Varázseszköz – használjuk minden nap!
Csillagszemű juhász, Többsincs királyfi, Világszép Nádszál Kisasszony, A kis gömböc – a képzelet világának szereplői. Vagy mégsem? Gyermekünk, az óvónő, az idős úr a harmadikról, vagy éppen mi magunk vagyunk ezen történetek szereplői. Szeptember 30-án - Benedek Elek születésnapján – ünnepeljük a népmese napját.
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” A Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásának részlete rávilágít a nagy mesemondó munkájának elévülhetetlenségére, a magyar gyermekirodalom megteremtésének fontosságára. Benedek Elek népmese- és népmonda-feldolgozásaival olyan örökséget hagyott ránk, amit ápolni és használni kell.
Erre kitűnő helyszín az óvoda, ahol központi szerepet játszanak a néphagyományok, így az egykor szájról-szájra terjedő népmesék is.
A mese ugyanolyan fontos a gyermek életében, mint a játék, hangsúlyozta Sifter Józsefné, a Boldog Donáti Celesztina Óvoda vezetője. A piarista intézményben fontos a mindennapi mesélés, és azért, hogy a gyermek érezze a felnőtt közelségét és jelenlétét, az óvónők élő szóban mesélnek a lurkóknak.
S hogy miért is fontos ez? A gyermek látja a mesélő arcát, mimikáját, így könnyebben el tudja képzelni a történetet. Az óvodában leginkább bábozással segítik a képzelet szárnyalását, képi illusztrációt nem használnak, hiszen az megköti a gyermek fantáziáját.
Hol volt, hol nem volt… - már a mese kezdetével átlépünk a csodák kapuján, ahol a gyermek feltöltődik, érzelmi biztonságot kap. A kisgyermekek ugyanis tele vannak félelemmel, a mesék világában azonban a sokszor meg sem fogalmazott kérdésekre is választ kapnak.
- Nagyon fontos erkölcsi mondanivalója is van a mesének. A gyermekek a történeteken keresztül megtanulják, hogyan kell viselkedni, köszönni, hogyan kell szeretetet adni, segítséget nyújtani, miként viszonyuljunk a gonoszhoz, valamint a mesék közösségfejlesztő ereje sem elhanyagolható - fogalmazott az óvodavezető.
Az intézményi kereteken túl a mesélés másik fontos színtere az otthon. Az Artner családban nagy szerepe van a mesének. Az édesanya, Henriett igyekezett mindig a lányai életkorának megfelelő mesét kiválasztani az esti ellazuláshoz. Höcögtetőkkel, babusgatókkal, mondókákkal kezdték a mesevilág megismerését, manapság pedig már az öt éves Odett, és a nyolc éves Noémi választ kedvenc történetet estére.
Henriett azt mondja, ő inkább a kortárs, érzelmi intelligencia-fejlesztő meséket részesíti előnyben, de az édesapa, Attila legtöbbször saját történeteket mesél. Ilyenkor a népmesei elemeket felhasználva - a lányok főszereplésével - kalauzolja el a gyermekeket a fantázia világába.
A mesemondás egy kis gyakorlással tanulható, mondják a szakemberek. Kardos Ferenc, a Halis-könyvtár igazgató-helyettese évtizedek óta mesél a gyermekeknek.
Az író azt tapasztalja, hogy most már sokkal interaktívabban kell ezt tenni. A régi nagy mesemondók hagyományát folytatva a néprajzkutatónál több történetből, a hallgatóság ötleteit is figyelembe véve szokott összeállni az aktuális mese, amelyben vannak próbák, átváltozások, varázslat és csoda, vagyis megjelennek a népmesei elemek.
A gyermeknek el kell tudni képzelni a hallottakat, a fordulatokat, hiszen ha nincs megfelelő képzelőereje, nem tudja másként is szemlélni a dolgokat, és ez kihat a személyiségfejlődésére, magyarázta Kardos Ferenc, akivel egyetért dr. Boldizsár Ildikó író, mesekutató is, aki egy korábban a Kanizsának adott interjújában kiemelte: ha nem segítjük hozzá a gyermeket – a mese által - a belső képkészítéshez, a képzelet kiszélesítéséhez, akkor felnőttként ez az ember mindig kívülről várja majd a segítséget, nem tudja elképzelni többek között a saját életét sem.
A meseterápiával is foglalkozó szakember szerint a mese egyfajta lélekfrissítésként is funkcionálhat, amelynek segítségével az ember rá tud nézni saját magára és a világra a különböző történeteken keresztül.
Aki nem hiszi, járjon utána…
Vuk Anita