Elég száraz a tűzifa? Nevetséges, de tényleg működő módszerrel gyorsan ellenőrizhető

Kevesen ismerik a talán legmegbízhatóbb módszert a tűzifa szárazságának ellenőrzésére. A repedések és a szürke szín még nem egyértelmű jelek.

Messze vagyunk még attól, hogy az egész emberiség kizárólag megújuló forrásokból biztosítsa az energiaszükségletét. Úgy tűnik, a tűzifa még hosszú ideig létező alternatíva marad a fűtés terén, a használata azonban igényel némi átgondolást. Alapvető, hogy az eltüzelni kívánt fát legalább egy nyáron keresztül száradni hagyjuk, ezáltal a nedvességtartalma 15–20 százalék közé csökkenjen.

Nem mindegy az sem, hogy melyik fafajtát választjuk, a bükk például kiváló erre a célra. Viszonylag nagy sűrűségű, az égése egyenletes, ezáltal pedig a hőleadása kedvező, és viszonylag csekély hamuképződés jellemzi. Hasonlóan megfelelő lehet a cser, a gyertyán, a tölgy és az akác is, arra viszont ügyelni kell, hogy jól szellőző, fedett helyen legyenek tárolva. Így tovább folytatódik a száradásuk, ráadásul a gombásodásukat is elkerülhetjük.

Vajon mire kell még figyelni, ha a lehető legtöbbet akarjuk kihozni a tűzifánkból? Erre a kérdésre ad választ a cikkünk végén is látható videó, amely szerint lehetséges több energiát kipréselni kevesebb mennyiségű tüzelőanyagból is. A legfontosabbnak a megszólaló szakértő is azt tartja, hogy a piacon elérhető legjobb minőségű tűzifát szerezzük be, ne csupán a bekerülési költséget nézzük. Amerikában ezt úgy számolják, hogy mennyi egy öl (nagyjából 3,6 köbméternyi) tűzifa hőteljesítménye: a fenyőé 16 millió BTU (British Thermal Unit) körül van, a sokak által kedvelt bükké 28 millió, a tölgyé pedig már közel 30 millió.

Ritka jól ég

A legkiválóbb mind közül a narancseper, amelynek a BTU értéke eléri a 33 milliót. Észak-Amerikában őshonos, de a 18. században már megjelent Magyarország területén is. Először uradalmi birtokokra telepítették őket díszfaként, később aztán a parkokban is elterjedt. Nálunk természetesen nincs olyan mennyiség belőle, hogy komolyan szóba jöhessen tűzifaként. Ráadásul olyan rendkívüli mértékű a fűtőértéke, hogy vigyázni kell vele, nyílt tűzrakóhelyen és nyitott kandallóban nem is használható a felcsapó szikrák miatt.

A tölgy tehát a fentiek értelmében kétharmaddal magasabb fűtőértékkel rendelkezik, mint a fenyő. Az árazásban is éppen ekkora különbség mutatkozik közöttük (a tölgy köbmétere most 30 ezer, a fenyőé 18 ezer forint), vagyis spórolni nem fogunk a jobb minőségű fával, viszont kevesebb lesz a vesződség vele. Innentől már csak a kérdés, hogyan ismerjük fel a valóban száraz fát.

Ha repedések vannak rajta, illetve válik le róla a kéreg, az jó jel. Ha szürkésbe fordult a színe, az is azt jelenti, hogy már régóta szárad kint. Ugyanakkor a tűzifahasábok kívülről belülre haladva száradnak, így a küllemük nem mindig árulkodik a nedvességtartalomról. Megbízhatóbb trükk, ha mosogatószerrel bekenjük a hasáb egyik végét, a másik végén pedig belefújunk. Szokatlan eljárás, de ha a mosogatószer buborékos lesz, akkor azt jelenti, hogy a fa száraz, hiszen nem akadályozta nedvesség a levegő áthaladását.

agroforum.hu

(Fotó: nevato.com)