Nem szoktam okoskodni, ha valamihez nem értek...
Idén nyáron volt öt éve, hogy egy kazincbarcikai fiatal, táskányi ruhával és – saját elmondása alapján – egy hitelre vásárolt televízióval elindult a fővárosba szerencsét próbálni. Deniz, azaz Rizner Dénes nem akart megalkudni: dalai nem az utóbbi időben divattá vált sablonokra épülnek, nem kizárólag a szerelemről rappel, közhelyeket puffogtatva. Ezt a kétszeres Fonogram-díjas előadó bizonyította a bor- és dödöllefesztiválon is.
- A közönségnek tetszett a koncert. Ön hogy érezte magát?
- Nagykanizsán nem koncerteztünk még, s ilyenkor mindig izgalommal várjuk, mi fog történni. A szervezés profi volt, a közönség kedves, így jól éreztük magunkat, attól függetlenül, hogy viszonylag korán kellett játszanunk. Fényes nappal mindig nehezebb megmozgatni a publikumot, mint az esti órákban.
- A sikeres előadóknak a nyári időszak a fesztiválokról, az állandó fellépésekről szól. Lehet ilyenkor pihenni?
- Áprilistól durván októberig nem igazán pihenek, valóban intenzív időszak. Nem sok mindenre jut időm. A szülinapomat például a 4-es út mellett egy padon ünnepeltem..., a barátaimén pedig nem tudtam ott lenni. Most szeptember van, érzem, hogy a határaimat feszegetem fizikailag és szellemileg is egyaránt. A rengeteg utazás, a nem alvás, a „bulizás” megterhelő dolog, de nem sajnáltatni szeretném magam, mert a koncerteknek élek. Szerencsére idén januárban két hetet sikerült pihennem egy bakancslistás helyen, ez kicsit feltöltött egész évre.
- Több előadóval is készített már közös dalt, így Horváth Tamással, Kállay-Saunders Andrással, a New Level Empire-rel, nemrég pedig fellépett a Halott Pénz előtt. Van olyan ismert zenész, akit a barátjának tart?
- A felsorolt előadókkal mind jó viszonyt ápolok. Sőt, nálam a közös munkát úgy kell elképzelni, hogy csak a várható siker, vagy a pénz miatt nem csinálok senkivel közös dalt: a haverság, a barátság az első.
- Új szövegstílust alkotott, mondjuk a Csodával, a Veleddel vagy a Halhatatlanokkal. Merészség volt ezt bevállalni?
- Pengeélen járok a dalszövegeimmel, mióta az eszemet tudom. Ezekbe a szövegekbe nincs belekódolva az óriási siker, mint egyes limonádé pop dalokba, mégis úgy érzem, rengeteg helyre eljutottak, sőt igazából sokkal nagyobb sikereket értek el, mint az várható lett volna. Én viszont ilyen vagyok, ezt tudom, így szeretem csinálni. A mai napig meglep embereket, mikor mondom, hogy én írom a szövegeket. Nekem ez természetes dolog, másnak nem. Mondanivalóban kicsit tényleg kívülállónak számítok a közízlést tekintve, na de nem magam tartom emiatt őrültnek.
- Ezért lehet, hogy az idősebbek körében a legnépszerűbb?
- Így van, és erre nagyon büszke vagyok. Már 25 évesen kaptam egészen megható leveleket 40-50 éves emberektől, és ez a mai napig sem változott. A nehézsége is megvan a dolognak, hiszen ennek a korosztálynak már nem a bulizásról meg a koncertekről szól az élete, szóval jegyeket eladnom néha keményebb dió. Egyébként, hogy egy kicsit személyesebb dolgot is említsek, gyerekkorom óta valamiért idősebb emberek vesznek körül. Tíz évesen 20 évesekkel fociztam, 20 évesen 30 évesekkel zenéltem. Egyébként látható, hogy az idősebb korosztály értékeli a mondanivalót, ez általában hiányzik nekik, és sokan megtaláltak valamit az én dalaimban.
- Más vizek… Mit érzett, amikor megtudta, hogy Budapest visszalép a 2024-es olimpia rendezésétől?
- Ez kemény ügy. Írtam egy himnuszt a magyar csapatnak Halhatatlanok címmel, szóval, ami a sportolókkal történik, az engem mindig jobban megérint. Az olimpia kapcsán vegyes érzéseim vannak, voltak. Nyilván óriási élmény lehetne mind a sportolóknak, és egyben a magyar nemzetnek egy hazai olimpia, de én sem a megrendezés, sem a nem-megrendezés mellé nem tudtam odaállni, pedig az előbbi kapcsán kaptam felkéréseket is. Ennek a döntésemnek pedig egyszerű oka van: nem vagyok se közgazdász, se szakértő, így igazából fogalmam nincs arról, hogy ténylegesen mivel járna jól Magyarország. De az eseményeket elnézve, nem csak a 10 millió fociszakértő országa, hanem most már az olimpiai rendezés hozzáértői is lettünk egy kis időre. Viccet félretéve, az érzelmeken túl ez szerintem kőkemény gazdasági kérdés, aminek a pozitív vagy negatív kimenetelét a hétköznapi ember nem látja. Én meg nem szoktam okoskodni, ha valamihez nem értek...
Mikó-Baráth György