„Arra fókuszálok, hogy megtaláljam a saját zenei világomat…”

Egy estére újra a Kanizsa Big Band tagja lett Varga Dániel. A szaxofonos 2006 és 2013 között rendszeresen fellépett a zenekarral, amióta viszont Grazban él és tanul, ritkán adódik lehetősége hazalátogatni. A közelmúltban kifejezetten az egykori zenésztársak és a Vendégségben a Kanizsa Big Band-koncertsorozat kedvéért jött Nagykanizsára. A 27 éves fiatal nem csak európai karrierről álmodik: a jövőben szeretne még többször hazai közönség előtt szerepelni.

Varga Dániel:Hogy ma itt tartok, az a Kanizsa Big Bandnek is köszönhető... (Fotó: Gergely Szilárd)

Bohém fiatalemberként és érzelmes zenészként jellemezte Varga Dánielt a Kanizsa Big Band vezetője, Vámos Béla a Honvéd Kaszinóban tartott, telt házas koncert elején. Dani azt mondja, ha bohémnak is tűnik, az azért van, mert egyszerre mindig több projekt foglalkoztatja. Jelenleg különféle formációkban szaxofonozik, szeptember óta zeneszerzést tanul mesterszakon a grazi zeneakadémián.

– A rokonaim közt nincsenek muzsikusok, ettől függetlenül gyerekkorom óta intenzív zenei impulzusok értek – meséli. – A szüleimet minden hétvégén elkísértem istentiszteletre, ahol nem pusztán lelki töltődésben, hanem „élőzenés koncertélményben” is részem volt a gitáros dicsőítések révén.

Még korábbi lakhelyén, Gelsén tanult meg furulyázni, majd amikor a család Nagykanizsára költözött, Dani beiratkozott a helyi zeneiskolába. Ámon István növendékeként sajátította el a szaxofonozás alapjait, a jazz nyújtotta szabadságot pedig Cserfőn, Tiborcz Iván oldalán élte át először.

– A kanizsai, illetve a budapesti zeneiskolai tanulmányok nagyon fontosak voltak, mert elindítottak egy úton. Hogy erről időnként le-lekanyarodtam, úgy gondolom, teljesen természetes – az útkeresés hozzátartozik az ember életéhez. Eleinte igyekeztem a nagy példaképek, például Kenny Garrett mintájára játszani. Ezeknek a művészeknek a munkásságát a mai napig figyelemmel kísérem, de ma már arra fókuszálok, hogy megtaláljam a saját zenei világomat. Per pillanat egy jazz-rock orchestra projekten dolgozom, de mellette modern jazz és más mainstreamebb jazz zenei produkciókban és projektekben is játszom.

Dani zenekara, a Moped Loewen szintén a jazznek és a rocknak a sajátos hangzásvilágú ötvözetét képviseli. A big band formáció 2016-ban nőtte ki magát egy kvartettből, amit a fiatalember még 2013-ban alapított. A Moped Loewen Jazz Rock Orchestra első albumát nemrég rögzítették, aminek lemezbemutató koncertjét novemberben tartják Grazban.

– Annak, hogy külföldön élek és tanulok, előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Utóbbiak közé tartozik, hogy eddig kevés lehetőség adódott a magyarországi szereplésre, de szeretném, ha ez a jövőben változna. Aztán örülnék, ha az itthoni mellett az európai karrierem is beindulna, amihez, úgy érzem, jó alapokat kaptam az egyetemen. Nagyon inspiráló látni, miként alakul a pályatársak élete, például a hozzám hasonlóan Kanizsáról indult Gayer Matyié, vagy a zalacsányi, de ma már New Yorkban élő Németh Ferencé.

A jövőbeli tervek megvalósításához nemcsak a zenéből, hanem a környezetből is rengeteg energiát lehet meríteni, s mint mondja, az ő élete tele van üdítő kapcsolatokkal.

– Néhanapján kevésbé érzem magam motiváltnak, máskor viszont minden megy, mint a karikacsapás. A nehezebb napokon rengeteget jelent az a tudat, hogy van egy kedves feleségem, akivel mindent meg lehet beszélni. Aztán ott vannak a barátaim, s nem utolsó sorban az Istennel való kapcsolat. Most éppen egy várakozással teli időszakot élek, nagy döntések és feladatok, versenyek várnak rám, de igyekszem türelmes lenni, s közben megfejteni, merre is induljak tovább.

Varga Dániel örömmel tért vissza a Kanizsa Big Band fúvósai közé október végén. A zenekarban töltött évek mind emberileg, mind zeneileg sokat formálták.

– Érdekes visszagondolni a kezdetekre, én ugyanis gyakorlatilag bekönyörögtem magam az együttesbe – idézi fel Dani. – Amikor a zeneiskolába jártam, a NIF-ben, a Nagykanizsai Ifjúsági Zenekarban játszottam, s bár szerettem a csapat tagja lenni, titkon mindig a Kanizsa Big Bandbe vágytam: a nagyok közé, akik jazz zenét játszanak… Bár akkoriban még nem szaxofonoztam olyan magas szinten, Vámos Béla mégis bevett, és számtalan lehetőséget adott arra, hogy próbálgassam a szárnyaim és kiteljesedjek. Hogy ma itt tartok, az a Kanizsa Big Bandnek is köszönhető, így mindig hálával gondolok az együtt töltött hét évre.

Nemes Dóra