Humorral és szeretettel a magány ellen – Hárman a padon Nagykanizsán
Három idős ember, három különböző személyiség, mégis közös sors. Aldo Nicolaj világhírű darabját, a Hárman a padon című produkciót láthatta szerdán a nagykanizsai közönség a Hevesi Sándor Művelődési Központban. A Győri Nemzeti Színház előadása méltó és tartalmas zárása volt az Idősek Hete programsorozatának.
A magány, az emberi kapcsolatok és az élet derűs oldalának keresése áll a darab középpontjában. Az első bemutató óta mintegy ötven év telt el, a Győri Nemzeti Színház művészei pedig immár ötvenedik alkalommal vitték színpadra a népszerű produkciót – ezúttal Nagykanizsán.
- Itt két idős emberről van szó, akik örömködnek a világba és a végén kiderül, hogy mindkettő nagyon magányos, nagyon egyedül van. Néha bejön egy idős asszonyság, akivel időskori liezon kezd kialakulni - árulta el Maszlay István, a Győri Nemzeti Színház színésze.
Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató a történet, amely a humorral és a bölcsességgel átszőve arra is emlékeztet, hogy sosem késő egymásra találni, és egy őszinte beszélgetés is közelebb hozhat bennünket egymáshoz.
- Ezt kellene gyakrabban megtenni, hogy beszélgetünk egymással, érdeklődünk a másik iránt. A darab nagyrészt arról is íródott, hogy két idegent összesodor az idő, összesodor az élet, akikkel odahaza a családban már egyáltalán nem törődnek - tudtuk meg Rupnik Károlytól, a Győri Nemzeti Színház színészétől.
A történet arra is rávilágít, hogy a magány nem kizárólag az időskor sajátja, hiszen az élet bármely szakaszában megtapasztalhatjuk. Bende Ildikó a szerep megformálásáról szólva személyes gondolatait is megosztotta, emellett arról is mesélt, milyen érzésekkel tért vissza a nagykanizsai színpadra.
- Mikor az épület előtt megálltam, akkor nagyon szégyelltem magam, hogy egyáltalán nem volt ismerős, és eszembe jutott, hogy 1964-ben, amikor elkezdtem ezt a pályát a kaposvári Csiky Gergely Színházban énekkari tag voltam és a színház rendszeresen járt ide Nagykanizsára. Életemben nem voltam így, hogy tájoltunk és borzasztóan szerettem, nagyon jó volt és amikor kiszálltam, csak néztem, mert elfelejtettem magát az épületet - mondta el Bende Ildikó, a Győri Nemzeti Színház színésze.
Az előadás a Petőfi Kulturális Program részeként, a Nemzeti Művelődési Intézet koordinálásával, állami finanszírozásból valósult meg, így a közönség ingyenesen tekinthette meg a produkciót.
K.V.A.
(Fotók: Kanizsa Médiaház)
