Nemcsak példa, hanem erőforrás is
Becket Szent Tamásra emlékezünk liturgikus emléknapján, december 29-én. Canterbury 12. századi érseke a közéletiség, a magasabb rendeltetésű politikai szolgálatiság védőszentje.
Több száz zarándok indult az egymérföldes útvonalon a canterbury-i katedrális felé, közöttük a magyar cserkészek is, magyar népdalokat és egyházi énekeket énekelve
Tamás 1118. december 21-én született. A mertoni ágostonos kanonokok iskolájában, majd a párizsi egyetemen tanult. Később egyházjogi tanulmányokat folytatott Bolognában és Auxerre-ben. 1154-ben II. Henrik király kancellárja lett. Theobald püspök halála után a király Tamást szerette volna kinevezni canterburyi érsekké. Tamás először szembeszegült a határozattal, mert világosan látta, hogy a kancellári és az érseki hivatal összekapcsolása végzetes következményekkel járhat. Majd mégis elfogadta a döntést, 1162. június 1-jén pappá, a következő napon pedig püspökké szentelték.
Püspökké szentelése után Tamás lemondott kancellári hivataláról. Henrik ezt a lépést személyes sértésnek vette, és úgy tekintette, hogy Tamás fölmondta az iránta való engedelmességet. A következő év őszén Henrik zsinat elé idézte Tamás érseket Northamptonba, s azzal a váddal, hogy semmibe vette a király intézkedéseit, elítélték. Tamás betegen, teljesen magára hagyva, püspökeitől megfosztva hallgatta a király fenyegetését, hogy megkínoztatja és börtönbe záratja. A gyóntatójához fordult tanácsért.
A mertoni prior, Róbert azt tanácsolta neki, hogy hagyatkozzék Istenre, és engedje, hogy tovább vezesse a megkezdett úton. Ami történni fog, az nem az ő személyes dolga, hanem Isten ügye, aki övéit soha nem hagyja el. Tamás úgy határozott tehát, hogy nem várja meg a másnapi ítélethirdetést. Késő éjszaka, álruhában elhagyta Northamptont, és két héttel később kikötött Franciaországban. A következő hat esztendőt Tamás számkivetésben töltötte. Több hiábavaló kísérlet után 1170 júliusában megtörtént a látszólagos kiengesztelődés az érsek és a király között. Henrik azonban megtagadta Tamástól a békecsókot.
Ezzel Tamás számára nyilvánvaló lett, hogy Angliába való visszatérése valójában keresztútjának végső állomása lesz. A király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg. A legenda szerint ezek voltak utolsó szavai: „Készen állok halált szenvedi Jézus nevéért s az egyház védelméért.”
Tamást 1173-ban, három évvel a halála után avatta szentté III. Sándor pápa, és ünnepe december 29-i dátummal hamarosan általánossá vált a nyugati egyházban. Becket Szent Tamást halála után még egyszer elítélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte őt. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra ítélte. Sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.
2016-ban Áder János, Magyarország köztársasági elnöke részvételével zajlott Westminsterben a Becket Hét és Zarándoklat
Esztergom és Canterbury a 12. század óta áll kulturális és vallástörténeti kapcsolatban. Mindkét település érseki központ, főpapjaik, Becket Tamás és Bánfy Lukács esztergomi érsek párizsi tanulmányaik alatt kötöttek barátságot. Becket Szent Tamásnak feledésbe ment kultuszát dr. Lékai László bíboros 1977-ben felújította, az 1538-ban Esztergomba került ereklyék egy részét Canterbury érsekségének adományozta, mivel Angliában VIII. Henrik rendeletére a szent összes emléktárgyát megsemmisítették.
Egy korábbi esztergomi Tamás-hegyi Becket megemlékezésen Trócsányi László igazságügyi miniszter rámutatott: „az új magyar alaptörvény megtette azt, amire az Európai Uniót alapító szerződő felek nem mertek vagy nem akartak vállalkozni: kodifikálta a kereszténység szerepét”. Hozzátette, hogy a kereszténység szerepének és más értékeknek, mint a nemzetnek és a családnak az említésével az alaptörvény már lezártnak hitt kérdésekhez mert hozzányúlni. A miniszter kiegyensúlyozottnak nevezte a magyar alkotmányos megoldást, amelyben az állam és az egyház elválasztása mellett együttműködésük bizonyos közfeladatok ellátásában lehetséges és részletesen szabályozott.
Becket Tamás története Richard Burton és Peter O'Toole főszereplésével 1964-ben került filmvászonra Peter Glenville rendezésében Jean Anouilhnek Becket, avagy az Isten becsülete című drámájából. A mű hazánkban számos előadást ért meg, először Darvas Iván és Koncz Gábor jelenítette meg. A Pécsi Nemzeti Színházét két részben itt tekinthetik meg Olvasóink: https://www.youtube.com/watch?v=XILr24zEo08&t=2376s és https://www.youtube.com/watch?v=VEw-8PKjnDQ&t=9s Andorai Péter és Kulka János főszereplésével.