Megdőlt az évtizedes fogyókúrás tévhit: kiderült, hogyan adhatjuk le a kilókat úgy, hogy nem jönnek vissza
A napi lépésszámtól a munkaidő hosszán át egészen a bevásárlási szokásokig: az elhízásról szóló legújabb kutatások szerint a testsúly alakulását jóval több tényező befolyásolja, mint azt korábban gondoltuk. A múlt héten Isztambulban megrendezett Európai Elhízástudományi Kongresszuson a világ vezető szakértői mutatták be azokat az eredményeket, amelyek új megvilágításba helyezhetik az elhízás megelőzését és kezelését.
Május 12–15. között Isztambul adott otthont a 33. Európai Elhízástudományi Kongresszusnak (ECO), amelyet az Európai Elhízástudományi Szövetség (EASO) szervezett. A világ egyik legfontosabb testképpel kapcsolatos eseményén klinikai szakemberek, kutatók és egészségpolitikai döntéshozók mutatták be a legújabb eredményeket az elhízás megelőzéséről, kezeléséről és társadalmi hatásairól. Az idei konferencián különösen erős hangsúlyt kaptak azok a kutatások, amelyek az elhízást nem kizárólag egyéni életmódkérdésként, hanem komplex társadalmi, gazdasági és környezeti problémaként vizsgálták.
Az előadások között szerepeltek új eredmények a testsúlycsökkentő gyógyszerek vérnyomásra gyakorolt hatásáról, a munkaidő és az elhízás kapcsolatáról, a gyermekkori túlsúly társadalmi meghatározóiról, valamint a hosszú távú fogyás fenntartásának lehetséges stratégiáiról is. Összegyűjtöttük a legérdekesebb előadásokat a konferenciáról.
A gyors fogyás nem feltétlenül vezet visszahízáshoz
A konferencia talán egyik legérdekesebb előadása egy évtizedes tévhitet döntött meg. A legtöbb diétázó hallotta már a jó tanácsot, hogy lassan haladjon a fogyással, különben visszahízza az összes leadott kilót. Egy norvég randomizált klinikai vizsgálat azonban arra az eredményre jutott, hogy a gyorsabb fogyás nemcsak eredményesebb lehet, hanem tartósabb is.
A kutatásban 284 elhízott felnőtt vett részt, akik közül az egyik csoport gyors fogyást célzó programban, a másik fokozatos fogyást támogató programban vett részt.
A gyors fogyók 16 hét alatt átlagosan testsúlyuk 12,9 százalékát veszítették el, míg a lassabban fogyók 8,1 százalékot. Egy év elteltével a különbség továbbra is fennmaradt: előbbiek átlagosan 14,4 százalékos, utóbbiak 10,5 százalékos súlycsökkenést értek el.
A gyorsabban fogyók ráadásul nagyobb arányban értek el olyan BMI- és derék-körfogat mutatókat, amelyek a későbbi cukorbetegség vagy szív-érrendszeri betegségek alacsonyabb kockázatával társulnak. A kutatók hangsúlyozták azonban, hogy a gyors fogyás nem kontrollálatlan éhezést jelentett, hanem strukturált, szakemberek által felügyelt programokat.
Napi 8500 lépés lehet a tartós fogyás titka?
A fogyókúrázók számára örök kérdés, hogyan lehet megtartani az elért álomsúlyt, hiszen sokak számára ez még nehezebb, mint maga a fogyás. A szakirodalom szerint a túlsúllyal vagy elhízással élők mintegy 80 százaléka néhány éven belül részben vagy teljesen visszahízza a leadott kilókat. Éppen ezért különösen fontos kérdés, hogyan lehet tartós eredményt elérni.
Az olasz és libanoni kutatók által végzett szisztematikus áttekintés és metaanalízis 18 randomizált vizsgálat eredményeit elemezte, ezek közül 14 került be az összesített elemzésbe, összesen 3758 résztvevővel. A vizsgálatokban szereplők átlagéletkora 53 év volt, átlagos BMI-jük pedig 31 körül alakult, vagyis túlsúlyos vagy elhízott emberekről volt szó.
Az életmódváltó programban résztvevők nemcsak diétás tanácsokat kaptak, hanem arra is ösztönözték őket, hogy növeljék napi lépésszámukat. A fogyási szakasz végére átlagosan napi 8454 lépést tettek meg, miközben testsúlyuk átlagosan 4,39 százalékkal csökkent, azaz nagyjából 4 kilogrammot fogytak.
A kutatás legfontosabb eredménye azonban nem a fogyás volt, hanem hogy a résztvevők később is fenntartották a magasabb aktivitást, ezzel pedig a súlyukat is: a súlytartó időszak végén még mindig átlagosan napi 8241 lépést tettek meg, és testsúlyukból átlagosan 3,28 százalékot továbbra is megtartottak. Vagyis bár egy részét ugyan visszaszedték a leadott kilóknak a diéta befejeztével, de messze nem annyit, mint ami általában jellemző.
A kutatók szerint egyértelmű összefüggés látható: akik növelték a napi lépésszámukat a fogyás idején, majd ezt hosszabb távon is fenntartották, kevésbé hízták vissza a leadott súlyt.
Érdekes módon a magasabb lépésszám nem járt együtt nagyobb fogyással a kezdeti szakaszban. A kutatók úgy vélik, ekkor a kalóriabevitel csökkentése fontosabb szerepet játszik, míg a mozgás inkább a súly stabilizálásában lehet kulcsfontosságú. Úgy vélik, a napi 8500 lépés bár nem csodaszer, de hosszú távon olcsó és könnyen megvalósítható stratégia lehet a jojóeffektus ellen.
A hosszabb munkaidő az elhízás egyik rejtett oka lehet
Az elhízással kapcsolatos kutatások túlnyomó többsége hagyományosan az étrendre, a mozgásra vagy az egyéni döntésekre koncentrál. A konferencia egyik előadása azonban azt vizsgálta, vajon a munkakörülmények – különösen a munkaidő hossza – mennyiben járulhatnak hozzá az elhízás kialakulásához.
A kutatók 33 OECD-ország több mint harminc évnyi adatát elemezték. Az eredmények szerint minden 1 százalékos éves munkaidő-csökkenés 0,16 százalékkal alacsonyabb elhízási aránnyal járt együtt. Férfiaknál ez az arány ráadásul még alacsonyabb volt.
Az összefüggés mögött több lehetséges mechanizmus állhat. A hosszabb munkaidő csökkentheti a sportra vagy főzésre fordítható időt, növelheti a stresszt és fokozhatja az energiadús, gyorsan elérhető ételek fogyasztását. Emellett az alvás romlása és a stresszhormonok emelkedése is hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz.
A kutatás különösen azért érdekes, mert a nemzeti kalóriabevitel vagy zsírfogyasztás önmagában nem magyarázta jól az elhízási különbségeket az országok között. A szerzők szerint az eredmények arra utalnak, hogy az elhízás ellen folytatott küzdelem nem állhat meg az egyéni életmódváltás ösztönzésénél. A munkaszervezés, a munka-magánélet egyensúlya és a társadalmi struktúrák mind-mind fontos szerepet játszhatnak az elhízás visszaszorításában.
A teljes cikk itt olvasható.
penzcentrum.hu