Lajka: kutya az űrben
Hat évtizeddel ezelőtt, 1957. november 3. napján repült a világűrbe Lajka kutya, a Szovjetunió által Föld körüli pályára állított Szputnyik-2 fedélzetén. Az utazásnak szomorú vége lett: Lajka nem élte túl.
A második világháború után, mikor a rakétakísérletek szó szerint is szárnyaltak, próbálkozott meg először az emberiség azzal, hogy kijusson a világűrbe. Először úgynevezett űrugrásokkal kísérleteztek, amelynek során a rakéta feljutott ugyan a felső légkörbe, a világűr határára, de nem érte el a földkörüli pályára álláshoz szükséges magasságot.Már ezekhez az űrugrásokhoz is használtak kísérleti alanyokat: az első utazók muslincák voltak, majd ezek helyét rágcsálók, később pedig majmok vették át. Az akkori, kezdetleges rakétatechnika miatt – néhány egér kivételével – az állatok rendre elpusztultak az utazások során.Az 1950-es évek elején, az USA után a szovjetek is elindították az állatkísérleteket, amelyekhez kezdetben rágcsálókat használtak fel, majd egy évvel később a kutyák lettek a kísérleti „pilóták”. A szovjetek sikeresebbek voltak, mint az amerikaiak: egy Albina nevű kutyus két űrugrást is túlélt.
Az 1957. október 4-én fellőtt első űreszköz, a Szputnyik-1 sikerén felbuzdulva a szovjetek elhatározták, hogy ők lesznek azok, akik először juttatnak élőlényt a világűrbe.A Szputnyik-2 egy négy méter magas, mintegy fél tonnás, kúp alakú szerkezet volt, amelyet rádióadóval és jeladó műszerekkel is felszereltek, a kutya pedig a kúp alján található szűk kapszulában helyezkedett el.A kísérleti alanyokat a Moszkva utcáin kóborló állatokból gyűjtötték be, hiszen ők életkörülményeik miatt már jobban hozzászokhattak az éhezéshez és a hideghez, mint gazdás vagy tenyésztett társaik.Az összefogdosott tíz ebből a hároméves, nőstény husky-terrier keverék Lajkát választották a „berepülő pilótának”, a tartalék űrhajós pedig Albina lett. A kutyákat igyekeztek felkészíteni: napról-napra szűkebb ketrecben tartották őket, a várható erőket centrifugákkal szimulálták és hangos hanghatásoknak is kitették a szerencsétlen állatokat, amelyeket azok nagyon rosszul viseltek.A kapszulában hűtőventilátort és egy oxigéngenerátort is elhelyeztek Lajka számára, illetve egy hétre elegendő élelmet (egy kocsonyás, gélszerű anyagot), az ürülék felfogására pedig egy pelenkaszerű zacskót is kapott.Az állatot szíjakkal rögzítették az űreszköz belsejében, amely csak annyi mozgást engedett neki, hogy fel tudjon állni.
A startra 1957. november 3-án, moszkvai idő szerint hajnali fél hatkor került sor. A Szputnyik-2 rendben pályára állt, de egy műszaki hiba miatt a hűtőrendszer nem működött megfelelően, a kabinban a Föld körül megtett harmadik fordulat után a hőmérséklet 40 fok fölé emelkedett. Lajka egy ideig megfelelő állapotban volt, kissé megnyugodott és élelméből is evett valamennyit.Majd a meghibásodott hűtőrendszer miatt a kabin belseje túlhevült, Lajka pedig eszméletét vesztette, és nem sokkal később elpusztult. A Szputnyik 2-vel 1957. november 10-én szakadt meg a kapcsolat, és 162 nap után, 1958. április 14-én a légkörbe belépve semmisült meg. Lajka áldozata azonban nem volt hiábavaló, hiszen nagy lökést adott az űrprogramnak: három és fél évvel később, 1961. április 12-én Jurij Gagarin személyében az első ember repült ki a világűrbe. Lajka kutyának több szobrot is állítottak, és könyvek, bélyegek őrizték meg emlékét: egy 350 forintos, gyűjtőknek szánt példány 2007-ben Magyarországon is megjelent, Lajka képmásával.
Dr. Papp Attila