A magyar népmese varázsa

– Köszöntöm az ovisokat, az iskolásokat, a szőlőket, a barátokat és természetesen a tanítókat, óvónőket, a TV-n keresztül minden kedves nézőnket, akik ma itt összejöttünk – kezdte Nyeste Pál igazgató atya, akinek szavai alatt is nagy volt már az izgalom. A gyerekek kíváncsiak várták, kiket jutalmaz a zsűri.

A legapróbbak is nagy lendülettel készültek a mesemondó versenyre, köztük a 4 esztendős, középső csoportos Kéthelyi Imre.

– Én már nagyon is bátor voltam, felkészültem otthon, amikor beteg voltam.

– És hogyan készültél?

– Bemelegítettem egy kicsit – mondta el a 4 esztendős óvodás kisfiú.

A Piarista-iskola mesemondó versenyének szervezői szerint a gyermekek mindennapi életének elengedhetetlen része, hogy halljanak mesét. Lehetőleg szüleiktől, nagyszüleiktől.

– Az előbb kérdezte egy kolléganőm, hogy hogyan lehetne megfogalmazni a mesét? Akkor jutott eszembe, hogy én mit éreztem akkor, amikor lázat csillapítottam például mesével. Hogy a mese gyógyír lehet a léleknek. A testnek meg talán felüdülés. Erre szükségük van a gyerekeknek, és talán ezért maradt még mindig életben – fogalmazott Kertészné Tóth Éva szervező.

A Piarista-iskola mesemondó versenyén nemcsak a leendő tanítók és jelenlegi óvónők, hanem a büszke szülők is hallgatták a felnövekvő generáció kedvenc meséit.