssel. Ám meg kell védeni közösségeinket. Márfi érsek visszautalt a falujából elhurcolt két Adanics családra, s arra, akkor mennyit intette édesanyja az édesapját: Imre, halkabban…!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.02.