Etiópia: vadromantikus, lenyűgöző és veszélyes
Öt évvel ezelőtt különleges körülmények között ünnepelte a karácsonyt Gruber László. A bonyhádi földrajztanár három barátjával együtt éppen egy etióp körutazáson vett részt, amikor az év legszebb ünnepe ráköszöntött. A sziklatemplomairól híres Lalibelába egy nappal korábban, a gyógyítás napján érkeztek meg az utazók. A kopt keresztények Jeruzsálemeként is számon tartott szent városban csendes meditálással és Biblia-olvasással töltötték az időt a helyi zarándokok és a gyógyulni vágyók. Etiópiának ez azonban csak az egyik arca: a kelet-afrikai ország egyszerre vadromantikus, lenyűgöző és veszélyes.
Gruber László: a szóbeszéddel ellentétben alaposan felszerelkezve, fegyveres kísérettel közelítették meg a vulkánt (Fotó: Gergely Szilárd)
– Még jóval ez előtt az út előtt rendszeresen szerveztünk a bonyhádi gimnazistáknak vulkántúrákat Fábián Tamás barátommal, aki geográfus volt – idézte fel az előzményeket Gruber László a Medgyaszay Házban tartott előadásán. – Jártunk Korzikán, Izlandon és Marokkóban is. Aztán egy olaszországi kirándulás után Tamás felvetette, hogy utazzunk el Etiópiába, a világhírű Erta Ale vulkánhoz. Három évig dédelgettük ezt az álmot, és hosszas előkészületek után, végül 2012 decemberében ültünk repülőre.
Gruber Lászlóhoz és Fábián Tamáshoz még két szegedi kutató: egy geográfus és egy biológus csatlakozott. Az utazók három hét alatt négyezer kilométert tettek meg Afrika szarvában. Felkeresték az etióp fővárost, Addisz-Abebát, látták a világörökség részét képező, a középkorban négy méter magas falakkal körbevett Harart, valamint Dessziét, ahol több mint negyven éve egy magyar sebész gyógyította a helyi betegeket. A csapat tagjait – hivatásukból adódóan – leginkább Etiópia természeti kincsei nyűgözték le.
– Kenyával ellentétben, ahol elkerített nemzeti parkok várják a turistákat, itt valóban úgy érezheti az ember, hogy eggyé válhat a természettel. Ebből kifolyólag sokkal kiszámíthatatlanabbak, izgalmasabbak a körülmények is... Számtalan különleges állatfajjal találkoztunk: 4000 méter felett, a Simien-hegységben dzseládapáviánokat fotóztunk, az egyik este pedig hiénaetetésen vettünk részt.
Etiópia a világ egyik legszegényebb országa. 1900-ban tízmillióan éltek itt – mára a lakosok száma egyes becslések szerint megtízszereződött. 1974 előtt, a monarchia idején Hailé Szelasszié, az utolsó császár elnyomás alatt tartotta a népét, amelynek elsöprő többsége analfabéta volt. Az uralkodó bukása és a forradalom kitörése után az oktatási helyzet némileg javult, de a szegénységet nem sikerült felszámolni. A helyiek nyolcvan százaléka a mai napig nem jut, például, tiszta ivóvízhez.
– Ha megkérdezik tőlem, mi volt számomra a legmegdöbbentőbb élmény Etiópiában, először mindig azt mesélem el, amikor oromó gyerekeket fotóztunk, majd megmutattuk nekik a képeket. Elképesztő volt a reakciójuk, a gyerekek ugyanis nem ismerték fel saját magukat a fényképeken. Tükör, ugye, nincs az otthonokban – akkor látták életükben először az arcukat. Ilyenkor azért az ember sok mindenen elgondolkodik…
Gruber László előadásában a helyi törzsek közti, sokszor vérre menő konfliktusokról is mesélt. Éppen ezért nem ritka azoknak a száma – még a gyerekek körében sem –, akik gépfegyverrel az oldalukon járnak-kelnek. Útjuk során a magyarok többször találkoztak afarokkal. A roppant zárkózottan élő, nomád népcsoport tagjai független Afarföldet szeretnének, így érhető, hogy nem igazán lelkesedtek azért az útért, amit a 2010-es években kezdtek el építeni a lakóhelyükön. Az afar tartományt, ahol az Erta Ale vulkán is található, meglehetősen feszült légkör jellemzi, de mint arra a bonyhádi földrajztanár rámutatott: korábban és azóta sem történt a 2012-es merénylethez hasonló, turisták ellen irányuló fegyveres támadás.
– A kirándulásunk csúcspontja lett volna az Erta Ale meglátogatása, amihez időközben még három magyar szakember csatlakozott. A körülmények végül úgy hozták, hogy Szilassi Péter és én végül mégsem tudtunk részt venni az út utolsó szakaszán, és visszafordultunk. Fábián Tamás, Szabad Gábor, Vizler Csaba, Puskás Irén és Winter Zoltán azonban elindult, hogy valóra váltsa az álmát: a szóbeszéddel ellentétben alaposan felszerelkezve, fegyveres kísérettel közelítették meg a vulkánt, több más turistával együtt. Gábor, aki orvos volt, infúziót és gyógyszert is vitt magával, amit aztán mégis – nem sokkal a tragédia előtt – egy afar gyerek gyógyítására használt fel.
Utolsó este a turisták még láthatták az Erta Ale szüntelenül fortyogó lávatavát, másnap hajnalban azonban fegyveresek rontottak rájuk: sorba állították őket, majd lőni kezdtek. Fábián Tamás azonnal meghalt, Szabad Gábor pedig 10-12 óra múlva elvérzett – a mentők a gyilkosság után másfél nappal érkeztek a helyszínre... A támadásban, amelyet később afar merénylők vállaltak magukra, még két német és egy osztrák állampolgár vesztette az életét.
– Az előadás egyik célja az, hogy tovább őrizzük Fábián Tamás és Szabad Gábor emlékét. A hazaérkezésünk után fél évig rá sem tudtunk nézni a kint készült képekre. Most azonban újabb utazásra készülünk: pár hét múlva visszatérünk Etiópiába Szilassi Péterrel és még két kollégával, hogy gyújtsunk egy gyertyát a fiúk emlékére az Erta Ale vulkánnál.
Nemes Dóra