„Olyan útra lépett, amely érdemes a bejárásra”

A Kanizsai Képző- és Iparművészek Egyesületének tavaszi kiállítás-megnyitóján különdíjat adott át Cseresnyés Péter miniszterhelyettes Ambrus Márta művésztanárnak. Szakmai értékelésében pedig Lehota János esztéta kiemelte: Ambrus Márta komplex, összefüggő gondolatrendszert tárt alkotásaival a néző elé. A játékossággal, a térrétegek egymásra rakásával és mégis a természethez közel álló világgal egy olyan útra lépett, amely érdemes a bejárásra. Nála nem is egy művet, hanem a művei összességét jutalmazta különdíjjal a háromtagú zsűri.

Ambrus Márta (Fotó: Bakonyi Erzsébet)

Beszélgetésünkkor a Magyar Plakát Házban kiállított alkotásairól kérdeztük Ambrus Mártát, nem megfeledkezve rajzpedagógusi munkásságáról sem, mellyel a tehetséges tanítványait több esetben a képzőművészet útjára irányította.

– A kiállítás címében is megfogalmazott – A láthatatlan világ, avagy a nem látók világa – témának megfelelően plasztikus megoldást kerestem, ami azért sem esett nehezemre, mert szeretek kerámiákkal foglalkozni. Elsősorban arcképekkel, de nem a hagyományos, hanem szövésszerű megoldásokkal kombinálva. A szervezők olyan munkákat vártak a pályázatra, ami tapintható és élvezhető élményt nyújt a vakok, a gyengénlátók számára is. A tájképek szövéssel készültek, kerámia díszítő elemekkel. A tájképfestés nem igazán az én területem, de eszembe jutott, hogy tulajdonképpen megoldható az én technikámmal is, és így már nagy kedvem lett hozzá. A máz nélküli kerámiák meleg, terrakotta színét még hangsúlyosabbá teszik a spárgák zöld, rozsdabarna és okkersárga árnyalatai. Festés, rajzolás közben mindig az emberábrázolás érdekelt. Elsősorban az arcképek. Szerettem volna az egyéniségüket kifejezni annak ellenére, hogy nem konkrét, hanem elképzelt személyeket ábrázolok. Egyik-másik kerámia reneszánsz vagy éppen középkori hangulatot idéz. Szeretem tanulmányozni az arcokat, mozdulatokat, mert sok mindent elárulnak.

Aki ismeri Ambrus Mártát, tudja róla, hogy ő a valóságban és a fotókon is szereti megcsodálni a szép tájakat, legyenek azok hegyek, völgyek, dombok, tavak, tengerek, vagy éppen az óceán.

A kiállításon a művész legújabb plasztikáit is felfedezhettük. Az említettektől távolabbi térben helyezte el azokat Stamler Lajos, az egyesület elnöke. A mesterséges környezet és a természet találkozását (az ipari forma és organikus forma kapcsolódását) érhetjük tetten Márta közvetítésével, játékosan.  A fémhatású posztamens és a kőből faragott figurális ábrázolás ötvözetéből további sorozatot tervez a közeljövőben.

Pedagógusi pályája során mindig fontosnak tartotta a tehetséges tanítványok felkészítését a művészeti iskolákba, elsősorban a középiskolákba, de akár az egyetemre is. Volt közöttük építész és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett tanítványa is.

– Mindig szerettem rajzszakkört vezetni az iskolában, ami a feladataim közé is tartozott. Sok tehetséges diák járt szakkörre, de az órákon is észrevettem, ki az, aki tovább tud lépni az ilyen területekre is, és mindenképpen szerettem volna maximálisan segíteni nekik.

Egykori munkahelyén, a Péterfy Sándor Általános Iskola fennállásának 40. évfordulója alkalmából kiállításokat is rendezett, többek között a volt tanítványok rajzaiból, festményeiből. A legutolsó, a HSMK-ban bemutatott tárlaton olyan diákok szerepeltek, akik később művészek lettek. Többségükben Kanizsán ismert személyek, akik között található Fenyves Márk mozdulat- és iparművész, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje.

– Fontos volt számomra, hogy még véletlenül se kényszerítsem rájuk a saját akaratomat. Nyilván az egész munkálkodásomban az én egyéniségem is formálódott, és egyértelműen az övék is.

Bakonyi Erzsébet