Hobbiból megélhetés: mikor egy vérbeli horgász álma teljesül…
Két évtizeden át szolgált és védett, őrizte a tisztességes emberek álmát. Majd megvalósította a sajátját: szögre akasztotta az egyenruhát, és ma már gyerekkori hobbijából tesz kenyeret a családi asztalra. Felesége egyben az üzlettársa is, nem csak az életben a párja. Bakonyi Kornél nemrég nyitotta meg Nagykanizsa legújabb horgászüzletét az Intersparban, amelyet úgy rendezett be, ahogy ő mindig is látni szeretett volna egy pecaboltot.
– 1994 szeptemberében szereltem fel rendőrnek. Előtte egy évig voltam a határőrségnél sorkatona, ott sokat dolgoztunk együtt a „kékekkel”, így megtetszett, és azt mondtam: rendőr akarok lenni. Hét évig dolgoztam eztán a járőröknél, majd 13 esztendőn keresztül nyomozóként – sorolja Bakonyi Kornél.
– Szinte kötelezően felteendő kérdés: voltak emlékezetes, soha ki nem törlődő esetek?
– Csak azok voltak – neveti el magát a volt rendőr. – Talán két olyan eset van, amely még a mai napig is egyből beugrik, ha azon gondolkodom, milyen is volt rendőrnek lenni. Az egyik az ezredforduló előtti esztendőben történt: egy Zemplén utcai tízemeleteshez riasztottak bennünket, ahol a nyolcadik emeleten egy családapa ittas állapotban őrjöngött, és bántalmazta a feleségét, lányát. Az asszony segítségért kiabált, de nem tudtunk bemenni az ajtón, mert többszöri felszólításunk ellenére sem nyitotta azt ki senki. Nem volt más választásunk, berúgtuk az ajtót, majd a kollégámmal együtt megbilincseltük és előállítottuk a magáról megfeledkezett férjet. Már nyomozó voltam, mikor a másik eset történt: egy 20 millió forintos lopást sikerült bravúros gyorsasággal felderítenünk. Történt ugyanis, hogy az egyik nagykanizsai cégnél 20 millió forint értékben tűnt el bőrhuzat. Mi forró nyomon kezdtünk el kutakodni, majd az adatgyűjtés során operatív módszereket is bevetettünk: informátort „hívtunk segítségül” – persze anyagi ellenszolgáltatás fejében –, akinek köszönhetően néhány óra múlva már kattant is a bilincs az elkövető kezén, a nagy értékű bőrárut pedig hiánytalanul találtuk meg egy Zalaegerszeg melletti hegyi hajlékban.
– Hogyan „került képbe” a horgászat, mint megélhetés?
– Egy évtizede is lehet már annak, mikor a horgászat először hozott pénzt a konyhára. Addig ugyanis csak vitt, hiszen kizárólag hobbiként, a legjobb kikapcsolódásként tekintettem rá – meséli a kétgyerekes családapa. – Ekkortájt történt, hogy megelégeltem a néha méregdrága horgászati kellékek vásárlását: konkrétan a bojlis ólmok voltak azok, amelyekre azt mondtam, hogy ezt én is meg tudom csinálni, méghozzá jobban, mint ami a boltban kapható. Nekifogtam, gusztusosan megcsináltam, majd feltettem a haveroknak a netre, hogy nézzétek, milyen jól sikerült. Olyannyira, hogy hamarosan már a baráti társaságnak is én gyártottam az ilyen-olyan kellékeket. Ekkor jött az ötlet, hogy ha már munkát fektetek bele, akkor profitálhatnék is belőle. Így indultam el aztán a neten a horgászati web-shopommal, egyre szélesedő árukészlettel, amelynek az eredménye az, hogy mára nemcsak a világhálón van egy horgászboltom, hanem kiléptem az online térből, és egy kifejezetten pecások számára berendezett, valódi üzletben is fogadhatom a vevőimet.
– A bolt árukészletét és belső elrendezését úgy alakítottam ki, ahogy szerintem azt egy vérbeli horgász látni szeretné. Ugyanis rengeteg horgászboltban megfordultam már életem során, de mindig volt olyan dolog, amit az adott boltban hiányosságként véltem felfedezni: nem tartottak ilyen horgot, vagy éppen nem árultak olyan csalit, vagy amolyan ólmot, amire nekem éppen szükségem lett volna. Innen jött az ötlet, hogy nyitok egy valódi horgászboltot, és azt úgy fogom berendezni, és árukészlettel feltölteni, ahogy azt én szeretném látni, vagyis, ahogy azt szerintem egy vérbeli horgász elvárná. Nos, hát ennek az elvárásnak igyekszünk megfelelni, de még mindig be tud toppanni olyan pecás kolléga, akinek sikerül olyat keresnie, amit még nem tartunk. Azonban ilyenkor rögtön telefonért nyúlok, és rendelek, vagy magam elkészítem, mert nálunk első a vevő…
Dr. Papp Attila