A történelem sebei, az emlékezés kötelessége
A Tripammer utcai temetőben lévő doni kopjafánál a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének Nagykanizsai Hadigondozottak Klubja emlékezett a hősökre.
Az ünnepségen Gerencsér József az emlékezés és a magyar honvéd hagyományok ápolásának jelentőségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a hősök példája ma is erőt, összetartozást és hazaszeretetet kell, hogy közvetítsen a fiatalabb nemzedékek számára.
– Meg kell mutatni az embereknek, hogy miről van szó, hogy mennyi ember halt ott meg a háborúban. Éveken keresztül tulajdonképpen nem lehetett elmondani azt, hogy én hadiárva vagyok. ’49-ben az embert megbélyegezték azért, mert édesapám elment katonának. Ha valaki elgondolkodik ezen, akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy próbált volna nem elmenni katonának – de most azért más a helyzet - mondta el Gerencsér József, a HONSZ Nagykanizsai Hadigondozottak Klubjának klubelnöke.
Országunkban szinte minden családnak van olyan hozzátartozója vagy hőse, aki akár az első vagy a második világháborúban harcolt, vagy az ’56-os eseményekben vett részt – emelte ki Poprádi Zoltán ezredes.
- Azokra a hozzátartozókra, édesanyákra, gyermekekre, rokonokra, akik szintén áldozatai voltak ennek a borzalomnak, a háború borzalmának. Emlékeznünk kell rájuk! Ebbe az emlékezetbe a mostani fiataloknak még inkább jelentős szerepet kellene adnunk - fogalmazott Poprádi Zoltán, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Zala–Somogy Vármegyei Területi Szervezetének vezetője.
A szervezet tagjai koszorúzással és mécsesgyújtással rótták le tiszteletüket a doni tragédia áldozatai, valamint a II. magyar hadsereg elesett katonáinak emléke előtt. A város katonai hagyományai ma is emlékeztetnek a frontokon harcoló és elesett elődök bátorságára, helytállására és áldozatvállalására.
R.H.
(Fotók: Kanizsa Médiaház)
