Eddig rosszul tudtuk? Nem a szarvasok és nem is a téli fagy dönti el a kullancsveszélyt
Egy 35 éves kutatás szerint az egerek és a makktermés is meghatározhatja a kullancsok számát, és így a Lyme-kór kockázatát.
Mi köze a tölgyfák makktermésének a Lyme-kór terjedéséhez? Első hallásra semmi, egy több mint 35 éven át zajló amerikai kutatás azonban meglepő összefüggést tárt fel. Kiderült, hogy a kullancsok elszaporodását nem feltétlenül a szarvasok száma határozza meg, hanem sokkal inkább az egerek állománya, sőt, akár a két évvel korábbi makktermés is előre jelezheti a fertőzésveszély növekedését.
A New York állambeli Cary Institute of Ecosystem Studies kutatói 1991 óta vizsgálják a kullancsok, az erdei állatok, a tölgyfák és az időjárás kapcsolatát. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban bemutatott eredményeik több korábbi elképzelést is megkérdőjeleznek.
Nem a szarvasok jelentik a döntő tényezőt?
A Lyme-kór terjedését sokáig elsősorban a szarvasállomány nagyságával hozták összefüggésbe. Ennek oka, hogy a kifejlett kullancsok gyakran ezeken az állatokon táplálkoznak, így a szarvasok fontos szerepet játszanak a szaporodásukban.
A hosszú távú vizsgálatok azonban nem mutattak ki statisztikailag igazolható kapcsolatot a szarvasok száma és a fiatal, úgynevezett nimfaállapotú kullancsok mennyisége között a vizsgált erdőterületen.
Ezzel szemben az egerek állománya sokkal szorosabb összefüggést mutatott a kullancsok későbbi elszaporodásával.
Azokban az években, amikor különösen sok egér élt az erdőben, a következő évben mintegy 40 százalékkal több nimfát figyeltek meg.
Ez azért különösen fontos, mert a fehérlábú egerek hatékonyan adják át a Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferi baktériumot a rajtuk táplálkozó kullancslárváknak. A megfertőződött lárvák nimfává fejlődve már az emberre is átvihetik a kórokozót.
A makktermés két évvel előre jelezheti a veszélyt
A kutatás egyik különösen érdekes eredménye a tölgyfákhoz kapcsolódik.
A bőséges makktermés ugyanis rengeteg táplálékot biztosít az erdei rágcsálóknak. Ennek hatására a következő évben megnövekedhet az egérállomány, ami kedvez a kullancslárvák fejlődésének.
A kutatók szerint a makktermés megfigyelése így értékes előrejelző eszköz lehet a kullancspopulációk várható változásának meghatározásában.
A kemény tél sem feltétlenül pusztítja el őket
A vizsgálat egy másik elterjedt elképzelést is árnyalt. Bár laboratóriumi körülmények között a szélsőséges hideg és hőség jelentős kullancspusztulást okozhat, természetes élőhelyükön ezek az élősködők jóval ellenállóbbak.
A lehullott avar alatt vagy a talaj mélyebb rétegeiben olyan mikroklíma alakulhat ki, amely megvédi őket a kedvezőtlen hőmérséklettől.
Érdekes módon a kutatók azt is megfigyelték, hogy a melegebb éveket gyakran kevesebb nimfa követte, miközben a magasabb hőmérséklet az egerek szaporodásának kedvezhet. A klímaváltozás hatása ezért jóval összetettebb annál, mint hogy a melegedéssel automatikusan több kullancs jelenne meg.
A kutatás fontos tanulsága, hogy a kullancsveszélyt nem lehet egyetlen állatfaj jelenlétéből vagy az időjárás alakulásából megbízhatóan megjósolni.
Az erdők, mezőgazdasági területek és természetközeli élőhelyek ökológiai kapcsolatai együttesen befolyásolják a kullancsok számát és a fertőzött egyedek arányát.
A 35 éves kutatás üzenete egyértelmű: a kullancsveszély megértéséhez az egész ökoszisztémát kell vizsgálni. Egy bőséges makktermés akár évekkel később is éreztetheti hatását, miközben a szarvasállomány vagy a téli hideg önmagában nem ad megbízható előrejelzést.
agroinform.hu
(Fotó: envato.com)